Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.

Ülésnapok - 1878-240

48 240. országos ülés április 13. 1880. van szó és ha azt is idézte a t. képviselő ur —• jó van, hiszen mindakettoben előfordul a „sibi reservavit", ott is volt ő Felségének reservált joga, itt is volt az 1715: LXXIV. törvényezikk által reservált joga és pedig törvény által, nem resolutio által mondatik ki, hogy 8 Felsége magának reserválta ezt a jogot. Ezen jog gyakoroltatott, a mint többször említtetett, a volt helytartótanács által. Molnár t. képviselő ur azt mondta tegnap, hogy — mondhatom, legalább a hangulatból azt vettem ki, hogy visszatetszéssel — ott volt egy bizottság, a helytartótanács tagjaiból összeállítva, mely azonban csak consultativ votummal birt. A mennyire tudva van, két ily bizottság volt: a commissio ecclesiastica és commissio studiorum. Ezeknek természetesen nem lehetett törvény szerint döntő szavazatuk, hanem csakis consultativ szavazatuk. Ezen két bizottság a katliolikus ügyeket kizárólag collegialiter tárgyalta, azután in pleno véglegesen eldöntettek. Ámbár tehát nem birt, csupán consultativ szavazattal, mégis igen nagy morális ereje volt ezen két bizottságnak; mint pl. most is az iskolai főtanács nem határoz, hanem csak tervez. Azt is szabad legyen említenem, hogy a magy. kir. helytartótanács ebben is korlátozva volt. A szabályok szerint több ügy tárgyaltatott a magyar kir. kancellária, mint törvényes dicasterium által. A harmadik törvényes hatalom és dicasterium volt az államtanács. Meggyőződésem szerint, ha a bizottság most engedélyezve van ő Felsége által, az, a mennyire én felfogom a dolgot, csak a III. törvényezikk intézkedésének kiegészítése lesz; legalább tudomásomra nem esett, hogy valamely ellenőrző bizottság létezett volna, vagy léteznék a vallás- és tanú

1 mányi alapok kezelésére. Tehát ezen bizottság kiegészítő része lesz azon intézkedéseknek, melyek a III. t. ez. által tétettek. Ezek után én sem a Helfy, sem a Molnár Aladár képviselő urak határozati javaslatát el nem fogadom, hanem igenis elfogadom a részletes tárgyalás alapjául a költségvetést. (Helyeslés jobb/elöl) Elnök: 5 perezre az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, a tárgyalás folytattatik. Polit Mihály: T. képviselőház! Civilisált alkotmányos államokban a képviselet büszke arra, ha vallás- és közoktatásügyi ministerének minél nagyobb sommát szavazhat meg; büszke arra minden képviselő, hogy szavazatával hozzá járulhat a közművelődésnek emeléséhez, hogy oda tehet egy követ ahhoz a pompás épülethez, melyet az összes közművelődésnek, európai civilisatiónak nevezünk. Azért minden civilisált alkotmányos államban a közoktatási minister helyzete a legkellemesebb. Mert mig minden más ministernek küzdeni kell, hogy megkedveltesse kiadásait , a közoktatási ministernek szívesen megszavazzák a kiadásokat, ha csak lehetséges. De ha mégis fordulnak elő esetek, hogy a képviselet, vagy egyes képviselők nem szavazzák meg a közoktatási ministernek a költségvetést, annak mindig fontos okai vannak. Teszem Francziaországban, ha oly ministerium volna, mely az ellenkezőjét tenné annak, a mit a mostani ministerium tesz, ha a congregatiók káros befolyását az iskolákra nem csak nem akadályozná, hanem előmozdítaná: a képviseletnek nem volna-e oka, hogy a költségvetést a közoktatási ministernek megtagadja? Igen, t. ház, vannak esetek, hogy a képviseletnek joga és kötelessége megtagadni a költségvetést, mert a vallási és közoktatási téren, valamint minden kiadás kiszámíthatatlan jót szülhet, épp ugy, ha rósz irányban használtatik fel, a legiszonyúbb pusztításokat teheti. Én mindenkor azon szomorú helyzetben vagvok, hogy a t. közoktatási minister urnak a költségvetést nem szavazhatom meg; pedig meg kell vallanom, hogy éppen e költségvetést a legszívesebben szavaznám meg, ha a követett irány helyes volna. Én a magyar közoktatási minister ur működését Magyarországra nézve, nem, mint egy ministernek ressortja körében való közönséges működést, hanem magasabb politikai szempontból tekintem. Én az 8 működésében egy nagyobb szabású culturpolitikát akarnék látni és szeretném, ha működésében azon irány uralkodnék, hogy legalább a culturalis téren a különböző fajok és vallások saját nemzetiségöket terjeszthessék, saját nemzetiségök szellemében való fejlődhetésök által a hazaszeretetben neveltessenek. De én éppm az ellenkező irányt látom. A nemzetiségek Magyarországon már régóta kerülik mindazt, a mit politikai kérdésekkel és tendentiákkal összeköttetésbe lehetne hozni; visszavonultak a cultur térre, azon hitben, hogy legalább itt szabadon fejleszthetik nemzetiségöket. De nagyon csalódtak. A közoktatási minister ur működése éppen arra van irányozva, hogy megakadályozza a nemzetiségek minden fejlődését. Tavaly tanúi voltunk az iskolai törvény hozatalának, mely nem más, mint megtestesítése azon eszmének, hogy a nemzetiségeknek nem szabad saját culturirányt követni, hanem kötelesek követni az uralkodó faj culturáját. De ennél sem állapodott meg a magyar kormány. A cultura teréről már most a vallás terére megy át, még pedig oly módon, hogy magát ellentétbe helyezte azon szellemmel, mely Magyarország ezredéves történelmében uralkodik, azon