Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-261

261. orszsSgös ülés május 12. ISSQ. 185 önök e törvényjavaslattal mégis előlépnek, hol veszik e törvényjavaslathoz az elvet? Bizony nem a magyar törvényes gyakorlatból, hanem, ha veszik valahonnan, veszik onnan, a hova Chorin Ferencz t. barátom utalt, a Bach és Schmerling korszakból és azokhoz hasonlónak akarja e törvényjavaslatot Emmer Kornél t. képviselőtársam látni. Azt mondta Zsíros Lajos t. barátom a többek köztt, hogy ne féljünk, a mi egyes bíróink jók. Elismerem, hogy vannak közttük kitűnő magyar birák, de tudom, hogy vannak közttük, még pedig fájdalom, igen sokan, gyönge és selejtes birok. Azt mondta, hogy az egész országban, a budapesti törvényszéket és azután még egy pár vidéki törvényszéket kivéve, a vizsgálatot mindenütt egyes birák teljesítik, még pedig jól teljesítik; az az egyes biró pedig, a ki a vizsgálatot jól tudta teljesítni, az egyúttal jó Ítéletet is tud hozni. Hát hiszen ő szolgált a birói functiók terén, szolgáltam én is a közügyeket ugyanezen a téren, még pedig korai ifjúságomtól kezdve sok éven át. Neki is lehetnek tapasztalatai , nekem is vannak és a ház igen sok tagjának vannak tapasztalatai; én tehát mindezen tapasztalatokra hivatkozva, merem állítani, hogy elvileg azt mondani nem lehet, nem szabad, hogy az a biró, a ki valamely ügyben & vizsgálatot teljesíti, ugyanazon ügyben képes legyen helyes ítéletet hozni. Ezt elvileg felállítani nem lehet, mert ismétlem, a mint a minap is hangsúlyoztam, az emberi természetben levő gyöngeséggel, az emberi természetben fekvő önszeretettel ellenkezik az, hogy a vizsgáló bírónak, a ki bizonyos tekintetben szemközti; áll, hadi lábon áll a vádlottal — kivéve a töredelmes bevallás és önkénytes feljelentés eseteit — mondom, hogy azon vizsgáló bírónak kedélyét bizonyos ingerültség ne fogja el, a vizsgálat folytán alkotott hypothesisek által elfogulttá ne tétessék, mindez lehetetlen. És t. barátom hiába keresi ez eljárás garantiáit az appellátában, a fellebbezésben. Már bocsánatot kérek, ha ugyanazon egy ember a nyilvánosság kizárásával vezeti a vizsgálatot, hozhat Ítéletet és állapítja meg annak indokait és ellenőrzés és nyilvánosság nélkül az aktákat kezében tartja s azokat akkép instruálja, az ítéletet akkép indokolja, a mint azt szükségesnek tartja, a fellebbezés alkalmával a felsőbb bíróságnál az esetek irtózatos tömegével szemben lehetetlen lesz kitudni, hogy az egyes biró hol, miben tévedett, és szándékosan tévedett-e. Én mindezen indokoknál fogva, ele különösen csatlakozom azon indokokhoz, a melyeket Chorin Ferencz és Vesztei* Imre t. társaim már felsoroltak és azon indokoknál fogva, a melyeket én a múltkor felsoroltam, Veszter Imre t. képviselőtársam indítványához járulok. (Helyeslés balfelöl.) KÉPVH. 5TAPLÓ. 1878—81. XIII. KÖTET. Elnök: Szólásra többé senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. Szó illet; még a bizottság előadóját. Teleszky István előadó: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy a vita folyamán felhozottakra refieeíálvii, az igazságügyi bizottság álláspontjának védelmezése szempontjából, kötelességemnek megfelelően némelyeket elmondjak és a t. ház figyelmébe ajánljak. A büntető törvénykönyv életbe léptetésének elengedhetlen feltétele volt az, hogy a birói competeutia szabályoztassék, mert a büntető törvénykönyvek egészen új, hármas felosztását állapítják meg a büntetendő cselekményeknek, egészen eltérőleg intézkednek mostani büntető rendszerünktől és a most fennálló szabályoktól, ugy, hogy a mi eddig kihágás volt, az ezután vétség less, vagy megfordítva; továbbá büntető cselekmények soroztattak be a büntető eljárás során megtorlandó cselekmények keretébe, pl. a becsületsértések és ennélfogva kétségtelen, hogy a büntető törvénykönyveket, az illetőség szabályozása nélkül, életbe léptetni egyáltalában nem lehetett volna. És e tekintetben nincs igazsága az előttem szólott t. barátomnak Eötvös Károlynak, midőn azt mondja, hogy az ingatag* gyakorlattal, vagyis azon gyakorlattal, mely eddig nyolez éven át fennállott: beérhetnők még azon egy pár hónapon keresztül, míg a bűnvádi eljárás megalkottatik ; mert először, eltekintve attól, hogy nagyon vérmes azon remény, miszerint egy bűnvádi eljárás hónapok alatt törvényerőre emeltessék, mondom, ettől eltekintve, azon gyakorlat mellett, a mely ma fennáll, a büntető törvénykönyveket életbe léptetni egy napra sem lehet; mert akkor már az első napon a legnagyobb confusiók merülnének fel; felmerülne azon kérdés, hogy a becsületsértés vétségében, a mely eddig polgári utón való megtorlás tárgyát képezte, ki járjon el ; felmerülne bizonytalanság számtalan büntetendő cselekményre nézve, melyek eddig máskép voltak minősítve, mint az új büntető törvénykönyv hármas felosztása folytán minősíttetni foguak. Kétségtelen tény tehát, hogy a competeatia tüzetes szabályozása nélkül a büntető törvénykönyveket életbe léptetni nem lehet. És az igazságügyi bizottság a competentia szabályozásával — különösen a 40. §-nak azon szövegében, mely most előttünk fekszik — kétségtelenül a mostani gyakorlatra támaszkodott s nem vette bölcsességét sem osztrák, sem más jogi forrásokból, hanem vette a gyakorlati szükségből. És merem állítani, hogy az a codificatió, mely a mi birói szervezetünk mellett, a mi csekély számú törvényeink mellett az egyes birói competentiát oly módon megszorítaná, mint azt megszorítani kellene, ha igazak lennének azon túlzott bajok, melyeket t. barátom Eötvös Károly előterjesztett, azon codificatió üdvös hatással nem lenne; mert 24