Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.

Ülésnapok - 1878-242

88 242. országos ülés április 15. 1880. séget nem emeli — bizonyos csínnal igyekszünk létesíteni, ezért talán senki sem fog bennünket megróni. (Helyeslés.) A városnak kedvezőtlen mély fekvése követelte az úthálózat oly beosztását, hogy ez által mintegy magasabb rostély fektettetvén a városra, a közlekedés érmek egyes ágain, a város minden vidékéről a központra, minden viszonyok köztt lehetővé tétessék, a vizek levezetése és a csatornázás eszközöltethessék s ezen felemelt úthálózathoz sorakozva, az egyes városrészek lakói fokozatosan feltölthessék telkeiket. Talán említeni is felesleges, hogy azon első tekintetre tetszetős eszme, az egész várost azonnal és még a reconstruetió előtt, vagy alatt feltölteni, annyi gyakorlati és financiális nehézségekbe ütközött volna, hogy azt el kellett ejteni. Gondolni kellett továbbá a középületek elhelyezése mellett arra is, hogy a telkek térmértékében és alakjában fennállott s ugy közegészségi, mint tüzrendori szempontból tűrhetetlen viszásságok ott, hol az a felépítmények elpusztulása folytán lehetségessé vált, orvosoltassanak. Szemben az építendő házak ezreivel, gondoskodni kellett egy ezélszeríí s a lakosság foglalkozásának, igényeinek s anyagi erejének megfelelő építési rendszabály megállapításáról. Ez megtörtént s e rendszabály szerint, mig egyfelől kizáratik a minden szilárdságot nélkülöző alant fekvő egészségtelen hajlékok építése, másfelől lehető szerény követelések formáltatnak az építkezőhöz, ugy, hogy például egy szegedi szokás szerint beosztott kisebb ház, e rendszabályoknak megfelelőleg, a segédeszközök napszámait is pénzértékbe számítva, egyezer forintnál kevesebbért felépíthető. A 4-ik kellék: Ha azt akarjuk, hogy Szeged városa, mint fontos állami tényező, hivatásának megfelelhessen s az ez irányban hozzá kötött reményekben ne csalatkozzunk, az hogy ugy segítse az állam talpra állani, miszerint anyagilag erején felül ki ne merittessék. Ha már a törvényjavaslatokat nézzük, azt látjuk, hogy ezen indok volt irányadó azok pénzügyi részének megállapításánál, miként ezt az előadó ur is az imént kifejtette. E szerint az állam: 1-ször is a catastropha óta a városnak az árviz ellen való védelmezésére létesített vízvédmüvek költségeit fedezendi s a városnak az 1879-ik évben közigazgatási költségei fedezhetétésére előlegezett összegek megtérítéséről lemond. 2-szor, azon építmények keresztülvitelének költségeit, melyeknek létesítése nem kizárólag csak Szeged érdekében van, de melyeknek hatását az egész vidék áldásosán meg fogja érezni — mint a rakpart és híd — magára vállalja, csak a Szeged város tulajdonképeni belterületén eszközlendő építkezések levén kizárólag Szeged város terhére előállítandók. De ezen terheket is csak ugy fogja Szeged városa viselhetni, ha az állam saját hitelét és tekintélyét a mérlegbe veti. Ez állításom igazolására legyen szabad pár adatot idéznem. A városnak a legutóbbi becsű szerint összes értéke ugy fekvőségekben, mint javadalmakban, kerekszámokat, véve, 10 millió frtot tesz, ezt terheli ma adósság valamivel több, mint egy millió forint, mely után évi járulékban 80,000 frtot fizet s e szerint inkább fizet uzsorát, mint fog fizetni, ha 6%-os pénzt kap; bevételei pedig normális évet véve fel, pótadó nélkül 685,000 frtra tehetők azon circa 200,000 frtnak tekintetbe vételével, melyet ez évben hozott határozatai folytán, közvetett adók utján jövőre bevételeit előreláthatólag fokozza, mig a közigazgatási kiadásai 640,000 frtra mennek. A törvényjavaslatok értelmében a város terhére előállítandó építkezésekre szükségeltetik 4.000,000 frt. Ez Összeget kell tehát a városnak eddigi adósságain felül kölcsön venni a reconstructióra szánt három év lefolyása alatt. De honnan és minő biztosítékra? Nincs pénzintézet, mely alapszabályai értelmében a meglevő biztosítékokra ily kölcsönt adhatna a városnak. Az államnak kell tehát erkölcsi támogatásával közbe lépni, hogy a város először is régi adósságait, melyek után törlesztéssel együtt évenkint circa 8°/«-ot fizet, átváltoztathassa s ezen kivül még 4.000,000 frt kölcsönt köthessen és az e szerint szükséges összesen 5 millió forintot lehető olcsó feltételek mellett megkapja. Az erre vonatkozó törvényjavaslat tervezete szerint ezt megkapja a város 50 évi törlesztés mellett 6°/«-ra, midőn tehát évi járulékokban a teher 300,000 frtot fog tenni. Ezen évi terhet meg fogja bírni a város akkor, midőn bizonyos mérvben felépülve lesz, midőn zálogos földei, részben legalább, ismét szabad rendelkezésére visszaesnek, midőn a kölcsönből kaszárnya építésére fordítandott circa 500,000 frt, a kaszárnya bérösszegéből saját évi kamatait fedezendi. De nem képes ez évi járulékot kiteremteni ma és nem még pár évig, nem is említve, hogy a reconstructionális tervbe sok oly, a vész által elpusztított épületek emelése nem vétetett fel, melyek, ha természetüknél fogva oda mulhatlanul nem tartoztak is, de a város szellemi fejlődésének és beligazgatásának okszerű vezetése szempontjából előállításuk sürgős szükség, mint nép-