Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.
Ülésnapok - 1878-257
124 257, országos ülés május 5. 1880. könnyen felfogható dolog az, b.og} r ha a marhavészt illető speciális intézkedések hozatnak, az nem szolgálhat a szabad kereskedés előnyére, mindezeknek olyan speciális következményüeknek kell lenníök, melyek a kereskedelemre bizonyos viszonyokban terhelő'leg hatnak. Ehhez nem kell valami magas általános felfogás, a mint Zay képviselőtársam, ha jól emlékszem, magát kifejezte, de még nagyon kis látkörrel is meg lehet érteni, bogy egyes vidékeknek, különösen a határszélnek, a mennyiben a forgalom megnehezítve van, ez hátrányára kell hogy legyen. Mikor a marhavészre vonatkozó törvény megállapittatott, a forgalom bizonyos nemei a szarvasmarhákat illetőleg megnehezittettek. Az 1874: XX. t. ez. megmondja, mennyiben s mily körülmények köztt. Itt tehát arról nem szükség külön törvényt hozni, mert benne van a törvényben, mikép nehezittetik meg, más egyéb kereskedelmi nemekhez mérve. Tehát a mennyiben nincs kikötés, annyiban a viszony ugyanaz, mely a többi kereskedelmi ágakra nézve fennáll. Mondom, legkevésbbé sem tagadom, hogy e tekintetben nehézségek merülhetnek fel. Bizonyára nagy nehézséget okoz, hogy szigorú intézkedések folytán, — melyeket egyébiránt a törvény tett a kereskedelmi ministernek kötelességévé, — annyi marhabőr nem hozatott be, a mennyi behozathatott volna, ha nem lett volna megtiltva. Nagyon sajnos, hogy 40—50—100.000 marhabőr feldolgozásából Brassóban, Szepsi-SzentGyörgyben befolyó eredmény ez által elveszett. De mivel veszt az állam többet: az által-e, ha elvész számára ez a nyereség, vagy az által, ha a marhavész behurczoltatván, ugyanannyi marha eldöglik, a mennyinek a bőrét feldolgozták volna? Helyesen emelte ki a bizottság t. előadója, hogy a helyi érdekeket a közérdeknek alá kell vetni. Ennek, mint minden törvényes intézkedésnek ez a zsinórmértéke. Nagyon ismerem azon intézkedéseket, melyek fennállanak mind a szarvasmarha, mind a juh, mind a kérődző állatoktól származó nyerstermények kereskedelmi viszonvaira nézve. Ha azt illetőleg visszaélés történik, akkor méltóztassék azt nem itt általánosságban elmondani s biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy valamint eddigi eljárásom áltál tanúbizonyságát adtam annak, hogy ezt nemcsak mondom, de meg is cselekszem, valahányszor visszaélés történik, azon segítek, pedig volt már rá eset és segítettem akkor is, mikor a külföldi, a rnmán határőrök nem ugy jártak el, mint nekik törvényeik szerint el kellett volna járniok. Ne általában beszéljen a képviselő ur baksisról, hanem tessék megnevezni, mikor, hol történt visszaélés és én végére járok. Most is van egy ilyen jelentés a ministeriumban. Nem itt a helye a róla beszélésnek, hanem ott a ministeriumban az administráló hatóságnál. Nincs sok mondani valóm egyébiránt a t. képviselő ur beszédére nézve, mert felfogása, meggyőződésem szerint egészen hibás. Hibáztatja a ministeriamot, mert gátolja a kérődző állatoknak s az azoktól származó nyerstermékeknek forgalmát. Hosszasan ismerteti, mi az eljárás a gyapjúra, a bőrre nézve, de azt nem mondja, mi az eljárás a szarvasmarhára nézve, mert amazok bizonyos esetben behozathatnak, a szarvasmarha pedig semmi esetben sem. Itt megvan a fokozatosság. De tudok reá esetet, hogy nem a beteg állatta], hanem annak terményeivel hozatott át a marhavész. A felügyelet tehát kétszeresen szükséges. Nem kívánok, t. ház, e kérdésnél tovább időzni, mert a képviselő urnak e íekinterbeni felfogása egészen más. Ha elérkezettnek látom az időt, a nyersterményekre, vagy a jahra nézve, — mert a juh és a szarvasmarha köztt is teszek különbséget, —- bizonyos engedményeket, saját marha állományunknak veszélyeztetése nélkül, hajlandó vagyok nyújtani. Érzem a felelősség súlyát, a mely e tekintetben rám nehezedik, mert ha az intézkedések hibásan alkalmaztatnak, a a marhavesz az országban elterjedhet. En tehát a legnagyobb óvatossággal kivánok eljárni és inkább túlszigorú, mint túlengedékeny óhajtók lenni. A közgazdasági bizottság előadója megjegyezte, hogy a törvény némileg át van alakítva. Ennek az átalakításnak, t. ház, a lényege bizonyos szigorítás és erre a t. képviselő ur is figyelmeztetett engemet. Hogy ez szigorítás, ezt elfogadom, sőt többet mondok, a törvény már ugy érvényesítetett, mint a hogy az szövegezve van, azt a pontot kivéve, hogy bizonyos időn túl azon tartományokra nézve, a melyeket a marhavész fészkének lehet tekinteni, egyáltalában megszüntettetik, vagy hosszabb időre megtiltatik a vélük való szarvasmarhakereskedés. Szigorítotía a közgazdasági bizottság a törvényt és ezt nem veszem rósz néven, mert a törvénynek azon intézkedése, bogy akkor, mikor a határszéltől bizonyos távolságra a marhavész mutatkozik, a határzár alkalmazandó, oly államoknál nem érvényesíthető, a melyek a marhavészre vonatkozó törvényeket a kellő szigorúsággal nem hajtják végre. Megtörténhetik ennek folytán az, hogy a marhavész, a mely valamely községben mutatkozott, 48 óra múlva 6 mértföldnyi távolságban észlelhető. Ha az elzárás kellő gonddal alkalmaztatik, a vész terjedése lassú. Tavaly történt, a mikor a sósmezei ojtozi passusnál voltam, a marhavész a mely azelőtt 8—ÍO nappal 15—20 mértföldre volt a határvámtól, egyszerre 2—3 mértföldre mutatkozott.
