Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-259

Ö59. országos Ülés május 8. 1880. \Q{ ben tudomásul vétettek s mikor az egész ügyre nézve a számszék a végelszámolást elkészítette, a ház azt megvizsgálta s azután — talán méltóztatnak emlékezni — Frölieh képviselő ur itt referálta. Ez igy történt és] máskép nem is történhetett. Méltóztassék megengedni, én ezen határozati javaslat szükségességét átlátni képes nem vagyok. A képviselő ur másodikj határozati javaslatára nézve azt mondja, hogy az általunk beterjesztett több rendbeli határozati javaslatot, melyeknek elfogadását kértük a t. háztól, ő is elfogadja, mert ezen javaslatok helyesek, de azt kívánja, bogy ha valamely javaslatot teszünk, mely a jövőre nézve bizonyos dolgokra felhívja a ház és kormány figyelmét, vagy az államháztartás berendezésére, jobb kezelésére vonatkozik, azily javaslatot egy fórum superrevisorium elé adjuk, a pénzügyi bizottság elé. Engedelmet kérek, a pénzügyi bizottság az pénzügyi bizottság, mi meg zárszámadási bizottság vagyunk, az ura mindkét bizottságnak a képviselőház. Nekünk kötelességünk a képviselőháznak azt, a mit tapasztaltunk, legjobb meggyőződésünk szerint előterjeszteni. Mi azt mondjuk, ime ezeket tartjuk szükségeseknek, a képviselőház —• ha helyesnek tartja, elfogadja — javaslatunkat és ez irányadó lesz a pénzügyi bizottságra nézve, mely a következő évben köteles lesz e szerint eljárni. Ez az én egyéni felfogásom. De hogy mi menjünk a pénzügyi bizottsághoz, azzal tárgyaljunk és tárgyalásaink eredményét hozzuk a ház elé, ezen javaslatokból soha sem lesz utasítás, mely a ministeriumot kötelezi, r.em lesz különösen utasítás a maga idejében. Ha a bizottság oly indítványokkal lép a ház elé, melyeket a ház elfogad, akkor a ház rendelkezhetik az indítvány felett és a pénzügyi bizottsághoz is utasíthatja. Őszintén megvallom, hogy a másik indítványt sem tartom olyannak, melyet elfogadni lehetne. De nem is tartom szükségesnek. S itt elértem a punctum salienshez, melyre nézve kénytelen vagyok határozottan nyilatkozni. Azt méltóztatnak mondani, hogy a zárszámadási bizottság oly szinben tünteti elő a pénzügyi helyzetet, mely nem egyez meg a valóval, mert a való sokkal sötétebb; ezen helyzetről kötelessége lett volna a bizottságnak részletesebb felvilágosításokat nyújtani és kiemelni, hogy a deficit sokkal nagyobb stb. No hát, t. képviselő ur, a zárszámadási bizottság évek óta működik és mondhatom, ritka bizottság, mert ott a határozatok egyhangúlag hozatnak; minden pártkülönbség nélkül hozatnak a határozatok. Miért? Mert minden tag meg van győződve, hogy a mit intentionál, a mit kimond, az csakugyan valódi, az igaz. Soha sem szépítettük mi a helyzetet és nem is fogjuk szépíteni soha, mert a zárszámKÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XIII. KÖTET. adási bizottság jelentéseit nemcsak a báznak teszszük, hanem az egész közönségnek s főleg azon embereknek, a kikkel pénzügyi viszonyban vagyunk és a kik ezen jelentéseket szorgos figyelemmel kisérik. De nincs is okunk a szépítésre, mert világos tényekkel és számokkal állunk szemben. Igaz, hogy ezen számok csoportosításával lehetne és én is tudnék a deficit helyett felesleget kihozni. Ez nem nagy mesterség. De a bizottság minden egyes tételt oda tett, a hová tartozik. Azt méltóztatott mondani, hogy azon felfogás szerint, melyet méltóztatott kifejezni, 57 millió az igazi deficit. Szerintem sem 57, sem 52 millió. De ha méltóztatnak az elszámolásra nézve új szabványokat elfogadni és ha méltóztatnak az eddigi szabványoktól eltérni, akkor én is más eredményt fogok kihozni. A meddig azonban a képviselőház határozata irányadó reánk nézve, addig nem járhatunk el máskép. Nem rég a 10 esztendei számadások feküdtek a t. ház előtt. Ugyanazon elvek alapján, melyek ott irányadók voltak, indultunk el most is. Egyáltalában nem akarjuk a helyzetet rózsaszínben festeni, de határozottan tiltakozunk az ellen is, hogy túlfeketére festessék. Nem szabad máskép, mint a hogy az igazság követeli. Constatálom, hogy a t. képviselő ur sokszor a valóságnál feketébbre festi. Csak röviden kívánok e tárgygyal foglalkozni. A képviselő ur kifogásolja, hogy mi a számszékkel szemben elfogadtuk a ministertanács előterjesztését, melyben a fogyasztási adóvisszatérítést illetőleg, az 1875. évi XIX. t. ez. 2. §. értelmében Magyarország javára visszaeső 1 millió 392,000 frtot, a pénzügyminister rendes bevételei közül áthelyeztük az ugyanezen tárcza előirányzata melletti rendes bevételekhez, a fogyasztási adókhoz. Ez a dolog lényegén mit sem változtathatott; akár ide, akár oda helyezzük, ezen tétel természete nem alteráltatik. Odahelyeztük, a hol a többi fogyasztási adók vannak, hogy lássuk, mennyit veszünk be a fogyasztási adókból. Ezt lehet hibának mondani, ha azt akarjuk, mit a t. képviselő ur, hogy máshová helyeztessék; de ez által a mérleg nem változik. Egészen más s abban igaza van a képviselő urnak, hogy a mérlegre befolyással van az, hogy az 5.684,589 frt 60V« kr., mely a közös katonahelyettesítési és rokkant-alapok egy részének elhelyezéséből befolyt, melyet az 1879. évi XXXII. t. ez. engedélyezett, hova könyveitessék. Mi azt mondottuk, hogy ez nem képezhet egyebet, mint ingó államvagyont, valamint hogy minden kötelezvény, mint a tiszai, vagy földtehermentesítési és egyáltalában minden értékpapír ingó államvagyont képez, a mi tehát ebből befolyt, azt természetesen az ingó államvagyon közé j kívántuk könyveltetni. 21