Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-262

226 262 országos ülés májas 14. 1889. tudtával ilyenek történnének és az meg nem akadályoztatnék, tévedésen alapul. Nem vonja kétségbe, hogy törtéuik, hogy kimennek ilyenek, csakis azon tényt, hogy ez történnék a közigazgatási hatóságok tudtával, azok elnézése mellett: Ezt tagadja. A mi különben az interpellatiót illeti, az következőleg hangzik: „Interpellatió a belügyminister úrhoz : 1. Van-e tudomása, hogy az ország északi részeiről, különösen pedig Sárosmegyéből ijesztő módon szaporodik a kivándorlók száma, hogy azok kivétel nélkül teljesen munkaképesek s egy része még katonai kötelezettségének sem tett eleget? 2. Értesült-e a t. minister ur arról, hogy ezen kivándorlók majd kivétel nélkül, útlevél nélkül hagyják el hazájukat és pedig köztudomás szerint, ügynökök által felbuzdítva és felfogadva? 3. Tett-e, vagy szándékozik-e a t. minister ur valamit tenni, hogy ezen munkásosztály további kivándorlása megakadályoztassák s a titkos ügynökök működése hivatalos hatalommal erélyesen beszüntettessék, illetőleg ezek megbüntettessen c-k?" T. ház! Hogy különösen Sáros- és Zemplénmegyében kivándorlási jelenségek mutatkoztak, arról már sokkal régebben, mint a mostani alkalommal, volt igenis tudomásom elannyira, hogy már 1876-ban utasítottam — ez volt az első utasítás, a mi kiment — az illető közigazgatási hatóságokat, hogy egyfelől világosítsák fel magukat a kivándorolni akarókat, hogy minő sors várhat reájuk, járjanak minden esetben végére, hogy ámítás folytán mennek-e ki, ott pedig, a hol ügynökök ámítják őket, igyekezzenek ezen ügynököket kinyomozni és ott, a hol valóban ámítás forog fenn, ha kell, megtorolni és eljárni. S én itt, t. ház, azt hiszem, hogy ma, midőn sem minálunk, sem másutt Európában útleveleket nem követelnek: arról, hogy valaki útlevél nélkül kivándorol, nem felelhet és nem lehet felelős aközigazgatási hatóság, hanem kötelessége rejlik abban, hogy az illetők felvilágosittassanak és azok, kik jóhiszemű, kevésbé művelt, csekélyebb ítélettel biró embereket elámítanak, a lehetőségig kellő megfenyítésben részesülj ének. Éppen azon nép köatt azt tenni, a mit szoktak tenni például Németország egyes részeiben, hogy felvilágosító brochürek osztatnak ki, — a minek nem tételéről — olvastam — vádoltatott a kormány — azt hiszem czélhoz vezető nem lett volna. Az egyedüli mód az, hogy a közigazgatási, helybeli hatóságok tartsák ezt kötelességöknek. He a kormány intézkedése még arra is kiterjedt, hogy azokat, kik legközelebb érintkezhetnek a néppel, hitfelekezeti különbség nélkül, a lelkészeket is felhívta, hogy világosítsák fel őket, hogy ámításoknak ne engedjenek, hogy az, a mit nekik araDy hegyekről beszélnek, nagyrészt ámítás, világosítsák fel, mi sors vár reájok. De még azzal sem elégedett meg a kormány, de megtudván, hogy e kivándorlás vonala főkép Hamburg felé irányul, ott felszólította a maga módján a hamburgi osztrák-magyar ügynököt, hogy a lehetőségig kisérje figyelemmel az oda kivándorlás végett szállított magyarországi alattvalókat, igyekezzék — miután visszatartani természetesen joga nincsen és nem lehet, sem a hamburgi hatóság azért, hogy az illetőnek nincs útlevele, azt visszatartani nem fogná — igyekezzék még ott az utolsó perczben is felvilágosítani az illetőket, sőt a belügyministerium meg is igérte s nem egy esetben teljesítette is, hogy a kik a felvilágosítás után visszatérni szándékoznak, azoknak még a visszaszállítási költségek is megtérittettnek. Ezek voltak általánosságban véve, t. ház, kellő rövidséggel azok, miket a kormány ezen irányban régebben tett. Hogy most ez év folyamán nagyobb mérvet öltött ezen kiköltözködés, azt tagadni nem lehet, — természetesen az indok némileg, a mint a t. képviselő ur maga mondja, a múlt évi rósz termésben rejlik. De, hogy a kormány, a mennyire lehetett, ezen irányban is megtette az intézkedéseket, hogy segítve legyen a lehetőségig, éppen Sárosvármegyének súlyosan érintett népén, bátor vagyok a t. ház tudomására hozni, hogy ezen egyetlen vármegye részint vetőmag kölcsönben, részint közmunkákra adott pénzekben, részint könyöradomány-összegekben 270 és néhány ezer frtot kapott. És bátor vagyok még megjegyezni azt is, hogy miután a múlt télen hosszasan nem lehetett dolgozni, még azon intézkedés is megtétetett, hogy a közlekedési ministerium közbenjöttével, a közmunkákra utalványozott öszszegeket illetőleg megengedtetett, hogy a munkára nem kedvező időben ezen összegek, mint később teljesítendő munkákra szolgáló előlegekül adhatók legyenek s igy a rósz idő daczára az illetők megélhetése biztosítva legyen. A mi, t. ház, a további teendőket illeti, csak illustrálására, hogy a kormány figyelmét nem kerülték ki az ilyen dolgok, vagyok bátor azon legújabban felmerült esetet is felemlíteni, miszerint legközelebb ismét jelentetett Kassáról, hogy nagyobb mérvű kivándorlás szándékoltatik Sáros- és Zemplénmegyéből. A kormány részéről a legszigorúbb felügyelet elrendeltetett s azon igen nagy szám, egy ma vett hivatalos jelentés szerint, 4 egyénre redukálható; de egyfelől ezen 4 egyén sem tévén katonai kötelezettségének eleget és másfelől a községtől lévén ellátva kivándorlási engedélylyel, mit hogy kiadni nem