Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.
Ülésnapok - 1878-262
220 262. országos ölés május 14. IISO. ben ha a helybeli szükségletet akarja kielégíteni t. L, ha a rozsot, búzát bizonyos taksa mellett a helybeli lakosság számára megőrli, akkor ellenkezik a földesúri joggal. Arra nézve a törvényjavaslatban semmiféle módot nem látok megírva, hogy a gőzmalom e két működése köztt különbség legyen téve; miután tehát, mint említem igazságtalanságot találok benne és nagyon veszélyes präcedenst, melynek alapján bármely jogot eltörölhetünk, én e törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el. (Helyeslések.) Tisza Kálmán miiiistereliiök : T. ház! A most szóban forgó kérdésre nézve magam is kötelességemnek tartom nézetemet elmondani. (Halljuk!) Mindenekelőtt eonstatálni kívánom azt, hogy e törvényjavaslatban a malom, vagyis őrlési jogról szó sincs. E törvényjavaslat azon malomvagy őrlési jogot, melynek jogi természetét fölfejtette az előadó ur, egyáltalán nem érinti. Fenntartom, a mi ugyan kétségbe vonatott, hogy ez a javaslat — kivéve az illető képviselő ur által felemlített azon egy pontot, a melyre azonban még visszatérek — a mai helyzeten nem változtat. Megjegyezni kívánom még azt is, hogy ez nem törli el a fennálló malomtaksát általánosságban, csakis — miként bátor leszek kifejteni — egyöntetűséget hoz be az egész országba, a hol pedig ilyen taksa fizetése a gőzmalmoktól nem dívik. A törvény létrejövetelének indokául azon körülmény szolgál, hogy tudtomra legalább mindössze két esetben kimondatott a malomtaksa-fizetés kötelezettsége, mert az egész törvény létrejöttének indoka nem fekhetik és nem fekszik másban, mint abban, hogy szemben egyfelől az ipartörvénynyeí, szemben másfelől nemcsak az iparnak, hanem a gazdaközönségnek is vitális érdekével, melyben fekszik az, hogy a gőzmalmi ipar Magyarországon virágzó legyen, (ügy van! Igaz!) számos kérdések merültek fel, midőn egyes esetben a gőzmalmoktól a volt földesurak taksákat követeltek. Ez ügyek természetöknél fogva mentek a közigazgatáshoz és a közigazgatás részéről mindig kimondatott, hogy a gőzmalmok a malomtaksa alá nem vonhatók, még pedig kimondatott nem csak most, de mióta gőzmalmok vannak folytonosan. S felmerülvén még azon körülmény, hogy néhol az ipartörvény alapján némi kijavítás is volt észlelhető annyiban, a mennyiben nem létesíttettek valóban gőzmalmok, hanem csak ideiglenesen egy pár hétre, egy cséplőgép gőzgépéhez alkalmaztatott egy malom, a mi tehát állandóan működő gőzmalomnak a gyáripari fogalom alá vonható üzletnek nem volt tekinthető: az érdekelt ministeriumok köztt jött létre azon megállapodás, melyet ezen törvény kimondani szándékozik, hogy az állandóan berendezett és állandóan gőzerővel dolgozó malmokra nézve, malomtaksa nem követelhető. így döntetett cl minden ez irányban felmerült kérdés évek hoszszú során keresztül; döntetett el ugy, hogy, mint említem két eset volt tudtommal olyan, midőn az illető bíróság elé vitte a dolgot. A bíróság, magát ezen ügyben competensnek mondván ki, e két esetben a taksafizetés kötelezettsége mellett itélt. Fennforgott tehát a competentia kérdése, mert a közigazgatási hatóság is illetékesnek tartotta magát s gyakorolta 1861 óta és 1867 óta is folyton ezen illetékességi jogot. Ujabb időben a biróság is illetékesnek mondván ki magát, előállott az a kérdés, melyről az 1869: IV. t. ez. intézkedik, hogy el kellett az illetékességi kérdést dönteni, azaz nem a már hozott birói ítéletet megváltoztatni, a mihez nincs semmi közigazgatási hatóságnak joga, de a jövő eljárásra nézve az illetékességet megállapítani. De midőn ezt a kormány és a ministertauács törvényadta joga és kötelessége szerint megtette, egyúttal azt hitte, hogy mégis, minthogy ez irányban conflictus támadt a közigazgatási és bírósági hatóságok köztt; minthogy irt a törvények magyarázatáról van szó: leghelyesebb lesz minden további kellemetlenségek kikerülése végett, a magyarázatot törvényhozási úton mindenkit egj'formäu kötelezőleg megalkotni. Nem valamely új helyzetnek a teremtése tehát, hanem az eddig is fennállott, de az utóbbi időben competentialis összeütközésre alkalmat adott eljárási módozatnak, törvény által egyformán mindenkire nézve megállapítása az, a mi ezen törvényjavaslatban czéloztatik. A mi azt illeti, hogy a második §-ban — és ez az, a mivel új helyzet teremtését indokolta az egyik képviselő ur — az mondatik; hogy az ilyen taksák fizetése ezentúl beszüntetendő ; én azt gondolom, hogy az előadottak folytán erre a rendelkezésre okvetetlenül szükség van. Miért? Mert csak nem lehetséges az, hogy midőn a törvényhozás intézkedik ugyanegy dologban, állandóan egyformátlan eljárás maradjon fel, vagyis hogy az egész országban, ugy mint eddig is, a gőzmalmoktól ne kivántassék malomtaksa fizetés, de azon két helyen, a hol ellentétes birói ítélet hozatott, örök időkig maradjon fel a malomtaksa. Ugy gondolom, hogy ezt helyesnek tartani és helyeselni csakugyan nem lehet. Ennek meggátlására tehát szükséges ezen törvény, mely nem teremt új helyzetet az országban, hanem az egész országban a fennálló helyzethez idomítja azon kivételes esetekben a helyzetet, a hol más állott fenn. (Tetszés.) Különben méltóztassék a t. ház meggondolni, hogy Magyarországnak önmagától erőre kapott talán egyetlenegy gyári iparága a lisztipar; és én azt kérdem, hogy vájjon lehetne-e