Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.

Ülésnapok - 1878-244

244. országos ülés április 17. 18S0. 151 nehézségekbe ütközik, hogy igen-igen csekély eredmény várható. E szerint megtörténhetik uálunk, nem mondom, hogy megtörténik, hogy oly egyéi,ek nyerik el az orvosi oklevelet, kik az általam felhozott tények folytán soha őrülteket, bőrbajos betegeket nem láttak. Hozzájárul, hogy péld. az analitica chemiából, mely nem obligatorius tárgy, órákat sem hallgattak s igy, miután nálunk az orvostudori oklevél megszerzése nem csak a gyakorlatra licentiát ad, a mi másutt az összes mívelt Európában, Amerikát és Orienst kivéve, egyáltalában sehol nincs; nemcsak, hanem nálunk az orvostudori oklevél megszerzése minden tisztviselői állomásnak elnyerésére is képesít és igy megtörténhetik, hogy egy egyén, a ki ilyen tagadhatatlanul nagy hiányokban szenvedő kiképeztetésben részesült, a nélkül, hogy hanyag lett volna, mondom, egy ilyen egyén egy nagy területnek tiszti orvosa lehet és mint ilyen, különben igen szorgalmas és jóra való orvos lehet, de a kinek visum repertumára valakit az őrültek házába küldhetnek a nélkül, hogy tanulmánya éveiben őrültet látott volna és a ki valamely ragályos betegséget, vagy annak ellenkezőjét constatálhatja a betegeknél; ezek oly hiányok, melyekre mégis egyszer rá kellett mutatni, miután, ugy látszik, ezen hiányok — bár minden ember beszél rólak — tekintetbe egyáltalában nem vétetnek, daczára annak, hogy mégis igen könnyű volna már csak nagy megterheltetés nélkül és ugy átmenetileg is előre valamit javítani. Például én jól tudom, hogy a lipótmezei nagy tébolyda oly messze van, hogy, hacsak az összeköttetést omnibusokkal nem lehetne eszközölni, mi különben nem volna lehetetlenség, mert Zürichben is, a hol én medikus voltam, szintén messze van a tébolyda, de bennünket kiszállítottak oda társaskocsin. Tehát itt is lehetne ezt tenni. De mondom, ettől eltekintek, ezek technikai nehézségek. Hanem itt a Rochusban is vannak úgynevezett megfigyelő szobák; miért nem történik gondoskodás, hogy ezen csekélység az egyetem rendelkezésére bocsáttassák, hogy a tanulók azt használhassák, hogy a medicus mikor végzett, legalább tudja, hogy milyen az az őrült ember, fogalma legyen a dologról. Hasonlóképen nem fogja senki tagadni, hogy az utolsó két évtized alatt a bőrbajok és a sifilis terén nemcsak egy tudományos mozgalom fejlődött, hanem ezen betegség, fájdalom, a betegek köztt is nagyon elterjedt és szaporodott. És daczára ennek, azt találjuk, hogy a budapesti medicus ezen szakmában oktatást nem nyer. Lezajlott azon tudományos harcz, a melyet dr. Sigmuud kezdett és az emberek visszajöttek a tévutról, elfogadták ismét a mercuriális gyógymódot. Mindezek a tudományos mozgalmak a világon óriási hullámokat vetettek, de mindezekről a budapesti egyetemen mitsem tudnak, ezen tudományos vitatkozások ránk tökéletesen ismeretlen dolgok. Ezek mégis nem oly állapotok, a melyeket egy culturországban tűrhetőknek lehetne mondani. (Helyeslés balfelöl.) T. ház! Nálunk nem lévén hajlam az egyetem kiegészítésére, a parallel tanszékek felállítására, azt nem is sürgetem, annál inkább nem, miután fájdalom, be kell vallanom, hogy uálunk hiányzik a medieusnak továbbképzésére szükséges tér, a mi a külföldön megvan: a jól berendezett kórházak. Nálunk a kórházak a tudomány igényeinek kielégítésére tökéletesen elvesznek ; de tovább megyek. Még a fővárosban is, fájdalom, daczára annak, hogy elejét akartam venni tavaly, e téren való felszólalásom miatt megtámadásoknak lettem kitéve, mintha én azon egyes főorvosokat, kik a Rochusban működnek, nem tartom tudományos és szakembereknek, ezek előtt kalapot emelek, hanem daczára ennek kimondom, hogy Budapesten sem rendelkezünk a tudományosság- kívánalmainak megfelelő jói felszerelt kórházzal. A Rochus sem olyan hely, a melyben a végzett orvosnövendék, hogyha zsebébe tette is diplomáját, további kiképzésére tért találjon és hogy valami ingert és felbátorítást érezne arra, hogy a Rókusban keresse kiüépeztetését; nem azért, mintha ott nem lehetne sok tanulságost és jót látni, hanem azon óriási ezopf, mely a kezelésben van, azon külső nehézségek, azon sok piszok, nem éppen azok, melyek felbátorítanák az embert arra, hogy ott képezze magát tovább. A ki teheti, az kimegy a külföldre, vagy a publicumon tanul. Itt lehetetlen fel nem említenem Billroth tanárnak egy malitiosus megjegyzését egy rigorosum alkalmával: „Wir habén wiederum Einige auf das Publikum losgelassen", azaz : egynéhányat a nagy publicumra ismét kibocsátottunk. De, t. ház, ezt tovább fejtegetnem nem lehet, mert itt nem a kórházakról van szó, hanem az egyetemről. Csak egyet legyen még szabad a t. kormány figyelmébe ajánlani, habár el akarom hinni, hogy ez bizonyára már eddig sem kerülte ki figyelmét. (Halljuk!) Hogy ha az ember arra utal, hogy mégis már csak ideje, hogy a kórházak a tudománynak megnyittassanak, akkor többnyire azt mondják, hogy ez technikai nehézségek miatt nem történhetik meg s elvégre a kórházzal, mely a városé, az egyetem nem rendelkezhetik, mert ebből bajos collisiók támadnának a kózházi osztályvezetők és a tanárok között. Hát én, t. ház, utalok Bécsre. Ott az „Allgemeines Krankenkaus" szintén a városé és mégis az egyetem rendelkezésére van bocsátva. Ezt azért hozom fel, mert Budapesten hasonló eset lesz. A város fog építeni kórházat és akkor a minister urnak ügyességétől és buzgalmától,