Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.

Ülésnapok - 1878-239

239. országos ülés április 12. 1SS0. 25 munkálatai azon országgyűlésen nem tárgyaltatváu, 1875- deczember 3-án indítványt tettem ugy a teljes vallásszabadság, mint a polgári házasság behozatala végett. Erre a vallás- és közoktatásügyi minister ur, igérve, hogy^ rövid időn a nazarenusokról és a polgári hatóságok előtt kötött házasságokról törvényjavaslatot fog benyújtani, kérte a házat, hogy indítványomat mellőzni méltóztassék; a t. ministerelnök ur ellenben indítványomat nem elvettetni, hanem akkorra halasztatni kérte, mikor a társa áltat ígért két törvényjavaslat be fog nyújtatni, hozzá tevén, hogy az még azon ülésszak alatt bizonyosan megtörténik, hogy azon törvényjavaslatok még azon ülésszak alatt tárgyaltatni is fognak. Az ülésszak elmúlt, sőt elmúlt egy egész esztendő a nélkül, hogy a t. minister urak igéreíöket beváltották volna. Ennek következtében 1876. deczember 2-án indítványomat ismételtem. Ekkor a t. min sterelnök ur sajnálatát fejezvén ki azon, hogy előbb említett igéretét még nem sikerült beváltani a kormánynak, biztosította a házat, hogy minden lehetőtel fog követni arra, hogv azon két Törvényjavaslat a lehető legrövidebb idő alatt benyujtassék és tárgyaltassék, felkérvén a í. házat az iránt, hogy indítványomat mellőzni, egyúttal azonban nyilatkozatát jegyzőkönyvbe venni méltóztassék, S a t. ház megbizva a ministerelnök ur szavában, inuítványomnak mellőzését, egyúttal azonban Ígéretének jegyzőköirfvbe iktatását határozta el. De csak azért t. ház, hogy a naplón kiviil a jegyzőkönyv is tanúságot tegyen arról, mily kevés súlyt fektet a maga szavára, ünnepélyes Ígéretére Magyarország ministereluöke. (ügy van ! a szélső balon.) Mit felelt, mit mondott a kormány egyikmásik tagja azóta 1879-ig, valahányszor e kérdést újra előhúztam , valahányszor indítványomat kifejtettéin, azt nem jegyeztem fel, arra nemigen emlékszem. Annyi bizonyos, hogy az igért javaslatok mai napig sem tétettek le a ház asztalára. Én, t. _ há/., tartózkodom ezen eljárás jellemzéséiől. Önökre bizom t. uraim odaát, önök ítéletére, mit tartanak oly férfiakról, kik ismételve megs-zegték szavukat, kik a parlament előtt tett üüiiepélyes igéretöket be nem váltották. T. ház! Az imént volt szerencsém említeni, hogy a vallásszabadság iránt benyújtott indítványom tavaly sem nyert pártolást a többségnél, a polgári házasságot illető azonban a t. többségáltál elfogadta tóit, utasíttatván az igazságügy minisíer ur, hogy ezen tárgy iránt minélelőbb törvényjavaslatot nyújtson be. A t. minister ur azonban, noha azóta közel 13 hónap telt el, a törvényjavaslatot mai napig sem mutatta be. Nyújtott be a t. minister ur azóta több törvényKEPVH. NAPLÓ 1878—81. XII. KÖTET. javaslatot, köztük fontosabbnál fontosabbakat, mint pl. a közjegyzői díjakról s a Franeziaországgal a kölcsönös jogsegély iránt kötött szerződésről szóló törvényjavaslatokat; nyújtott be legközelebb két másik hasonló fontosságú törvényjavaslatot, oly fontosokat, hogy hirtelen ezímük sem jut eszembe. Fog talán benyújtani törvényjavaslatot a havai királysággal éa a zulu földdel a bűntettesek kiszolgáltatására vonatkozó szerződéseket, szóval világra szóló fontos törvényjavaslatokat, melyeket senki sem vár, senki sem kér, senki sem sürget. De az iránt, a mire nézve a szükség régóta égető, az iránt, a mire nézve a képviselőház utasítást adott a ministernek, az iránt nem méltóztatik törvényjavaslatot benyújtani. Én mint a kisebbség tagja, csak puszta szóval fejezhetem ki megütközésemet ezen eljárás felett. Önöknek helyén uraim hathatósabban éreztetném a minister úrral elégedetlenségemet, emlékeztetvén a minister urat, hogy ő nem saját tetszése, hanem a többség akarata szerint tartozik cselekedni, hogy ő nem ura, hanem szolgája a nemzetnek, melynek mi képviselői vagyunk. (Zajos helyeslés balfelöl.) A vallásszabadság iránt beadott indítványom, mint említettem, elvettetett. 114 szavazat 110 szavazat ellen ellene nyilatkozott. Hogy miért vetette el a többség, azt nem tudom. T. tagtársaim közül, kik a túlsó oldalon ülnek, egyetlenegy sem szólalt fel és így csak gyanításokra, csak sejtelmekre vagyok szorítva. Azt nem tehetem fel, hogy felvilágosodott férfiak a XIX. század vége felé magát a vallásszabadságnak elvét akarták volna megtagadni; azt nem tehetem fel azoknak unokáiról, kiknek apái már századokkal ezelőtt vérüket, életüket áldozták a lelkiismereti szabadságért. (Zajos tetszés baljelöl.) Az unokáknak nem szabad megpirulniok őseik árnyéka, őseik emlékezete előtt! Azt sem hihetem, hogy a vallásszabadság szükségességéről ne legyenek meggyőződve. ri.a nem soroltam volna elő az indokokat, támogatva számtalan példával, a melyek ez intézkedésnek ngy szükgét, mint — mondhatom — halaszthatlanságát bizonyítják: a hírlapokból, az életbői magából, az élet tapasztalatából meggyőződhettek volna, róla. Csak azt kell tehát gondolnom, hogy viszonyaink köztt nem tartják tanácsosnak, nem tartják időszerűnek. Nem tartják tanácsosnak? nem tartják időszerűnek? Vájjon miért? Talán veszélyes izgatást, komoly ellenhatást idézhetne elő ? Talán az állam és egyház közötti békét, a melyre én is becset, súlyt fektetek, zavarhatná meg? A magyar nép, hála istennek, annyira érett, annyira türelmes a más hiten levők iránt, hogy ily aggodalomra a legcsekélyebb ok sincsen. (Ügy van! ügy van! a baluldalon.) 4