Képviselőházi napló, 1878. XIII. kötet • 1880. április 28–május 29.
Ülésnapok - 1878-256
256. országos ülés májas 4. 1S80. 107 Én tehát részemről azt igen természetesnek tartom, hogy a t. képviselő ur különös előszeretettel van azon 12 férfiú irányában, hanem megjegyzem, hogy azon 12 bátor férfin közül többnek neve a 214 aláírás köztt itt van. Tehát még az a 12 bátor férfiú sem adott hitelt a képviselő urnak, mert biztos tudomásom van, hogy a „Bilanzia* lap szerkesztője is ott szerepel és ott vannak még többen, mindkét kérvény aláírói köztt, abból a 12 bátor férfiúból. Más részről azt mondta a képviselő ur, hogy olyan szedett-vetett aláírásokat gyűjteni igen könnyű. Megjegyzem, hogy a t. képviselő urnak nincsen arról biztos tudomása, hogy azok szedett-vetett aláírások; tehát nem tudván azt, hogy milyen polgárok és milyen aláírások azok Fiume város polgárai részéről s hogy éppen azon város képviselője ugy nyilatkozik itt a házban, csakhogy a petitiót érvényéből kivetkőztesse: én t. ház ezen eljárást eddig szokatlannak tartom. Azt is mondta a t. képviselő ur, hogy bár az nem szép dolog, hogy azok az urak a zsebükben tartják kezüket, akár van a zsebükben valami, akár nincs és nem csinálnak semmit. Hanem mikor az angolok előállnak és megcsinálják a dolgot, akkor előállnak ők is és kunyorálnak, hogy adják nekik a hasznot. Bocsánatot kérek, ez a hang az, melyre nézve azt mondtam, hogy azt a petitionáló urakat, az ilyen insinuálás ellen nincs szükség a t. képviselő úrral szemben védelmezni. De mikor a t. képviselő ur parádézásnak tartja azt, ha a magyar emberek ilyen vállalat létrehozásában törik a fejüket ellenben azt nem tartja parádénak. hoi»y a garantiák iránt semmi bizonyosat nem tudunk, és mégis 150,000 frt évi subventiót ad a kormány: bocsánatot kérek, ezen felfogását a magyar jellemről és parádéról nem irigylem. Egyébiránt a t. képviselő úrral nem vitatkozom. Saját lapjában, az „Ellenőr"-ben, 1878 és 1879-ben megjelentek igen figyelemre méltó és kimondom, igen becses czikkek, melyek a magyar tengeri hajózás érdekében szóltak a kormányhoz és az ország közönségéhez és a melyekben már ezen törekvések, a melyeknek végeredménye itt van a szerződésben, kellőképen voltak jelezve. Ajánlom a t. képviselő urnak, hogy olvassa meg azokat és vegye figyelembe s tartsa meg azokat, a miket lapjában irt, v&gy irni engedett; tartsa meg jobban, mint az ugyanazon lapban hirdetett balközép programmot és ne juttassa azon sorsra, mint a milyenre juttatta ugyanazon programmot. (Derülíség bal/elöl.) Azt mondja a minister ur és én kénytelen vagyok arra refleclální, hogy abban is elég garantia van, ha ezen szerződésnek 7. §-ában a tariffa-szabályozásra nézve kimondatik, hogy a fuvardíjak Fiúméból, vagy Fiúméba nem lehetnek nagyobbak, mint azok, a melyek más északi adriai kikötőkből, vagy kikötőkbe az illető irányban érvényesek. Hát t. minister ur, megvallom, hogy ezen feltételét, vagy ekként való feltételét a kérdésnek, mint a 7. §-ban van, megim nagyon nehezen tudom megérteni. Hisz nem azért adja az állam a subventiót, hogy nagyobbak legyenek a tariffák, hanem, mint Ráth Károly t. képviselőtársam megjegyezte, azért adja az állam főképen a subventiót, hogy még oly nagyok sem legyenek a tariffák, mint pl. a Triestbe és a Triestből menő hajók tariffája.! Azt mondja a t. minister ur, hogy miután hetenkint, sőt naponkint változik a tariffa, egyéb incidentális körűiméinek miatt és gyakran annyira lesülyed, hogy a hajó-szállítmány csaknem, mint ballasí szerepel és akkor voltaképen fixpontokat megállapítani a tariffa szabályozására ezen szerződésben majdnem lehe, tétlen máskép, mint legfölebb aequiparatió utján. ezt pedig nem Portoré, Zengg stb. kikötői szerint kell mérni, hanem miután Grlasgowba onnan nem mennek hajók, az aequiparatió fix pontjait Triestből kell venni, vagy más adriai északi kikötőkből. Éppen ez a szerződés legveszedelmesebb pontja. Nem a többi szakaszokban, melyek bizony, mint mondám, szintén aggályosak és az állam érdekében nem éppen leleményesek, hanem ebben látom én a legnagyobb veszélyt, t. minister ur s pedig azért, mert ha ennek a társulatnak valamikor eszébe jut, — pedig bizony, hogy eszébe ne jusson, semmikép nincs megkötve — ha valamikor eszébe jut, akkora díjakat alkalmazni, mint Triestből — pedig joga van Triestbe és Triestből is járni — akkor a fiumei kikötő előnye elenyészik, a fiumei export és tengeri kereskedelem biztos existeutiája, akkor már csak ezen urak tetszésétől függ. Pedig az angol kikötőkig s általában az adriai tenger hosszában, a fiumei kikötőből való indulás és oda való jutás 20 tengeri mértfölddel rövidebb, mint a Triestből és Triestbe való utazás. Ha tehát mégis megengedik ezen vállalkozóknak, hogy a rövidebb időre is ugyanakkora díjat szedjenek és még azon felül a 150,000 frtot is eltegyék, kérdem a t. minister úrtól, mi czélja vau ezen szerződésnek? (Helyeslés a szélső baloldalon) hol van itt biztosítva Fiume Triesttel szemben, hol van itt biztosítva a magyar tengeri kereskedelem az idegennel szemközt, ha az ut rövidsége daczára is a szerződés feljogosítja a társulatot, hogy legalább akkora dijakat szedjen, mint a hosszabb utón szednek? [Tetszés a szélső baloldalon) Azt mondja a t. minister ur, hogy ezen törvényjavaslatnak a közgazdasági bizottsághoz való visszautasítása, —• szószerint ezt méltóztatott mondani — koczkáztatná az egész ered14*
