Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.

Ülésnapok - 1878-244

148 244. országos ülés április 17. 1880. a megye. Annak szükségét, hogy erre is maga az állam költsön, hogy ezt a teendőt is az áliam teljesítse, én belátni képes nem vagyok. Ha anynyira sem bíznak önök a megyékben, hogy nem teszik fel róluk azt, miszerint a megyék, a melyeknek legközelebbről, a iegdirectebben áll érdekükben az, hogy fiaik jól neveltessenek, a felügyeletet nem képesek jól gyakorolni, hát akkor egyáltalában miért tartják fel a megyéket? {Helyeslés a szélsőbalon.) Én jól tudom, hogy e perczben a t. ház hangulata nem olyan, hogy egy ide vonatkozólag beterjesztett indítvány elfogadtassék; de miután az igen t. minister ur ez institutióról szólt, én kötelességemnek vélek eleget tenni, midőn azon őszinte bennső meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy igenis, az institutiót fenn kell tartani, de annak gyakorlását az önkormányzati hatóságokra kell ruházni. (Helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: A tétel ellen kifogás nem tétetvén, kérdem a t. házat, méltóztatik-e a tankerületi főigazgatóságok számára javaslatba hozott 32,850 irtot megszavazni? A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség megszavazza. Baross Gábor jegyző: 3. rovat. Népnevelési tanfelügyelőség, összesen 178,000 frt. Kautz Gyula előadó: E tétel az idén 3,000 frttal nagyobb, mint az a tavalyi budgetben volt. Indokolva vau pedig ez azzal, mert a népnevelési tanfelügyelőségek institutiója megkívánta, hogy az illető helyeken, a hol a szükség égető volt, tekintettel a tanfelügyelőség institutiójának megerősítésére és tökélyesbbítésére, a népnevelési tanfelügyelőség száma szaporittassék. Tors Kálmán: T. ház! Nem azért vagyok bátor szót emelni, mintha a népnevelési tanfelügyelőségek számára kívánt összeget difficuitálni akarnám. Ezen institutióról vannak ismereteim, melyek azt bizonyítják, a hol reátermett kezekben volt a tanfelügyelőség, ott oly sikert tudtak felmutatni, különösen a felsőbb megyékben, a népnevelés terén, a melyet alig lehetett remélni, De mondom, ha sikert mutat is fel a tanfelügyelői intézménj", ez csak rátermett kezekben történik. Nekem azonban oly visszaélésekről, illetőleg mulasztásokról van tudomásom, a melyeket daczára annak, hogy az intézményt fenntartandónak vélem és elvileg kárkoztatandónak nem tartom, felemlíteni kötelességem. Egy nagy vidék kulturális érdeke teszi nevezetesen kötelességemmé, hogy felemlítsem, hogy vannak a tanfelügyelő-testületben olyanok, a kik képesek voltak 5—6 évig elmulasztani azon első kötelességüket, hogy a felügyeletökre bízott iskolákat meglátogassák. Nevezetesen Csongrádmegye tanfelügyelője ilyen, kit ezért meg is támadtak az ottani lapok. „A Szentes és vidéke" czímü lapban ezeket olvassuk: „Evenként legalább egyszer üdvözölhetjük itt a törvényszéki elnököt, ki az igazságszolgáltatás menetéről tudomást szerez. Láthatjuk gyakrabban az adófelügyelőt, ki a törvényben előirt kötelességének megfelelve, az adó kezelését ellenőrzi. Ellátogat hozzánk a hadparancsnokság kiküldöttje, a tartalékosok ellenőrzése végett. A lovak is részesülnek évenkint egyszer azon figyelemben, hogy az állam közegei becses hogylétükről személyesen meggyőződést szereznek. De a népnevelés emelésére rendszeresített állami közeg, az elmarad 5—6 évig." Méltóztatik tudni, t. ház, hogy midőn a tanfelügyelői intézmény e házban először tárgyalás alá került, azon kérdésre, hogy hol tartozzék lakni a tanfelügyelő, boldog emlékezetű b. Eötvös József akkori kultusmiuister azt felelte, hogy a kocsin. És ezzel megjelölte a tanfelügyelő legnagyobb kötelességét, azt t. L, hogy őrködjék a gondozására bízott iskolák állapota felett. Azon tanfelügyelő, a kiről itt szó van, a megtámadás ellen védekezett is és ezen védekezés oly természetű, hogy alkalmat adna ezen contraversus kérdést eivi vita tárgyává tenni, ha azt itt a házban tisztázni nem sikerül, nevezetesen azt válaszolta, hogy ő az iskolalátogatási kötelességét nem teljesítheti egyéb teendői miatt. Nevezetesen kénytelen a közigazgatási bizottságban előterjesztést tenni a népnevelés állapotáról és ez annyira elfoglalja, hogy a látogatásra időt nem szakíthat. Védekezik tehát azzal, hogy oly dologról tesz jelentést, a melyről tudomást magának nem szerezhetett, (Igaz! a szélső baloldalon) hogyan tesz tehát jelentést, midőn magának tudomást szerezni elmulasztotta. (Ugy van! ügy van! a szélső baloldalon.) Védekezik továbbá azzal, hogy a törvény által kivánt hivatalos látogatásai úgy is feleslegesek, hogy a hivatalos iskolalátogatók ezt úgy is megteszik. Én nem képzelhetem, t. ház, hogy a törvény a hivatalos iskolalátogatók rendszeresítése által azt czélozta volna, hogy a tanfelügyelő a hivatalos látogatás kötelezettsége alól felmentessék. (Ugy van!) Én tehát kérem a t. minister urat, méltóztassék a törvény szigorú végrehajtása felett őrködni, mert igaz ugyan, hogy a tanfelügyelők őrei az iskoláknak, mert a kit a törvény megbiz azzal, hogy valami felett őrködjék, az teljesítse is ezen őrködést, a törvény pedig meghagyja a tanfelügyelőnek, hogy évenkint legalább egyszer meglátogassa az iskolát. (Helyeslés.) Ismétlem, a tanfelügyelői intézményt helyeslem, mert az sok oly eredményt mutatott fel, melyet remélni nem igen lehetett volna és mindenütt meg is teremné azon gyümölcsöket, ha a törvény szigorú végre-