Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.

Ülésnapok - 1878-240

240. országos ülés április 13. 1SS0. 51 irányában, de hogy ő ezt az ügyet initiálta volna, azt róla föl nem tehetem, mert olyan embernek ismerem, ki saját egyházában az Önkormányzatot félig-meddig tiszteli. (Derültség balfelöl.) Az initiativa ez ügyben Bécsből jött, ez ügy t. i. Összeköttetésbe hozatott a bosnyák egyház ügyével. En m;'r tavaly őszszel, midőn e házban a bosnyák törvényjavaslat szőnyegen volt, utaltam a bosnyák kérdés nagy fontosságára. Hogy a közös kormány ez ügyet a magyar kormánynak túlnyomó befolyásával akarta intézni, az kétséget nem szenved. Csakhogy a magyar kormány e kérdésben túlbuzgó volt, többet tett, mint tőle Bécsben követeltek. Bécsben akartak egy magyarországi szerb püspököt, a ki az egyházi administratiót érti és erélyes ember. Ityen hirben állt a bácsi püspök Angyelics. Lehet, hogy e püspök Bécsben grata persona, mert ő volt a hires Rajacsics patriarchának archidiaconusa és titkára. De hogy a magyar kormánynál is grata persona, azt csak onnan magyarázhatom, hogy Majthényi b. kommisszárius idejében jó szolgálatot tett. De azért, hogy a magyar kormány e kedvelt püspököt Boszniában akarta alkalmazni, nem kellett volna a mi önkormányzatunkat halomra dönteni. De a magyar kormány egy csapással két legyet akart ütni; akart Boszniába is püspököt ajánlani és be is akarta azt ültetni a patriarchaszékbe. De ezzel a közös kormánynak a legroszabb szolgálatot tette. A bácsi püspöknek lehetett némi befolyása Boszniában,. de egy, a magyar kormány által a szerbekre rátukmált egyházi főnöknek semmi befolyása nem lehet. Mert azon nép egy, az ő felfogásai szerint katholikus kormány és állam által kinevezett főnököt, nem tekinti a keleti egyház püspökének, hanem ugy tekinti, mint a ki eljött Boszniába a katholikus uniót propagálni. Különben, t. ház, az egész bosnyák ügy engem közelebbről nem érdekel. Én azt hiszem, hogy az egész occupatió, mely sok port vert fel ugy az egyik, mint a másik parlamentben és a mely, fájdalom, sok vér- és pénzáldozatba került, most már nemsokára véget ér a liberálisoknak győzelme folytán Angliában. Ugy látszik, hory Bosznia és Herczegovina is olyan szervezetet nyer, minőt Kelet-Rumélia kapott és ekkor az egyházi kérdést maguk intézik el. Mint mondám, ez az ügy engem nem érdekel közelről, mert engem csak a magyarországi szerbek egyházi ügye érdekel és e tekintetben én azt mondom, hogy a szerbeknek joguk van nemcsak kérni, de követelni is azt, hogy a magyar kormány a törvényes állapotokat egyházunkban állítsa helyre. A törvényes állapot pedig helyre lesz állítva akkor, ha, miután a patriarcha lemondását megváltoztatni nem lehet, mindaz megtörténik, a mit az a congressusi statútum meghatároz, a mely kiegészítő része a magyar törvényeknek. Ha a magyar kormány a törvényes állapotokat helyreállítani nem akarja, mi az erőszaknak nem fogunk ellentállani, hanem mi hivatkozni fogunk a törvényre, az ő Felsége által szentesített statútumokra. A törvény tisztelésére mi a kormányt nem kényszeríthet]ük. A törvényhozó testületnek feladata volna a kormányt a törvényeknek tiszteletben tartására kényszeríteni. Én meg vagyok róla győződve, hogy az, ami egyházunkban történt, a reformátusoknál történnék, volna módja ezen parlamentnek, a kormányt a törvények megtartására kényszeríteni. De mert mi nem tartozunk az uralkodó fejhoz, vélünk szemben a kormány megsértheti törvényeinket. Ezt, t. ház, én beteges állapotnak tartom. Ha a kormány nem akarja tiszteletben tartani a törvényt, csináljon egyházunk önkormányzatából tabula rasat, oszlassa fel a congressusi választmányt, a megyei és községi egyházi testületeket és mi mindenre el vagyunk készülve. Én azonban azt tartom, hogy ez mégis csak olyan kis játék, a mi az államférfiaknak nem kellemes, nem azért, mintha félni kellene a kormánynak, hiszen mi vagyunk a gyengék, önök a hatalmasak, hanem azért, mert minden alapos ok nélkül egy egész nép elégületlenségét felidézni, veszélyes dolog. Hiszen, t, ház, a szerb nép elégedetlensége már is nagy fokú. igaz, azt fogja mondani a kormány erre, hogy a nép meg van elégedve, csak az agitátorok elégületlenek. (Felkiáltások: Igaz! Ugy van!) Ezt a kifogást azonban minden absolut kormány is használta és én emlékezem rá, hogy a Bachkorszakban azt mondották, hogy hisz a magyar nép jól érzi magát, csak az emigránsok nincsenek megelégedve. így van ez nálunk is. A magyar kormánynak, t. ház, van arra pénze, hogy 2—3 szerb lapot subveníionáljon azért, hogy ezen törvénytelenség törvényességét hirdesse. A magyar kormány pedig azt híreszteli és ez átment az ottani lapokba is, hogy a királyi ügyész azon meghagyást kapta, hogy felségsértési pereket indítson azok ellen, a kik ezen törvénysértés ellen protestáltak, mintha mi nem tudnók azt, hogy azon rendeletért, mely Tisza Kálmán aláírásával van ellátva, kizárólag és csakis ő felelős és senki más. T. ház! Egy másik fogás az, hogy azt mondják: a szerb nép meg van elégedve; ha nem mozog, bizonysága, hogy meg van elégedve, — ha protestál, akkor azt mondják, ez az agitátorok müve, — tehát oly circulus vitiosus, hogy a mellett nagyon jól lehet élni. T. ház ! Ez komoly dolog. A magyar nép szabadságharcza után Európában azon hirben volt, hogy a szabadság bajnoka, most a kör7*