Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.

Ülésnapok - 1878-239

32 239. országos ülés április 12. 1880. a képesség szempontjából, miben meglehet, hogy igaza van. [Mozgás a baloldalon.) Ebben kívántam, t. ház, elmondani azt, hogy a szónemtartás vádját, hogy azt, hogy nem fektetnék súlyt adott szavamra, nem fogadhatom el. Maga a í. képviselő ur szerint sem mondtam, hogy rövid idő múlva fognak a javaslatok elkészülni, hanem csak azt mondtam: hogy igyekezni fogok, a lehetőségig oda törekedni. Szószegéssel tehát vádolni semmi szin alatt igazságosan nem lehet. Én pedig azon szavakat, melyeket akkor mondtam, nem saját emlékemből, nem utána nézésből, de éppen a t. képviselő ur idézete alapján citáltam. A mi a polgári házasság ügyét illeti, erre nézve, azt hiszem, mint tette más alkalommal, fog nyilatkozni, ha szükséges, a kinek ressortjábä ezen törvényjavaslat benyújtása tartozik. De van egy valami, a mi mindnyájunk ressortjábä tartozik s ez a vallásszabadság és a lelkiismereti szabadság kérdése. Megbocsásson a t. képviselő ur, a ki előttem szólott és a ki ezen eszmét mindig oly melegen felkarolva hirdeti, ha azt vagyok bátor mondani, hogy épp azért, mert Magyarország már évtizedek, sőt évszázadok előtt a vallás és lelkiismereti szabadság eszméjéért küzdött: hihetőleg épp azért Magyarországon — ha lehet is egyes törvényeinkben valakinek hiányt találnia — de a vallás és lelkiismereti szabadság, a vallásos szempontból tekintett egyenjogúság és egyenlőség oly fokon van, hogy ha a törvényhozás nem látja elsőrendű szükségnek ezen kérdésekkel foglalkozni, teszi ezt azért, mert éppen az e tekintetben, hála istennek, elért nagy fokú vallás és lelkiismereti szabadság, (Élénk helyeslés jobbfelöl) ezen kérdéseket a magyar törvényhozás előtt, az égető kérdések sorából rég kitörölték, (Helyeslés jobbfelöl.) Ez tehát az indok s nem mintha bárkiben is nem volna fogékonyság az őseink vére által szerzett vallás-szabadság iránt. (Tetszés jobb felöl.) Ez az, t. ház, a mit megjegyezni kiváníam s ez az, a miért a t. képviselő urnak ezen törvénysürgető határozati javaslatát a magam részéről elfogadni ma sem tudom. (Helyeslés jobbfelöl.) Latinovics Gábor: Tisztelt képviselőház! Midőn a közoktatás czéljaira előirányzott költségvetés tekintetéből általánosságban a tárgyhoz akarok szólani, engedelmet kérek a t. háztól, hogy e téren az életből merített tapasztalataim nyomán, nézetemnek röviden kifejezést adhassak. T. ház! Nem lehet tagadni, sőt örömmel kell bevallani, hogy közoktatásunk terén sok hasznos, jó és czélszerü intézkedés történt ez újabb időben. Kiválóan a népoktatás terén, a kormány és hitközségek mintegy vetélkedve, nagy számú írj és czélszerü intézeteket és népiskolákat állítottak, csak az a kívánatos, hogy í alapjok maradandó legyen. Az iskolák felszerelésére nagy gond fordíttatott. Tantervek, órarendek, számos és több rendbeli segédkönyvek, a sikeres tanítás ezen elengedhetlen feltételei, minden irányban megállapittattak A tanító-képezdék új erőket, számos és képzett tanító-jelölteket bocsátottak az életnek mezejére; óhajtandó még, hogy értelmi művelődésükre fordított nagy áldozat és gond gyümölcsöző, jellemük pedig valláserkölcsös és így szilárd legyem A magyar nyelv érdekében hozott újabb törvények értelmében, minden irányban megtéteitek a kellő intézkedések, kívánatos, hogy ez fokozatosan és tapintatossan tova fejlesztessék. Az elíentéteskedő versenygés, melynek gyümölcse nem a haladás, hanem a zsibbadás, újabb időben üzelmeit kevésbé gyakorolhatá. És a becsületes jóakaratú törekvés, mely a hitközségeket is egyiránt lelkesíti, nagyobb figyelemre méltattatott. Azonban, t. ház ! Ha szabad a tapasztalásnak egyéb oldalait is figyelembe venni; és ha az országos képviselő a tapasztalások által is ösztönöztetve, hazája iránt oly felelősséggel tartozik, hogy annak jóléte érdekében kimondja a tapasztalatok néha tán nem eléggé megfigyelt, de nagyon is tanulságos részét, ugy meg kell említenem, hogy a népoktatás terén még nemcsak sok a tennivaló, de hogy különösen nagyon sok függ a jövőre nézve attól, hogy mi módon teszszük meg azt, mi még e téren tenni való maradt. (Igaz! Hgy van!) Nevezetesen fel kell említenem, hogy a mint a múltból merített tapasztalás igazolja, ott és azon vidékeken történt az országban legtöbb a tanügy és népnevelés érdekében, hol a közoktatásra hivatással bíró közegek kölcsönös egyetértésbea működtek, hol a szenvedély és uralkodási viszketeg küzdelmeiket nem tették ár, a közoktatás terére, hanem hol a hitközségi közegek is azon kedvező helyzetben voltak, hogy a közoktatás egyéb közegeivel kölcsönös támogatás által haladhattak az egy és ugyanazon czél felé, hol megadta egyik a másiknak azt, mit isteni, vagy emberi törvények józan felfogásánál fogva megadni lehetett, vagy megadni tartozott. Ezen összetartó, jóakaratú igyekezet és egyetértés tehát a jövőre is az előhaladásnak nagy és elengedhetlen feltétele és azt zavarni, vagy akadályozni egyiránt káros és veszélyes. (Helyeslés.) Mert különben is szent meggyőződésem, hogy nemzetünknek sajátságos helyzete s viszonyainál fogva fontos okai vannak, a közéletből eltávolítani minden olyan sikamlós kérdést, mely az összetartó elemeknek és érdekeknek szétválasztását idézhetné elő. (He^eslés.) E tárgyra vonatkozólag ezt ugy értem, hogy