Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-263

263. országos Ü1Ó3 m&jn>> Í9. !88tl 237 tétben tehát a törvényjavaslat mindenesetre hiányos és ennek pótlása okvetetlenül szükséges. Nélkülözöm a törvényjavaslatban még egy másik igen fontos elv érvényesítését is. A volt közlekedési minister ur, e ház igen t. elnöke, több izben hangsúlyozta, hogy ezen vasutaknak helyes építését és kezelését csak ugy képzeli, hogy azok az illető vidék érdekeitjei által eszközöltetnek és igy üzérkedések tárgyát ne képezzék. Ezen elvnek érvényre jutását e törvényjavaslatban hiába keresem, már pedig én részemről igen szükségesnek találtam volna, hogy ha ez az elv helyes — és az én meggyőződésein is az, hogy helyes és akkor az a törvényjavaslatban kifejezésre hozandó és ma is azon meggyőződésben vagyok, hogy e törvényjavaslatból csak ugy fog az országra haszon háramlani, hogy ha e törvényjavaslat tárgyai képező helyi érdekű vasutak üzérkedés tárgyát nem fogják képezni, — tehát e tekintetben okvetlenül szükséges lett volna a szabatos meghatározás és megállapodás. A törvényjavaslat 3. §-ában egyszerűen az van mondva ezen vasutakról, hogy mindazon könnyebbségek megadatnak, melyeket az üzlet biztonsága megenged. T. ház! Ez a határozat nézetem szerint annyira határozatlan és annyira semmit mondó, hogy e törvényjavaslatból bátrán elmaradhatott volna, mert hisz azt, hogy mindazon könnyebbgégéket megadjuk egy vasútnak, melyeket az üzlet biztonsága megenged, azt ma is bármely vasút elérheti a kormánynál; a kormány, illetőleg szakközege, a vasúti és hajózási főfelügyelőség arra bármikor fel van hatalmazva, sőt az feladata is, hogy megadja azon könnyebbségeket, melyeket az üzlet biztonsága megenged. Tgen, de azon határ megjelölése, hogy az üzlet biztonsága hol kezd veszélyeztetve lenni, melyek azon intézkedések, melyeket már nem lehet megengedni, vagy pedig melyek azon intézkedések, melyeket meg lehet engedni és hogy lehetne azokat a közéletben használni. Ezen határt szigorúan megállapítani lett volna feladata e törvényjavaslatnak. És itt ismét megemlítem azt, hogy ha e törvényjavaslat e tekintetben túlságos részletekbe bemenni nem akart volna, elkerülheílen szükség lett volna, hogy a kormány e törvényjavaslattal egyidejűleg, a helyi érdekű vasutak üzletkezelésére vonatkozó szabványokat is beterjesztette volna. Ott, a hol ezen vállalatok állami segélyezéséről van szó, ott ismét nem találunk oly határozatot a törvényjavaslatban, a mely egyáltalában positiv értékkel birna. Meg van mondva, hogy ott, a hol az állam bizonyos területekkel bir, ott anyagilag támogatja a vasutakat, de hogy mily mértékben, mily modalitások mellett s mily időben fogja ezt tenni, e tekintetben részletes határozat nincs; már pedi«r azt hiszem, hogy egy ily általánosságban tartott határozat az illető vállalatokra nézve kellő' eredményt hozni egyáltalában nem fog. De hiányzik az állami támogatásnak kijelentése oly vállalatoknál, a hol az állam fekvő birtokkal nem bír, már pedig tndjuk, hogy az országnak igen sok vidéke vau, a hol előbb-utóbb ki kell építeni az ily olcsó vasutakat és ezt csakis az állam segélyével lehet tenni; azért nagyon szívesen láttam volna, hogy a törvényjavaslat ily esetekre nézve provideált volna. Tudjuk, hogy az államnak sok módja van a vasutak támogatásában, mert bir vasgyárakkal és gépgyárral, melyeknek készítményeivel és terményeivel rendkívüli módon elősegítheti és megkönnyítheti az építést. Egy másik igen sérelmes határozatot látok e törvényjavaslatban, mely ismét általános szempontból megítélve, a kivánt eredményt nagybai gátolni fogja és ez az, hogy az illető társulatok megalakulására a részvénytőke, vagy a befektetési tőke — itt sincs ez részletese i kitüntetve — 30%-ának befizetése okvetlenül szükséges, vagy hogy a helyett a telekkönyvi betáblázás szükséges. No már, t. ház, ez határozottan ellenkezik a gyakorlati életben tett tapasztalatokkal. Azt hiszem, hogy mindazok, a kik ily vasutak létesítését figyelemmel kisérték és ismerősek azon körülményekkel, a melyek ily vasutak létesítésénél első sorban szerepelnek, tudják, hogy mindaddig, mig az illető vasuttársulat megalakulva nincs, az érdekeltek részéről befizetések nem történnek, mert az illető befizetések kivált akkor, ha az illető vasutak nem börze-üzletek tárgyat képezik, az érdekeltek részéről a gyakorlati életben csak akkor fognak történni, midőn az érdeklettek egy társulatba összeálíanakés maguk, mint rendszeresített testület, a befizetést kiírják. Nézetem szerint a társulatok megalakulását megnehezíteni egyáltalán nem kellene és e tekintetben egészen ellenkező véleményben vagyok a pénzügyi bizottság jelentésétől és mindazon képviselő uraktól, a kik a bizottsági tárgyalások alkalmával különösen e pontra fektették a fősúlyt azért, mert eltévesztették ők azt szem elől, hogy a társulatok megalakulhatnak minden hátrány nélkül, ha meg nem engedik ezen vasúti társulatoknak, hogy a vasúti czímletekkel addig, mig a vállalat teljesen biztosítva nincs, üzleteket csináljanak. Ha tehát a bizottság semmiféle nehézséget sem tett volna e tárgyban, megszoríthatta volna még mindig a czímietek kibocsátási jogát és azt mondhatta volna, hogy a társulat megalakulhat minden nehézség nélkül, de a vasúti czímletek kibocsátása csak