Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.
Ülésnapok - 1878-244
166 244. országos ülés április 17. 1880. tot, de az a különbség, hogy mi a nagy actió szükségét belátjuk és a létért való ktizdeleni szempontja előtt, habár keservesen, meghajlunk. Önök pedig szintén, habár nemes intentiókból indulnak ki és a nép érdekeit hangsúlyozzák, folytonosan csak erre vannak tekintettel és nem veszik észre, hogy ha azon kiadásokat a lét kérdéseért nem tesszük, akkor a népnek nem adunk nyugalmat, sem békét s annak jövőjét sem biztosítjuk. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Ellenmondás balfelöl.) De ezen szempontnak kibékítését és kiegyeztetését e költségvetésben mindinkább iparkodunk megközelíteni. Ha természetesen a dolgot ugy állítjuk egymással szemközti, hogy ily roppant áldozatokat teszünk a lét küzdelme ben és sokkal kevesebbet áldozunk a culturalis czélokra és ha ez összehasonlításnál félre teszszük a pénzügyi helyzetet, akkor a számok összehasonlítása mindenesetre megdöbbenti az embert, de a gyakorlati politikus sohasem tévesztheti a valóban mérvadó szempontot, mely ezen két szükséget összeegyeztetni iparkodik (Helyeslés jobbfeló'l) és a mér Jegelésnél vigasztalást találunk abban, hogy a lehetőt megtettük. Zsilinszky t. képviselőtársam túlszigorú volt a költségvetés megítélésénél, mert ezen költségvetés nem a stagnatiónak kifejezése; mert e költségvetésben javítottunk a helyzeten, de ha ezzel a költségvetéssel is, mely a lehetőt megtenni iparkodik, mindig tovább és tovább akarunk menni s mely költségvetésben 100,000 frttal több van felvéve a tavalyihoz képest és ha majd a népnevelési, majd az ipari czélokra még nagyobb összegek megszavazását indítványozzuk, éppen azon költségvetéssel szemben, mely mind a 2 tételre nézve jelentékenyen nagyobb összegeket fordít, mint a mennyit az előbbi költségvetések fordítottak, akkor természetesen nem fogunk kibontakozni; (Ügy van! jobb felöl) és ha be sem várjuk a fejlődés menetét, mely bizonyos korlátokat szab élőnkbe és ha minden tekintetet félre téve, odadobjuk a mérlegbe mindazon összegeket, a melyek a pillanatnyi szükség kielégítésére indítványoztatnak, akkor megvallom, hogy fognak iskoláink szaporodni, talán nagyobb mértékben, mint eddig, meglehet, hogy fogunk többet költeni földmívelósi, ipari, vagy népnevelési czélokra, de egyszersmind veszélyeztetni fogjuk pénzügyeink rendezését, veszélyeztetni fogjuk hitelünket és akkor előbbutóbb be fog következni a nagy Krach, mely aztán veszélyeztetni fogja nemcsak ezeket, hanem sokkal fontosabb és sarkalatosabb érdekeinket is koczkáztatsií fogja. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Bittó Béni: T. ház! Az előttem szólott Hegedűs Sándor t. képviselő ur azon megjegyzésére, hogy a népoktatási kiadások a tavalyihoz képest 100,000 frttal emeltettek, bátor vagyok azon észrevételt tenni, hogy ennek egyik oka az, hogy azt a 20°/°-os leütést, melylyel az állam a népoktatási intézetek költségeihez járulni tartozik, a községekre hárította. Nekem tapasztalati tudomásom van arról, hogy éppen az 1880-ra szóló iskolai költség-előirányzatoknál, a közoktatási minigterium mindenütt leütötte a 20%-ot azon összegből, melyet neki a község részére adnia kellene az iskola fenntartásához. Másrészt igen nagy kételyem van arra nézve is, hogy ha a t. képviselő ur a minister urat megkérdezné itt a házban, vájjon meri-e tagadni, hogy ezen 100,000 frt emeléssel a 20% leütést, mely nézetem szerint törvényellenes, elkerülheti, tagadná-e ezt a t. minister. Ha ezt tenné, az esetben elállnék Zsilinszky t. képviselőtársam indítványának pártolásától. Különben azonban pártolnom kell az indítványt és osztom azon indokokat, melyeket Zsilinszky 1.1 képviselőtársam felhozott, csupán egy indokot óhajtok jobban kidomborítani, melyet t. képviselőtársam jóakaró kiméletességgel tárgyalt. (Halljuk!) Ez azon 20%-os leütés. Az 1868-iki, a népoktatásról szóló törvény azt mondja, hogy a községi iskolák fenntartásának költségeire fordítandó, első sorban az iskola-alap jövedelme, második sorban, a mennyiben ez nem volna elég, a községbeliek 5 százalékos pótléka és harmadik sorban, a mennyiben ez sem volna elég, a fönnmaradó hiányt az állam fedezze. Mikor a törvény ezen világos értelme alapján létrejöttek az iskolák, ez két oldalú szerződéses viszony alapján történt, mel)mél az állam egyrészről megmondta, mit követel és viszont megígérte, hogy mit ad. Miután az iskolák ez alapon létrejöttek, a törvény erre vonatkozó intézkedése rendeleti utou nem változtatható meg és azon költségösszeg, melyet az állam tartoznék viselni, nem szállítható le és midőn a költségek 20%-a a községre hárittatik, ez a törvénynyel ellenkezik. De kérdem a t. minister urat, hiszi-e, hogy a község képes lesz ezen kiadást viselni ? Lesznek az országban egyes községek, melyek erre képesek, de merem állítani, hogy legnagyobb részük nem képes rá és minden esetre a tanügy fog miatta szenvedni, mert vagy a tanítót nem fogják fizethetni, vagy egyéb tanügyi kiadásokat lesznek képtelenek fedezni. Legyen szabad a dolog illustrálására egy esetet elmondanom. A községben, melyben magam is érdekelve vagyok, az idén, midőn a községi számadások összeállittattak, csupa kíváncsiságból azt mondtam az elöljáróságnak, hogy szeretném a községi — nem az iskolai — számadásból összegezui, hogy mily összeggel járul
