Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-263

232 203. országos ülés május 19. 1880. nak és tárgyalásnak. Néhány pont van érintve a kedvezményekre vonatkozólag, ez azonban nem egyéb, mint lecopiálása annak, a mi eddig is az ilyen természetű vasutakra nézve nagyrészt fennállt. Sőt a mi a kedvezményeket illeti, mi már törvénybe iktattunk engedélyokmányokat ily magántermészetű vasutakról, melyek az itt javaslatba hozott kedvezményeknél sokkal többet tartalmaznak. Én e törvényjavaslatban egyet látok és ez a főczélja a törvényjavaslatnak. A kormányt, i. azt kivánja tőlünk, hogy a helyi vasutakra vonatkozó engedélyezési jogot az országgyűlés adja ki a maga kezéből és ruházza át a kor­mányra. Ez a törvényjavaslat igazi lényege, ehhez pedig a magam részéről nem járulhatok. Kern járulhatok pedig nem csupán ellenzéki szempontból, hanem nem járulok különösen az ügy : éppen ezen vasutak érdekében. Azt mondja az indokolás, hogy ezen intéz­kedés leginkább azért szükséges, nehogy ily vállalatok a késedelem által, melyet a hosszú törvényhozási tárgyalás okoz, netán füstbe men­jenek, létre ne jöhessenek. Bocsánatot kérek, tapasztalásunk eddig nem arra tanított, hogy az országgyűlés késleltette volna az ily helyi vas­utak létrejöttét. Éppen az ellenkező áll, éppen a kormányon volt a hiba. {ügy van! a szélső bal oldalon.) Addig húzta, vonta a dolgot a kormány, hogy az engedély el is esett, a pénzintézetek nem akarták oly hosszú időn át rendelkezésre tartani a felajánlott összegeket és e miatt szen­vedett hajótörést a vállalat, ila tehát általában szükség van valamiben sürgős intézkedésre, ez az, hogy a kormány ne húzza-halaszsza az ilyen dolgot, hanem legyen kénytelen a neki bemuta­tott ilyen terveket haladéktalanul a törvényhozás elé terjeszteni. A mi általában azon felfogást illeti, hogy a kormány önkényíileg intézkedjék az ily dol­gokban, habár megállapított határok köztt, én, a mennyire a tárgyat ismerem és tanulmányoztam azt, a mi más országokban e részben történik, kénytelen vagyok állítani, hogy ez unikum a vasúti eljárás történetében. Három módot követnek Európa különböző országaiban a helyi vasutakra vonatkozólag. Ismerek egyet, Angliában, a hol a vasutak építése teljesen szabad dolog, szabad magán­vállalkozás, mint minden egyéb; a ki egyik helységtől a másikig vasutat akar építeni, sza­badon teheti, ott a kormány csak arra ügyel, hogy a magánjog és a közbiztonság meg ne sértessék; a vállalkozó bejelenti a hatoságnak és a ministernek nincs annyi hatalma, hogy az ilyen vasút építését megakadályozhassa. Enge­delmet kérek, jól tudom, hogy van egy általá­nos szabályzat, de ez tisztán rendőri és üzleti szabályzat, de engedélyezési rendszer a helyi vasutakra vonatkozólag Angliában nem létezik, mert ott a parallel vasutak építését is megenge­dik, a mint hogy, a ki Angliában járt, tudni fogja, hogy jobbról és balról is vannak parallel vasutak. Ismerek egy más rendszert, a mely Francziaországban alkalmazásban volt, 1865-ben később újra megváltoztatták, mely szerint a kor­mány által benyújtott ilyen tervet a kormány átküldte az államtanácsnak és az államtanács adta ki az engedélyeket, tehát itt is mindig az állam tartotta kezében az engedélyezési jogot. 1865 óta fennállott ezen rendszer Franczia ország­ban. Azonban a tapasztalás oda vitte a franczia törvényhozást, hogy már tavaly visszavindikálta ezt a jogát s ma megint a törvényhozás intéz­kedik e tárgyban. Még a centralizáló Poroszországban sem adta ki a törvényhozás kezéből a helyi érdekli vasutak kérdését, meg vannak ugyan állapítva általános szabályok és kedvezmények, de minden egyes engedmény a törvényhozás által szentesí­tendő. Egy kérdést vagyok bátor különben intézni a t. kormányhoz. Méltóztatnék nekem meg­magyarázni, mi tette a törvényjavaslatot most egyszerre olyan nagyon sürgőssé, hogy azt az ülésszak végnapjaiban kell tárgyalni? Ha vannak erre speciális okok, ha van néhány olyan válla­lat, melynek létrejöttét a kormány nagyon óhajtja, nincs semmi akadálya annak, hogy e speciális eseteket a háznak bejelentése s ezek­nek engedélyezésére kérjen meghatalmazást. Ezt érteném. De ha ilyenek nicsenek, ha a kormány csak általában akar intézkedni a jövőre nézve 5 , miért kell azt éppen most e perczben tenni? Azt mondják, a pénzviszonyok igen kedve­zők s minthogy az országgyűlés néhány hónapig" szünetelni fog, nem kell lehetetlenné tenni e vállalatok létrejöttét. Én ez okot, habár nagyon plausibilisnek látszik, el nem fogadhatom. Vas­utakat, ha csak néhány kilométernyire terjednek is azok, ily sietve nem szokás csinálni a világ egy országában sem. Az, hogy mivel e percz­ben a pénzviszonyok kedvezők, most fogjunk hozzá, építsünk vasutakat jobbra és balra, a nélkül, hogy tudnók, hogy a mi ma olcsó,. nem lesz-e holnap drága, nem elég ok arra, hogy ilyen fontos jogot az országgyűlés kezéből kiadjon. Van egy másik módozat is, a mit Olasz­országban követtek, hol a kormány, hogy ne minden egyes engedélyt legyen kénytelen a törvényhozás­tól kérni, tehát ilyen általános meghatalmazást kért. De milyen alapon ? Kidolgozott egy vasúti hálóza­tot, megnevezte egyenkint azon vonalokat, melyek kiépítését szükségesnek látja s a megyékkel s

Next

/
Thumbnails
Contents