Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-261

261. országos ülés májrB 12. 1880. 195 ezt elfogadják, méltóztassanak fölállani. (Megtörtörténik?) A többség nem fogadja el. Baross Gábor jegyző (olvassa a 43. %-t). Hosztinszky János: T. ház! A 43. §. eképen hangzik: „A kir. járásbíróságok hatásköréhez tartozó kihágási ügyekben, a másodbirósági Ítélet elleni további felebbvitelnek helye nincsen". Tehát, ha e §. ugy, a mint van, minden további hozzáadás nélkül elfogadtatnék, akkor a kihágási esetekben, a másodfokú bíróság ítélete ellen absolute nincs semmi jogorvoslatnak helye. Én ezt sem az igazsággal, sem az egyéni szabadsággal megegyeztetni nem tudom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Bátor voltam már a múlt alkalommal ezen §-hoz egy módosítványt beterjeszteni, mely módosítványom a jogügyi bizottsághoz utasíttatott. A jogügyi bizottság azonban szemben az én módosítványommal, most is ezen §-t ugy, a mint fogalmazva van, elfogadásra ajánlja. Hogy ha az igazságügyi bizottság indokolását felolvasom, — a mire bátor vagyok felhívni a t. ház figyelmét, — abban az foglaltatik, mivel a legfőbb itélőszéknek teendőkkel való túlterheltetése szükségessé teszi, hogy az országnak legfőbb bírósága, az ily kisebb ügyek nyűgétől felszabadittatván, a fontosabb ügyek alapos fölül bírálatára több időt nyerjen. Már most ki akarom tüntetni a t. háznak, hogy milyenek tulajdonképpen azon ügyek, melyeket az igen t. igazságügyi bizottság igen kisszerű ügyeknek jellemez és melyeknek felülvizsgálatától a legfőbb törvényszékeket fel akarja menteni. (Halljuk.') Az 1879: XL. t. ez. szól a kihágásokról. Ezen törvény 16. §-a szerint, a kihágási esetekben a büntetés maximuma két havi elzárás és 300 frt pénzbüntetés. Ugyanezen törvény 23. §. szerint, az elzárás és pénzbüntetés együttesen és külön is alkalmaztathatik. így tehát a panaszlottat el lehet ítélni elzárásra és azonfölül még pénzbirságra; ugyanezen törvény 30. §-a szerint, az esetben, ha valaki a reá rótt pénzbüntetést nem tudja megfizetni, a pénzbüntetés szintén elzárásra változtaíik, ugy, hogy ezen szakasz értelmében a büntetés maximuma 3 hónap. Már most, ha ily esetben, mikor a járásbiró azt mondja, hogy nem forog fönn kihágási eset és a panaszlottat fölmenti, az ügy fellebbeztetik és a másodbiróság a kihágás fönnforgását megállapítja és panaszlottat elitéli például 4 hétre és 200 írtra: hogy ily esetben a panaszlottnak ne legyen joga fellebbezni a legfőbb itélőszékhez, én azt sem az igazsággal, sem az egyéni szabadsággal nem tudom összeegyeztetni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hivatkozom ez alkalommal az 1868: LIV. t. ez. 292. §-ára. Igaz, hogy ez polgári ügyekről szól. Mégis felemlítem itt, hogy azon szakasz szerint, két egybehangzó ítélet esetében is, akár felmentő, akár marasztaló az, még a legcsekélyebb ügyekben is joga van az illetőnek fellebbezéssel élni a legfőbb itélőszékhez. Midőn ez meg van engedve 50, vagy 100 frtos ügyekben, hogy oly kihágási esetekben, melyekben 300 frtig terjedhető pénzbírság és elzárás szabható ki, az ügy ne legyen a legfőbb itélőszékhez vihető, azt nem tartom igazságosnak, nem tartom helyes igazságügyi politikának. Azt mondják, hogy ilyen eset csak kevés van, de én azt mondom, hogy igenis sok van. Röviden fel fogom olvasni azon szakaszok számait, a melyek szerint két havi elzárás és 300 frt pénzbüntetés szabandó ki s ajánlom ezeket a t. előadó ur figyelmébe. Ezen szakaszok a 33., 37., 38., 53., 55., 56., 68., 95., 128., 131. és 135. §§. Ezen felül még számosabbak azon esetek, melyekben a büntetés maximuma egy havi elzárás és 300 frt pénzbüntetés. Méltóztassék ezekhez még a 25. §-t hozzátenni, mely szerint a büntető törvénykönyv 60., 61. 62. §§-ban meghatározott mellékbüntetések, kihágási esetekben is alkalmazhatók. Bátor vagyok ezeknél fogva, ez alkalommal is ragaszkodni módosítványomhoz. Ragaszkodom ahhoz jó lélekkel, tiszta meggyőződéssel és azon oknál fogva, hogy az igazságot minden körülmények között pártolom és az egyéni szabadságnak biztosítékot kívánok szolgáltatni. {Helyeslés a szélső balfelöl.) Kérem tehát a t. házat, ne méltóztassanak elfogadni ezen §-t ugy, a mint van, mert megengedem, hogy találkozik olyan egyén, a kire nézve ily büntetés kisszerűnek mutatkozik, a ki például egy pár évet már ült a börtönben; de oly egyén, kire ez legelőször szabatik ki, kinek becsülete, személyes szabadsága és vagyona forog kérdésben, hogy erre nézve nem kisszerű, azt merem állítani. Ez első része módosítványomnak. Második része arra vonatkozik, hogy ha oly büntetendő cselekvény, mely bűntett, vagy vétségtárgyi tényálladékát képezi és ez egyszerűen hihágásnak minősíttetnék, hogy ily esetben sem lenne helye a felebbezésnek, ezt sem találom elfogadhatónak. Ennélfogva bátor vagyok kérni a t. házat, méltóztassék a jogügyi bizottságszövegezése ellenében szerény módosítványomat elfogadni. Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Baross Gábor jegyző (olvassa): A 43. §-ba vétessék be: kivévén azon eseteket, mikor azon kérdésben, fennforog-e kihágás esete, vagy nem, a másodbiróság a kir. járásbíróság ítéletét megváltoztatta, szintén ha bűntettet, vagy vétséget képező cselekmény kihágássá minősíttetett, (Helyeslés a baloldalon.) Vészter Imre: T. ház! Arról van szó, 25*