Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.

Ülésnapok - 1878-244

16g 244. országos filés április 17.1880. fizettetett ki a múlt évre szóló kiadás, ez igy folyt addig, mig most már 100,000 frtra felemelkedett a hátralék. Hát ezt megengedi a budget-törvény, ha a minister ur azt oly nagyon respektálja? vagy csak akkor respektálja, ha neki tetszik? (Tetszés a balon.) Ha e gazdálkodás tovább is megy, ez a kormányzat megakasztására vezetett volna; de szerencsére a pénzügyi bizottság reájött s most egy 150,000 frtnyi külön hitelt kell megszavazni e czélra. Ez okozta azon bajokat, hogy a ministerium kénytelen levonni a 20%-ot. Éveken keresztül kértem s sürgettem a minister urat, hogy járjon el e tekintetben bizonyos terv szerint; mutassa ki a ház előtt, hogy hány népiskola hiányzik s hogy erre mily költség volna szükséges s kérje a megkívántató összegeket; s ha nem egyszerre, de részletekben a ház meg fogja azt szavazni, (Helyeslés balfelöl) mert csak akkor lehet majd fokozatos fejlődést eszközölni, a nélkül, hogy ilyen, úgyszólván szégyenletes zavarba hozza az államot, hogy az elvállalt kötelezettségét nem tudja teljesíteni, a tanítók fizetését nem tudja a rendes időben kiutalványozni. Ismételve kérem a minister urat, méltóztassék már egyszer ezen tervszerű jelentést behozni a házba. (Helyeslés a baloldalon.) Turgonyi Lajos: T. ház! Hegedűs Sándor képviselő urnak azon feltevését illetőleg, melyet Kiss Albert és Hegedűs László t. képviselő urakról mondott, hogy t. i. ők a tanügy érdekében tett igen meleg felszólalásukban csak szójátékkal éltek, engedje megjegyeznem, hogy ezt oly komoly férfiakról ily komoly tárgynál való felszólalásukban feltenni nem szabad, mert az sértő gyanúsítás s szavaiknak elferdítése. Hasonlítsa össze a t. képviselő ur azon költségeket, melyeket a felekezetek fordítanak az iskolákra, azon költséggel, a mely netalán a kivetendő 5%-es adóból befoly, meglátja a t. képviselő ur, hogy mily nagy különbséget fog találni. Én megengedem és tisztelettel hajlok meg az ő a gyakorlati politikussága előtt, de hogy azért, hogy mi nem vagyunk oly gyakorlati politikusok, mi mégis nemzetünk, hazánk érdekében munkálkodunk, ezt el kell neki ismernie; és ő, a gyakorlati politikus, engedje meg nekünk azt, hogy e téren hadd maradjunk továbbra is nem gyakorlati politikusok, de igaz hazafiak. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Bár én nem látom olyan rózsaszínű állapotban tanügyünket s népnevelési állapotunkat, a minőben azt a kormány és hivatalos közegei, különösen a tanfelügyelők jelentéseikben, kimutatásaikban feltüntetni szeretik, mégis azt őszintén elismerem, hogy a legközelebb elmúlt évtizedben e téren szembetűnő haladást tettünk és kormányunk a vér- és pénzadó behajtására s az azokat védő törvények szigorú végrehajtására fordított és még az absolutismust is túlszárnyaló drákói eljárása mellett, a népoktatás és nevelés előmozdítására is sokat tett és tesz. Azonban, midőn ezt, ellenzéki álláspontomon is készséggel elismerem, az igazság érdekében be kell vallanom azt is, hogy a mint a tapasztalás mutatja, a gyakorlati életben igen sok nem ugy van, a mint az a hivatalos kimutatásokban állíttatik s tanügyünk a legújabb időben, fájdalom, visszaesést mutat. Pedig szerintem a népoktatás kérdése még mindig a legfontosabb életkérdése Magyarországnak, mert ez hazánk jövő fennállásának döntő kérdése. Ma már csak egy nagyhatalom létezhet, t. ház! mely biztos és állandó hódításokat tenni van hivatva s e nagy hatalmat nem a zsarnokok szuronyainak százezrei, hanem csak az előrehaladott, a művelt és az erkölcsileg kiemelkedett népek tartják hatalmukban, mert ez a hatalom maga a civilisatió. Igenis Humbold és Pestalozzi óta nem a haderők teremtik a történelmet, hanem teremti a közművelődés és a tudomány. A népművelődés ma már hatalmi kérdés s annak feláldozása nem lenne más, mint a jövő koczkáztatása. E szellemi tereken kell nekünk hódítanunk, ha országunkat nagygyá, boldoggá és önállóvá kívánjuk tenni és nem a szuronyok hatalmával a velünk testvéries jó barátságban élő nemzetek jogos birtokaiban. (Helyeslés a szélsőbalon,) Igenis, mi magyarok, kik sem számunk erejére, sem faj rokonságunkra nem támaszkodhatunk , a jövőnek biztosítékát egyesegyedül erkölcsi fejlődésünktől, a népnevelés, műveltség, ipar, kereskedelem s közgazdászat teréni minél nagyobb hódításainktól várhatjuk. (Helyeslés.) De erre több kell ám uraim, mint a drága költséggel épített palotaszertí tanépületek, mint az eddigi bureaukratikus pontosság és a statistikai adatoknak előirt rovatonkinti elkészítése, vagy készíttetése. Ehhez megkívántatik, hogy a kormány és közegei elvszilárdsággal, szakavatottsággal, kitartó munkássággal, minden felekezeti érdeklődés és dédelgetés, minden felsőbbi kegyek keresése nélkül hajtsa és hajtsák végre s vigyék és vitessék keresztül bátran az 1868-iki közoktatási törvényt s ennek életbeléptetésére használják fel a nekik ezen czélból megszavazott, szerintem ugy is csekély összeget. De, mert a kormány és közegei ezt nem teszik, vagy nem merik tenni, ez egyik legfőbb oka annak, hogy nevelés- és közoktatásügyünk terén nem előrehaladás, hanem fájdalom, a legújabb korban, világos hanyatlás látható, mint