Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-261

176 2fil. országos ülés május 12. 1880. tehát, t. ház, a jelenleg tárgyalás alatt levő §-t, ugy mint jelenleg szövegezve van, már ezen oknál fogva sem volnék hajlandó elfogadni. Egyébiránt vegyük a dolgot egészen praktikus szempontból. Köztudomású dolog, tudja mindenki, tudhatja maga a minister ur is, tapasztalásokat tehetett arra nézve, hogy nálunk nincs hatóság, mely annyira el volna foglalva, annyira túl volna terhelve teendőkkel, mint éppen a járásbíróság. Mi lesz a mi járásbíróságainkból, ha már most a bűnvádi ügyeknek egy igen nagy részét, mondhatni nagyobb részét szintén a járásbíróságokra ruházzuk? Nem evidens-e, hogy a bíráskodás ez által ismét lassúbbá, szabálytalanabbá fog válni, hogy hiányozni fog belőle minden szükséges garantia és precariussá leend minden jogelv. Valóban t. ház, képtelen helyzetet teremt a bíráskodás terén ezen törvényjavaslatnak jelenlegi szövegében leendő elfogadása. Egy oldalról a törvényszékek eompetentiája a gyakorlat által meglehetősen kifejlett eljárással, más oldalról a hevenyészett járásbirósági eljárás, Ott a törvényszékek, melyeknél a nagyobb bűnösök, a visszaesők az állam oltalmában részesülnek és annak minden előnyét kihasználhatják, mig ellenben a járásbíróságoknál a kisebb vétkesek, az először botlottak, a gyarlóságból törvényszegők az accusatorius rendszer teljes mellőzése mellett, a kir. ügyé.sznek minden befolyása nélkül, a gyalázatos inquisitorius eljárás alapján fognak elitéltetni, sokszor kegyetlenül, sokszor ellenkezőleg íúlenyhén és szelíden. Én, t. ház, azt hiszem, hogy — ha már belenyúlunk a compeíentiák szabályozásába — a leghelyesebb az volna, ha kimondanék, hogy az összes vétségek a törvényszékek eompetentiája alá tartoznak. — Ez az én álláspontom. Azonban jól ismerem a t. ház hangulatát s tartok tőle, hogy ilyen indítvány aligha megtalálná azon pártolást, a melyet szerintem megérdemlene. Ennél fogva meg kell alkudnom a kényszerhelyzettel. — Szeretném ugyan, ha legalább az és annyi mondatnék ki, hogy a járásbíróságok csak a magán vád tárgyát képező és 3 hónapnál hosszabb fogsággal nem büntethető vétségekben legyenek illetékesek, a mihez még a becsületsértéseket és a kisebb lopásokat is hozzáadni lehetne — minthogy azonban fájdalom, még csak ezen álláspontnak érvényesíthetésére sincsen kilátásom, — nem marad más hátra s nem tehetek egyebet, mint ismételni Chodn Ferencz barátomnak a jogügyi bizottságban elejtett —- de jelzett felfogásomhoz és álláspontomhoz legközelebb álló azon indítványát, hogy a járásbíróságok nem ugy, mint a jogügyi bizottság javasolja hat hónapig, hanem csak három hónapig terjedhető fogsággal, illetve elzárással fenyíthető vétségekben járluibsanak el. Végre meg kell j.gyezuem, hogy a súlyos testi sértések vétségének elbírálását, még a 3 hónapi maximál - büntetés mellett sem merném az egyes biró eompetentiája alá utasítani, mert ezen, a gyakorlati életben kiválóan gyakran előforduló vétségnek, rendszerint igen bonyodalmas és nehezen kideríthető a tényálladéka, nehéz ott a beszámítás, súlyos a marasztalás magánjogi hatálya, mert gyakran igen nevezetes kártérítési kérdéseknek szolgál alapjául, mely okoknál fogva, a súlyos testi sértés vétségét, az egyes bírói illetőség alól okvetlenül kiveendőnek véleményezem. Mindezekhez képest indítványozom, hogy a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat 40. §-ának 4-dik pontjából a súlyos testi sértésre vonatkozó rendelkező rész egészen kihagyassék, — a jogügyi bizottság által 6 hónapban meghatározott maximál büntetési idő pedig a járásbíróságokhoz utalt vétségekben 3 hónapra leszállittassék. Még egy másik megjegyzésem volna a súlyos testi sértésekre, nézve, a melyekre köztudomású dolog, hogy azok sokszor igen complicált tényálladék tisztába hozatalát teszik szükségessé s sokszor a dolus, vagy a culpa fokozatos kiderítése igen nagy nehézségekkel jár; a gyakran előforduló súlyos testi sértéseknek egyes egyénekre nézve magánjogikig nagyoa kártékony következményei is vannak. Ennélfogva bátor volnék erre nézve egy indítványt beterjeszteni, a mely oda irányul, hogy a 40. §. 4. pontjának ezen szavai: „melyek súlyos^testi tértésre vonatkoznak", azután „a 302. §. első bekezdése szerint büntetendő' súlyos testi sértés vétsége" hagyassanak ki. A 40. §. 4. pontjának utolsó sorában e sző helyett „hat" tétessék „három". Ajánlom a t. háznak elfogadásra. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Fel fog olvastatni. B. Mednyánszky Árpád jegyző (olvassa Vészter Imre indítványát). Emmer Kornél: T. ház! Azon indokok, melyek a t. házat vezérelték, midőn a szóban levő §-t újabb tárgyalás végett az igazságügyi bizottsághoz visszautasítni méltóztatott, mindössze arra vezethetők vissza, hogy a járásbirói eljárás szabályztán volta nem nyújtja azon garantiákat, a melyek szükségesek arra, hogy teljes megnyugvással a járásbírói competentiát azon mérvben megállapíthassuk, mint ezen javaslatban megállapítva van. Az igazságügyi bizottság igen méltányolván ezen érvet, hozzájárult egy oly indítványhoz, mely szerint a tisztelt ház felkéretik, hogy az igazságügyministert hatalmazza fel arra, hogy a járásbirói eljárást rendelet utján szabályozza és megteremtse a szükséges garantiákat ideiglenesen — miután küszöbén állunk a bűnvádi eljárás végleges szervezésének — a melyek hiányában, csakugyan aggály nélkül