Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.

Ülésnapok - 1878-257

134 257. országos ülés májas 5. 1880. BZÓ, mint arról, hogy az osztrák államvasutnak egy újabb kedvezmény nyújtassák. Mindezeknél fogva, t. ház kénytelen vagyok kijelenteni, hogy az előterjesztést nem fogadhatom el. {Helyeslés a szélső balfelöl.) György Endre: T. ház! Mocsáry t. képviselő ur felszólalásában azt méltóztatott mondani, hogy az ezen szerződés zárjegyzőkönyvében érintett társulatnak, nevezetesen — meg is említette az osztrák, államvasut-társaságnak — itt e házban ágensei vannak. Én a magam régiséről azt, hogy vannak-e ágensei vagy nem, nem tudom. De internis non indicat praetor. Ha azonban azt méltóztatott érteid alatta, hogy vannak e házban és talán e házon kívül is olyanok, a kik tisztán a közforgalom és tisztán a hazai érdekek consideratiójábóí, esetleg helyesebbnek vélnék, az itt másod sorban, nevezetesen a Kikinda felé contemplált módozatot fogadni el, akkor én annak daczára, hogy ezen felfogás, elismerem, nem népszerű e pillanatban, bátor vagyok egész határozottsággal kijelenteni, hogy igenis ezen vonalnak igen nagy fontosságot tulajdonitok és ezt bizonyos körülmények között s bizonyos ellenszolgálatok mellett, az ország közforgalmi érdekeiből kiindulva, helvesebb megoldásnak tartanám, mint azt a megoldást, a mely az eddig felszólalt képviselő urak részéről egyedül hau^súlyoztatott, már csak azon kifogás szempontjából is, melyet Irányi képviselő ur hozott fel, t. i. a pénzügyi áldozatok szempontjából. Azonban jelenleg a tárgyalás alatt levő szerződésben minderről nincs szó. Itt nincs szó, hogy vasút épittessék az ország áldozatával, itt szóval nem egy vasút kiépítése, hanem egy vasúti-csatlakozás létesítése iránt van rendelkezés. És hogy ezen szerződésnek létrejötte iránt a berlini szerződésben ezen monarchia kétségtelen kötelelezettséget vállalt magára, az tagadhatlau tény. Itt tehát megfontolást csak az igényel, vájjon ezen szerződés úgy van-e kötve, a mint Magyarország forgalmi igényei megkövetelik. A mit egyedül méltóztatott kifogás alá venni a zárjegyzőkönyvben, a szerződés második czikkelyére nézve foglalt azon alinea, melyben az osztrákmagyar meghatalmazott kinyilatkoztatja, hogy a magyar kir. kormánv az említett „már létező vasúthoz való csatlakozás" alatti csatlakozást, a már létező vasúthoz Szegednél, vagy Nagy-Kikiudánál érti, ez nem lehet aggályos. Azt hiszem ugyanis, hogy ezen szempontból minden aggályt elhárít, ha a szerződés második 2. §-át veszszük tekintetbe, a mely azt mondja, hogy ezen összeköttetést a magyar kormány akár egy Budapestből kiinduló új vonal, akár ped?g a mar létező vasutakhoz való csatlakozás által eszközöltesse. Itt tehát egy vagylagos összeköttetésről van szó, A kormány igen határozottan kijelentette, mind tegnap a mmisterelnök, mind ma a pénzügyminister ur', hogy ezen megoldásra a kormány r a budapest-zimonyi összeköttetést választja. Én tehát az elhalasztásnak valóban semmi okát nem látom, mert hiszen a szerződésnek igy elfogadása, azon megoldásnak, mit a túlsó oldalról felszólalt t. képviselő urak mondtak, egyáltalában nem praejudicál, sőt a kormány kijelentette, hogy éppen azon felfogásnak érvényesítése végett akar egy törvényjavaslatot benyújtani. Ennélfogva minden elhalaszt/isi indítványt elvetve, a törvényjavaslatot elfogadom. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: T, ház! Szólásra senki sincs feljegyezve. Madarász József: T. ház! Én azt gondoltam, hogy a t. közlekedési ininister, miután az előbb is felkelt, még mielőtt észerevételeimet előadnám, lesz szives a t. házat nyilatkozatával megnyugtatni; miután azonban azt a t. minister ur talán később akarja megtenni és az elnök ur kijelentette, hogy szólásra már senki sínes feljegyezve, én az előttem szólt képviselő ur felszólalása ellenében kénytelen vagyok észrevételeimet megtenni és mindenek előtt kijelenteni, hogy azon aggodalmak, melyeket előttem már három barátom kifejezett, érzem, hogy alaposak, mert most már világos előttem, hogy a t. házban is — ma már ez aggodalom megerősítésére nyilatkozott a t. képviselő ur is — és megengedem, hogy tiszta meggyőződése szerint nyilatkozott. De, legalább |a sajtó, mint a hazában még létezhető nyilvánosság előtt ápolt, követelt azon óhaj ellenére történt e nyilatkozás, a mely Budapest érdekében és Magyarország érdekében is nem azon vonalat tartja kiépítendőnek, a mit az előttem szólt t. barátom a közforgalom érdekében első sorba vél helyezendőnck, hanem igenis a Budapestről Zimonyba vezető legegyenesebb s legrövidebb vonalat. Megengedem, hogy ez a t. barátom meggyő« ződése, de azt kell következtetnem, hogy majd akkor, a midőn a Budapestről Zimonyig építendő vasúti vonalra vonatkozó törvényjavaslat be lesz terjesztve, már ez esetre most be van jelentve a harcz, mely e részben a hazának eddig nyilvánított közvéleménye s óhajtása ellenére meg kívánja ragadni az alkalmat, hogy azon-törvényjavaslat ne legyen törvényerőre emelhető, vagy elodáztassék, vagy bármi történjék azzal. Ez erősít meg azon aggodalmamban, melyet az előttem szólott t. barátaim is előadtak, ha van már oly törvényjavaslat, mely kötelezettséget vállal magára, hogy vagy egyenes vonalban, vagy ha ez nem történnék, akkor okvetlenül a Szegeden és Kikindán való csatlakozással kötelezve lesz már építeni a minister. Mert jöjjön már most közbe valami véletlen, a mi e tárgyalást