Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.

Ülésnapok - 1878-243

'2t-i. országos ülés április 16. 1SS0. 141 De mindannyiszor, a hányszor érvényesíttetni is megkiséreltetett, elég ellentállásra talált úgy az országgyűlésen, mint az ország ügyeit vezető kiváló férfiaknál. Az úgynevezett apostoli és patronatusi jogokat igenis gyakorolja ő Felsége, mint magyar király, mint a magyar állam feje, illetőleg gyakorolja az állam azon jogait, melyeket az állam a király, mint államfő által gyakorol. De ez nem egy a királyságtól különálló jog. Emlékeztetem a t. képviselő urat arra, hogy volt idő, midőn Magyarországnak nem volt koronás királya, pl. Hunyady János kormányzósága alatt. — S mindezen úgynevezett patronatusi jogokat Hunyady János a törvényes kormányzó, csak úgy gyakorolta, mint akármelyik törvényesen megkoronázott király. Világos bizonyítékául, hogy ezek az állam jogai; mikor gubernátor volt az államfő, azokat a gubernátor gyakorolta, mikor koronás király van, a koronás király gyakorolja. Emlékeztetem a t. képviselő urat még egyre. 1848-ban V. Ferdinánd király lemondott testvére javára, aztán ennek is lemondásával öcscse, a ma is uralkodó Ferencz Józef ő Felsége javára. Ezen lemondás okmányai az országgyűléssel közöltettek. És ezen lemondási és átruházási okmányban V. Ferdinánd nem ruházta át külön az apostoli és patronatusi jogokat, szó sincs róla az okmányban, hanem azon actussal, melyek a királyi hatalmat és jogokat öcscsére átruházta, egyszersmind a magyar király apostoli jogai is átháramlottak reá. Ezek a magyar király jogai. A monarchieus érzület sem engedi részemről azt, hogy ezen megkülönböztetést megengedjem. Ha ő Felségének valaki más adhatta volna ezen jogot, akkor valaki más el vehetné azokat. Igenis ő Felsége az által, hogy magyar király lett, teljes birtokába lépett minden apostoli és kegyúri jogoknak és soha senki el nem veheti ezeket sem tőle élte végéig; sem utódaitól, a kik magyar királyok lesznek; ők törvényeink értelmében mindig birandják azokat. Éppen azért, mert már több izben megkísérelték a Miehl képviselő ur által mondott elméletet érvényesíteni, igy p. o. 1867-ben is, de tudjuk, hogy Deák Ferencz részéről a leghatározottabb visszautasításra talált az és mert ezen irányban és annak egyik kifejezése a parlamentaris minister ellenőrzésének hatáskörével felállított bizottságban az államélet egyik cardinalis elvét látom megtámadva, kérem a t. házat, méltóztassék határozati javaslatomat elfogadni. (Élénk helyeslés^ balfelöl.) Trefort Ágost, vallás- és közoktatási minister: T. ház! Midőn a napirenden lévő kérdés fölött még egyszer nyilatkozom, nem szándékozom részletekbe bocsátkozni, annyival kevésbé, miutín az alapok és alapítványok kezeléséről tett előterjesztés második füzetét, mely igen érdekes részleteket tartalmaz, nem sokára be fogom mutatni s ha ez ki lesz osztva, a tisztelt képviselő uraknak alkalmuk lesz ezen tárgyhoz újból hozzászólni. De nem hagyhatom minden megjegyzés nélkül Helfy Ignácz igen t. képviselő ur felszólalását, midőn ő vádkép azt állítja, hogy én quasi gyanúsítottam, hogy nincs benne monarchikus érzék. Én nem igy mondtam. 0 gyanúsított engem, hogy bennem nincsen alkotmányos érzék és én erre azt válaszoltam, hogy egész eljárásom bizonyítja, hogy alkotmányos ember és alkotmányos érzelmű minister vagyok; és meglehet, hogy közttünk a különbség az, hogy bennem a monarchikus és egyházi érzék valamivel nagyobb adagban létezik. (Derültség.) Ezen nézetem mellett tanúskodik azon igen gyakran hangsúlyozott kijelentésem, hogy a napirenden lévő kérdéseket, véglegesen csak törvénynyel lehet megoldani. Én nagyon tisztelem a ház határozait, de meddig terjed ennek hatálya? Ezek a törvényhozás többi faktoraira nem kötelezők, sőt csakis az illető országgyűlési cyklusra kötelezők. (Mozgás bal felől.) Ha a t. ház azt véli, hogy ezt el lehet dönteni egyszerű határozat által, akkor meglehet, hogy másfél év múlva, midőn nem tudom, kik lesznek a ministerek, de nem lesznek kötelesek ezen határozat szerint eljárni. (Zajos ellenmondások a baloldalon.) Az alapítványi birtokokról és pénzekről nem akarok szólni. A kimutatásokat ugy is meg fogják kapni a t. képviselő urak. Most át kell térnem Molnár Aladár képviselő ur határozati javaslatára. 0 mindazon dolgokat ismételte, melyeket a múltkor elmondott és a melyeknek egy része olyan, hogy senki sem meri kétségbe vonni. Nekem, ha pontról pontra akarnék válaszolni, ismételni kellene azon beszédet, a melyet 3 nappal ezelőtt mondottam. De némely pontra nézve mégis kénytelen vagyok válaszolni. Azt mondotta különösen, hogy a tervezett bizottságnak kiküldését nem jeleztem a házban. Rövid emlékező tehetséggel méltóztatik birni a t. képviselő ur. (Zajos derültség.) Midőn Helfy képviselő ur a bárándi és ágotai bérletet szóba hozta, akkor volt szerencsém a t. háznak jelenteni, hogy ő Felségét -ily bizottság kiküldésére felkértem és ezt minden budget tárgyalásánál ismételtem. Ha a t. képviselő ur nem emlékszik, ez nem az én hibám. (Helyeslés a baloldalon.) Szintén nagy vádként méltóztatott állítani, hogy én azt mertem mondani, hogy habár az én individuális nézetem szerint ezen alapok ka-