Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-257

257. országos ülés május 5. 1S80. 137 matlanságot szavazni a kormánynak. Ez pedig nem egyéb, mint hivatalos pressió. Egy alkalommal, midőn még a kormánypárthoz tartozni szerencsém volt, egy tanácskozmányban kijelentettem azon véleményemet, hogy okvetlenül szükségesnek tartom alkotmányos szempontból azt, hogy ugy a ház tagjai, mint a többi, a házon kivül álló illetékes faktoroknak is módot kell nyújtani arra, hogy mielőtt a nemzetközi szerződések megköttetnek és a törvényhozáshoz beterjesztetnek, azok lényeges pontjaihoz hozzá szólhassanak. Már akkor is kívántam és kértem, hogyha nem is oly széles körben történhetik ez meg, mint a hogy kellene, legalább a ház tagjainak nyujtassék lehetőség az előzetes közreműködésre. Nem akarom én kétségbe vonni, hogy a kormány megbízott közegei is jól értik ezen ügyeket és nem is akarom állítani, hogy nem járnak el kellő szakértelemmel. Én meg vagyok győződre, hogy a kormány közegei, kiknek kezeiben vannak ez ügyek, ügyes, értelmes és hazafias egyének. De alkotmányos államban nem elég az, hogy 2—3 ember a nemzetet kötelező műveket alkosson, hanem módot kell keresni, hogy az ország minden jogosult factorai hozzájárulhassanak e művek megalkotásához. Ez a jelen esetben sem történt meg és eddig ez, egy ily egyezmény beterjesztésénél sem tartatott be. Előttünk tehát most is csak azon kérdés áll: elfogadjuk-e a törvényjavaslatot változatlanul, vagy nem. Ha igen, jó, ha nem, akkor bizalmatlanságot szavazunk a kormánynak, melyből az kabinet-kérdést csinál. Én ezen szempontból és mivel az elhalasztásban nem látok veszélyt, mert ilyen ügyben, hol évekre menő terminusok vannak kikötve, egy pár heti mulasztás nem lényeges, de azért is, mivel ezen törvényjavaslatnál követett eljárás ellen alkotmányos szempontból aggályaim vannak, én részemről Mocsáry képviselő ur indítványához járulok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ivánka Imre: T. ház! Mindenek előtt bátor vagyok kijelenteni, hogy a közlekedési minister és a pénzügyminister nyilatkozatai engem megnyugtatnak. (Felkiáltások balfelöl : Tudjuk!) Méltóztassék a végét megvárni. Én arra nézve, hogy melyik vonal építtessék ki, azon az állásponton vagyok, melyet Madarász József t. képviselő ur kifejtett. Én is a szabadkai vonalat tartom az egyedül helyesnek és azt hiszem, hogy a vonal iránya felett nem ma, hanem akkor kell vitatkozni, mikor a ház asztalán fog a budapest-zimouyi vasútról szóló törvényjavaslat feküdni. Nem is szólaltam volna fel, hogy ha itt a házban két előttem szólott képviselőtársam, kik KÉPVH. NAPLÓ. 1878—81. XIII. KÖTET. ez irányban tekintélyeknek tartatnak, oly nézeteket nem fejtegettek volna, a melyeket elhallgatni az én szempontomból nem lehet. György Endre t. barátom azt mondotta, hogy nála a pénzkérdés a döntő, vagyis vetkőztessük ki a szót köpönyegéből: ő a vasutat, az osztrák állam vasút-társaság által akarja építtetni, mert az Nagy-Kikinda felé, vagy Szegedről kamatbiztosítás nélkül kiépíti. Dániel Pál (közbeszól): Más is van, a ki igy vélekedik! Ivánka Imre: Tudom, de én más véleményen vagyok és ennek kívánok kifejezést adni. (Halljuk!) Hasonló nézeteket fejtegetett az igen t. képviselőtársam Boros Béni. Már most én nem akarok hosszas előadást tartani a tarifakérdésekről és ezeknek az ország anyagi helyzetét uralásáról, bár talán helyén volna jobban, minthogy ha theoriákat fejtegetünk az államkormányzat és a nemzetközi szerződések kötésének módjáról. Nem tudom, hogy a t. képviselőházban vannak-e sokan, a kik az éppen említett theoriát osztják és magukévá teszik, én legalább azt tudom és eddig ugy tapasztaltam, hogy minden parlamentaris országban a kormány a nemzetközi szerződéseket megköti, azok jóváhagyását a törvényhozás által fenntartja s a képviselőház, vagy elfogadja, vagy nem és akkor, vagy nem lesz a szerződésből semmi sem és új tárgyalások kezdődnek, vagy a kormány leköszön és átengedi utódjának a szerződés meg vagy meg nem kötését; de hogy itten lehessen szakértőket hívni és azok ruminálják és újonnan csinálják a dolgot a képviselőház részéről és igy jöjjenek létre nemzetközi szerződések, arra én legalább példát nem tudok. Igen t. képviselőtársam annyira generosus az oeztr. államvasút irányában, hogy már előre neki vindikálja a szerb vasutak üzletét is. Én más nézeten vagyok, én azt tapasztaltam, hogy minden ország, a melynek forgalmi fővonalát hatalmas, külföldön székelő, a kormánytól nem függő igazgatóság intézi, ennek kárát szenvedi; az osztrák államvasút igazgatósága nincs az országban, de még csak Ausztriában sincsen, hanem Parisban székel és ugy uralja a helyzetet; ennek hatalmát növelni az előtt, hogy az állam tökéletes befolyást nem nyer, én czélszerűnek nem tartom. (Helyeslés) Ha már most azon kilátása van Boros képviselő urnak, hogy képes lesz az osztrák államvasuttal oly szerződést előbb megkötni, mint a szerbiai nemzetközi szerződés megvalósul, mint a minőt ő is — ugy remélem — óhajt, ez más, de én — megvallom — ezt kivihetőnek nem tartom. Boros Béni: Meg kell próbálni! Ivánka Imre: Igen? hát addig félre kell dobni ezt a szerződést és addig nem kell épí18