Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-258

23V. országos filéts májas 7. 1880. 145 ugyanezen törvényhozás meghozta, sanctionálta a maga szavazatával a büntető törvénykönyvet, melyben a párbaj, mint büntetendő cselekvény van felvéve. Én kénytelen vagyok kimondani, politikai immoralitásnak tartanám, ha ugyan­azon testület, a mely bizonyos cselekvényt bűn­cselekménynek deelarált, maga még alkalmat sem akar nyújtani a bíróságnak arra, hogy ezen tényt megvizsgálj a; politikai immoralitásnak tarta­nám, a melynek veszélyes következményei le­hetnek. Mert fontoljuk csak meg, hogy miként kell, hogy vélekedjék azután azon nép, a mely­nek képviselete ekképen jár el. Azon nép és annak egyes tagjai, bizonyos esetekben akként okoskodhatnak: hogy ha azon t. urak, a kik maguk meghozták a törvényeket, bizonyos eset­ben, mikor nekik nem tetszik, azon törvényeket semmibe sem veszik, én sem fogom kötelessé­gemnek tartani azon törvényeket tisztelni, a melyek nekem nem tetszenek. Ebben politikai immoralitás van, de veszélyes következményei is lehetnek az eddig követett eljárásnak. Mert saj­nálattal kell constatálnom, hogy soha, vagy leg­alább rég idő óta a párbajok Magyarországon annyira nem szaporodtak, mint éppen mióta a tör­vénykönyvben bűncselekményeknek jelentettek ki. Fiatal gyermekek példát véve az idősebbektől, mintegy hősiességet látnak abban, hogy ne\ök a hírlapokban felemlittetik, hogy ők is párbajt vívtak. Nekem volt alkalmam e házban kijelenteni, hogy éu a párbajt éppen olyan emberölési kísér­letnek tartom, mint minden más e nemű kisér letet; én nem nézem, hogy milyen körülmények között sértette meg valaki embertársát, vagy tette ki annak a veszélynek, hogy meg is ölje, a szabály nem változtatja meg magát a tényt. Ha ezen az utón haladunk, — erősuek fog látszani, vagy legalább nagyon élesnek az álta­lam használandó phrasis, de én még is úgy érzem, hogy ugy van, akkor bármelyik úton­álló rabló mondhatja magáról, a mit én cselek­szem, {Mozgás) tulaj donképen nem egyéb, mint párbaj közöttem és a társadalom között. (Zaj. Ellenmondás a szélső balon.) A társadalom nem elégítiki az én — szerintem jogos — kívánalmai­mat, én provocálom őt, lásssuk, ki az erősebb, ha én vagyok erősebb, én ölöm meg őt, ha ő erősebb, ő öl meg engemet. (Mozgás. 'Ellenmondások. Zaj.) T. ház! Engem ez az általános zúgás meg nem lep és nem zavar meg, mert ha tudtam volna, hogy a mint én vélekedem, ugy véleke­dik a ház nagyrésze, akkor nem is szólaltam volna fel. De szükségesnek tartottam éppen azért felszólalni, mert látom, hogy ezen ügy oly mér­veket kezd ölteni, miszerint kötelessége éppen a törvényhozó testületnek, ennek már egyszer gátat vetni. KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XIII. KÖTET. De különösen, miután a törvényhozó testü­let már kimondotta, törvénykönyvbe iktatta, hogy ezt bűncselekménynek tekinti, én már ezen oknál fogva is kötelességemnek tartom a mentelmi bizottság véleményét pártolni. De van ezenkívül agy általános ok, a mely ellen azt hiszem, a háznak lelkiismeretesen egy tagja sem szólhat. A mentelmi jognak igazi értelme csak az és csak az lehet, hogy a törvényhozó testület őr­ködjék a felett, hogy valamelyik tagja politikai zaklatás czéljából ne üldöztessék. Ez az eset absolute fenn nem forog, fenn nem foroghat. Éppen azért én kérem a t. házat, hogy a tör­vények tiszteletbentartása czéljából és a veszélyes következmények kikerülése végett, járuljon hozzá a mentelmi bizottság véleményéhez és azon tisz­telt barátaim előtt, a kiket szívből szeretek és tisztelek, ne zárja el az utat, hogy felettök a bíróság igazság szerint mondja ki az ítéletet. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát berekesztem. Zárszó illeti még az előadó urat, ő azonban ezzel élni nem akar, tehát következik a szavazás. Szavazás' előtt fel fog olvastatni Szalay Imre képviselő ur dleuiudítványa. Antal Gyula jegyző' (olvassa): A t. ház mentelmi bizottsága véleményét el nem fogadván, Verhovay Gyula, báró Mednyánszky Árpád, Komjáthy Béla és b. Üchtritz Zsigmond mentelmi jogát fel nem függeszti. / Elnök: Első kérdés lesz, hogy elfogadja-e a t. ház a mentelmi bizottság jelentését Verhovay Gyula, b. Mednyánszky Árpád, Komjáthy Béla és b. Üchtritz Zsigmond képviselő urak mentelmi ügyében, igen, vagy nem? Ha ez el nem fogad­tatnák, akkor Szalay Imre képviselő ur ellen­indítványa fog szavazás alá bocsáttatni. Kérdem tehát a t. házat, méltóztatik-e a mentelmi bizottság jelentését elfogadni? A kik elfogadják, azokat kérem, méltóztassanak fel­állani. (Megtörténik.) A többség elfogadja. E szerint Szalay képviselő ur ellenindítványa el­esett. T. ház í Ezzel a mai ülés napirendje ki van merítve. Most igen kevés olyan tárgy van ké­szen, a melyet a házban tanácskozás tárgyává lehetne tenni. Tulajdonképen csak a zárszámadási bizottságnak jelentése az 1878. évi állami zár­számadások megvizsgálásáról olyan, a melyet e pillanatban napirendre lehetne kitűzni. A többi tárgyak, a melyek az illető bizottságok előtt vannak, olyan nagy fontosságúak, hogy azok felett a tanácskozás, azt hiszem, hosszabb időt fog kívánni. Van még egy tárgy, a mely tegnap nyúj­tatott be, ez a közoktatási bizottság jelentése a gymnasiumi és reáliskolai oktatásról szóló tör­19

Next

/
Thumbnails
Contents