Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.

Ülésnapok - 1878-242

t)0 212. ország*s tiíés április 15. 1880. részben olcsó építési anyagokban fognak kiadatni. Első tekintetre talán feltűnő, hogy e törvényjavaslatokban semmi intézkedés nem történik, a városnak szellemi és közművelődési irányban való közvetlen emelésére, holott indokolt az óhaj, hogy Magyarországnak népességére nézve második városa, egykor az Alföld szellemi életének is gyúpontját képezze. Én azonban részemről ezt ma természetesnek találom. Kell, hogy a város először anyagilag létezzék ismét. Ez maga is oly nagy munka, hogy erre kell ma főfigyelmünket és minden erőnket fordítani. Ha egyszer az ezen törvényjavaslatok nyújtotta eszközökkel sikerült, egy biztos, kényelmes, jómódú várost előállítani, melyben a társadalmi élet ismét pezsegni kezd, a többi magától jő. Ma talán csak kényszerítve lehetne e téren bizonyos dolgokat kierőszakolni, melyek a virágzó Szeged felé annak idejében önként fognak gravitálni. Igyekeztem előadni t. ház, talán nem oly röviden, mint szerettem volna, {Halljuk! Halljuk.') azon kellékeket, melyekkel Szeged város recoustructióját biztosítottnak tartom, az út és mód ezen kellékek előállítására, a mennyiben azok nem volnának meg — ezen törvényjavaslatokban bennfoglaltatik: én tehát ezen törvényjavaslatokat elfogadom és kérem a t. ház minden tagját, legyen szives azokat részéről is elfogadni, hogy e javaslatok törvényerőre emelkedvén, hozzá lehessen fogni a munkához és hogy váljék az ige mielőbb testté. {Tetszés.) Sok áldozatot hoz az állam, sok terhet vállal a város; de meggyőződésem szerint az eredmény nem fog elmaradni s pár év még és büszkén fogunk tekinteni a reconstruált, az ^életképes, a virágzó Szeged városára. {Elénk éljenzés) Bakay Nándor: T. ház! Midőn tegnap beadott elleniodítványom indokolásához fognék, bátor vagyok mindenekelőtt az előttem szólott t. előadó ur és Tisza Lajos t. képviselőtársam előadására röviden reflectálni. {Halljuk!) A tisztelt előadó ur azt említette, hogy ezen 6 százalékos kölcsön nem lehet uzsora-kölcsön; nem is ugy értelmezem ezt elleuindítványomban, hogy azért uzsora-kölcsön, mert 6 százalékos, hanem azért, mert 50 éves 6 százalékos kölcsön. Azt is méltóztatott mondani, hogy könnyű ezt visszafizetni időközben, mondja ezt a kormányi indokolás is. De egészen ellenkezőleg áll ez a valóságban, mert éppen azért, mert 50 éves a kölcsön és évenkint a valódi törlesztésre oly összeg, csak 80 kr. esik, ha valaki közel időjártával vissza akarja azt fizetni, csaknem az egész öszszeget kell visszafizetni. Azt is mondta a tisztelt előadó ur, hogy nemcsak nem akadályozza ez a családi vagyonszerzését, sőt inkább előmozdítja. Én a családi vagyon szerezhetését ugy fogom fel, mint a ki szerzett is, el is vesztette vagyonát, hogy a családi vagyon szerzésének alapja az, hogy előrelátható teherrel az unokák részére ne legyen megterhelve. Ez adja a rugót a családi működésnek, a melyen kivül a családi vagyonnak könnyen mozgathatónak és úgyszólván mindig pénzzé tehetőnek kell lenni. Ezen teherrel e feltétel nem lesz meg. Nem akarok egyebet a t. előadó ur ellenvetésére válaszolni, mert ő is csak röviden volt szives ellenindítványomra reflectálni. Sokkal fontosabb előttem az, a mit Szeged város igen t. kir. biztosa, Tisza Lajos képviselő ur mondott, ki szememre vetette, hogy elfogult vagyok. Meglehet, t. ház, hogy e pillanatban, midőn a ház színe előtt Szeged érdekében felszólalok, elfogult vagyok. Ha tehetségemben állana és ha a parlamenti sport köréből az ékesszólás ki nem halt volna, ez által iparkodnám a t. ház figyelmét megragadni. Elfogultságot a kir. biztos ur nékem legkevésbé sem vethet szememre, mert ő, a kivel bosszú időn át működtem Szeged városában együtt, jól tudhatja, hogy észrevételeimet mindig tárgyilagosan tettem meg. A kir. biztos ur a vélem szemben emelt elfogultság vádját indokolja is és ha ő, a kit mélyen tisztelek és szivből szeretek azon szorgalmas és lelkiismeretes működéséért, melyet Szeged város újjáépítése tárgyában kifejt, ezt nem tette volna, én részemről, daczára annak, hogy ez írásban is megjelent, nem reflectáltam volna rá hosszasabban. A királyi biztosság műszaki osztályának főnöke, Lechner Lajos ur, Szeged reconstructiójára vonatkozó művében ezeket mondja: „A beépített városi terület árviz ellen való legegyszerűbb biztosítása, a város összes területének feltöltése volna: ez volna egyszersmind azon biztosítási mód, mely a közönséget^ugy látszik, leginkább birná megnyugtatni és melyet leginkább óhajtana. Ezen általános feltöltés az árviz elleni biztosítás mellett, a bel- és mocsok-vizek levezetését is könnyítené és közegészségi szempontból is ez volna a leggyökeresebb átalakítás." Ezután előadja a mű tudós szerzője, hogy ezt azért nem lehet létesíteni, mert számítása szerint ez 9.000,000 frtba kerülne. Mi, Szeged város polgárai is tétettünk számításokat a saját mérnökeink által, de nem azon az alapon, a melyen Lechner Alajos ur állott, a ki a város összes belterületét majdnem 27 láb magasra óhajtja emelni. Nem akarom kétségbe vonni számításainak alaposságát, azon-