Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.

Ülésnapok - 1878-239

239. országos ülés április 12, 1880. jg Elnök: Szólásra nem lévén senki feljegyezve, n vitát berekesztem. A minister ur kivan szólani. B. Kemény Gábor földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister: T. ház! Magam is hozzájárulok azon összeg el fogadásához, a •250,000 írthoz, melyet a pénzügyi bizottság ajánl. Azóta, mióta e budgetet összeállítottam, jó sok idő telt el s azóta némely fejlemények igen üdvösen emelkedtek, a melyek indokolhatják •e tekintetben az indítványt, melynek következtében a pénzügyi bizottság is ajánlotta az összeg felemelését és magam is igen szívesen hozzájárultam. Azonkívül azt fejezhetem ki, hogy nagyban és egészben osztom gr. Széchenyi Pál képviselő urnak nézeteit, hogy hová és mi ezélra fordíttassanak ezen összegek. — Igen fontos dolog azt megállapítani, hogy az ország különböző vidékein, mely marhafaj tenyésztése a leghasznosabb ; de ez nemcsak a szarvasmarha-tenyésztésnél fontos, hanem tulajdonképen még fontosabb a juhtenyésztésnél. Itt is figyelemmel kell lenni és a tanulmányozást kiterjeszteni erre. Es egyik legfontosabb kérdés az, hogy mily vidéken, micsoda állatfaj a hasznos. Nem nélkülözte azon tekintet sem figyelmemet, hogy a hazai anyag fejlesztessék a mennyire lehet, mert tudjuk, hogy a meghonosítás, az acclimatisatió mily nehéz. Pl. tavaly hozattunk egy egész nyáj kuhlandi-fajta marhát Mezőhegyesre ; minden darab beteg lett, de az acclimatisatió processusán keresztül menve, most minden darab egészséges. A szakoktatás, az ösztöndíjak, a földmíves-iskolák kérdése rend- j kivül fontos; történtek is e tekintetben lépések a éppen ez alkalommal érintkezésben vagyok egy új földmíves - iskola felállítása iránt és szándékozom még három-négyet felállítani az idő folyamában, nem mondom, hogy a jövő esztendőben, mert arra nem csak pénzerő, de értelmi erő is szükséges, de hármat-négyet mindenesetre feli kell egymásután állítani. Bács-Bodrogmegyétől e részben egy igen szép ajánlatot kaptam. Gróf Széchenyi Pál (közbeszól): Somogymegyétől is! B. Kemény Gábor földművelési, iparés kereskedelmi minister: Onnan is és még más helyekről is kaptam. A vinczeliéri képezdékre szintén különböző ajánlatok vannak. Mindezek nagy mértékben megérdemlik a figyelmet. Gazdasági egyesületek dotátiójára szintén felhasználtattak bizonyos összegek. Természetes, hogy ha több pénz van rendelkezésre, akkor többet lehet adni; másfelől, ha több a munkálkodó egyesület, többet lehet adni. És e tekintetben a legüdvösebb haladást konstatálom, a mennyibea a múlt évben részint merőben újak alakú tak, részint a régiek átalakíttattak, új haladásra serkentek, ugy, hogy ha nemcsak azt tekinti az ember, hogy nagyobb összegből többet lehet adni, de egyszersmind, hogy nagyobb értelemmel és erővel dolgozó munkálkodók részére szivesebben adja az ember a pénzt, ugy most nagyobb megnyugvással dotálhatjuk az egyesületek jelentékeny részét, mint eddig. A gazdasági egyesületekkel való érintkezése a földmívelési ministeriumnak szintén olyan czél, a mely, ugy hiszem, jó gyümölcsöket fog teremni, A borászati kísérleti állomás és a magkísérleti állomások közül a létezőknek részint gyarapítása, részint újaknak felállítása és egy borászati iskolának felállítása a fővárosban szintén czélom. Ebben a nézetben lévén, Láng Lajos képviselő ur felszólalását nem egészen osztom, {Helyeslés a szélső halon) ámbár kénytelen vagyok elismerni azon tételt, hogy kívánatos, miszerint a budget itt a házban rögtönözve, ne sok változáson menjen keresztül. De hisz a dolgoknak úgyis az a rendes menete, hogy az ily indítványok előbb a pénzügyi bizottsághoz utasittattatnak: azt pedig helytelen volna megakadályozni, hogy valamely tétel, a mely feledékenységből, vagy más ok miatt a budgetben föl nem vétetett, a házban pedig indítványba hozatik, a pénzügyi bizottsághoz küldessék, hogy ez véleményes jelentést tegyen a háznak. A pénzügyi bizottság megfontolta, gondosan megvitatta a most szóban levő tárgyat s annak következtében tette javaslatát. Eu annak folytán az egészben semmi szabálytalanságot nem látok. De a t. képviselőtársam kivan valami olyat, a mi részben megvan, részben pedig nem adható. Kívánja azt, hogy a dotátiónak miként való felhasználásáról a minister jelentést tegyen. Az természetes, az megtörtént mindig s bizonyosan meg fog történni ezután is, akár ki üljön ezen bársony székben. De annak kimutatása, hogy mi eredménye lett a felhasznált pénznek, erre emberi erő és belátás nem képes. Ha eső van, mindenki tudja, hogy az hasznos lesz, de hogy mennyi lesz a haszon, azt nem lehet kiszámítani. Ha késő tavaszszal dér van, mindenki tudja, hogy ártalmas; de hogy mennyit ártott, azt senkisem tudja megmondani. Méltóztassanak meggondolni, hogy a pályadíjak kiosztása, magvak kiosztása, gazdasági egyletek segélyezése, méntelepek fölállítása, gyümöícsiskolák fölállítása stb., miként volnának kimutathatók mindezek eredményei, hogy hány ezer forint volt a befektetés, hány ezret hajtottak, tehát hogy helyes volt-e a befektetés ? Nézetem szerint ezt kimutatni nem lehet. De az, hogy mely irányban működik a ministerium, hogy mely irányban használta fel a pénzt, mely gazdasági egyleteknek adott sah3*