Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.

Ülésnapok - 1878-243

1 gg 243. országos ülés április 16. 1880. és kizárólag a királynak felelős és hogy ha akár bizottság, akár más valamely factor állíttatik fel, a mely az országgyűlésen és a királyon kivül a ministernek eljárását ellenőrizné, erről kénytelen lennék kimondani, hogy az a magyar alkotmány és a magyar törvényekkel ellenkezik. " Hogy mennyi figyelemre méltatta a minister ur e felszólalásomat, az más kérdés, de azt nem mondhatja, hogy a házból nem emelkedett' egyetlen hang, a mely ezen lépések törvénytelenségére figyelmeztette volna, (ügy van! a baloldalon.) Ugyanezen alkalommal bátor voltam egy más dologra is figyelmeztetni a t. minister urat. (Halljuk!) Legelőször akkor nyilvánítá a minister ur azon nézetét, hogy ezen alapok katholikus alapok és a katholikns állampolgároké és én erre rögtön megjegyeztem, a mit most is ismételek, hogy (olvassa) „a minister ur az imént azt mondotta, hogy fazon alapok a magyar katholikus állampolgároké, nem is azt, hogy felekezeti jellegűek, a minek megint más értelme van. hanem hogy a felekezetéi. Ha a minister urnak nincs a dolog mibenlétéről tudomása, akkor nem volt szabad a ministeri székből igy nyilatkoznia, a mint nyilatkozott; — ha pedig tudomása van róla, oly biztosan, a mint szükséges, hogy legyem, ba a minister a képviselőházban ily kijelentést tesz, akkor nagy mulasztást követett el, hogy mint kötelessége lett volna, adatainak előterjesztése mellett nem indítványozta a megfelelő megoldást; és ezen mulasztással folytonosan jobban összezavarja az ügyet és kibontakozást. " Igenis, a ministernek kijelentése nem egy egyszerű képviselő nyilatkozata és ba a minister urnak biztos tudomása van, arról a helyről nem egvéni véleménvt kell kimondania, hanem kötelessége lett volna javaslatot terjeszteni a ház elé a bizonyítékokkal együtt, ha pedig azon bizonyítékok kezében nem voltak, ha nem volt biztos tudomása a dolog mibenlétéről, akkor nem volna szabad oly kijelentést tennie, mely már, mint a minister nyilatkozata is, a véleményeket praeoecupálhafja ezen alapok jogi természetét illetőleg. A minister ur azt is monda, hogy azért sem tartoznak ide azon alapok, mert azok nem fundi publiei, hanem fundationalis piae. Bocsánatot kérek, az egyik alapnak hivatalos neve volt cassa parochorum, később és ma is fundus religionis. A másiknak, a tanulmányi alapnak, maga az alapító Mária-Terézia által adott hivatalos neve ez: „totius rei litterariae publicum aerarium seu studiorum fundus", tehát nem fundatio sfmb'orum." Egyébiránt az általa tett s a valóságnak meg nem felelő ezen különböztetésbő'l eredő következtetéseket a mi illeti, engedje meg figyelmébe ajánlanom azt, a mit kegyes alapítványokról mond a magyar közjog egyik elismert nagy auctorítása, kinek jó katholikns volta sem vonathatik kétségbe. G-r. Cziráky Antal közjogának 470. §-ában világosan megmondja, hogy a pia fundatiókra is a felügyeletet ő Felsége suprema auctoritásánál fogva, mint király gyakorolja, tehát nem is mint főpatronus. Az alapok és alapítványokra való felügyelet királyi jog levén, minden következtetés, mely a fundus és fundatio megkülönböztetéséből levonatik, teljesen alaptalan. A múlt alkalommal felszólalásomban előadtam a t. háznak, hogy kettőre alapították és alapítják azon állítást, hogy ez alapok ügye a magyar országgyűlés elé nem tartozik. Először arra a tényre, hogy a helytartótanács nem mint országos dicasterium kezelte azokat, hanem a mellett állíttatott fel egy commissio és hogy ő* Felsége, mint a katholikus egyháznak legfőbb patrónusa, magának reserválta ezen jogokat s mintegy privátim bizta meg a kezeléssel e bizottságot. Különösen a másik okul felhozatik az, hogy az 1723 : LXX. és az 1715 : LXXI

V. t. cz.nél fogva ő Felsége ezen jogokat magának reserválta. Mindkettőnek tarthatatlanságát kimutattam s kimutattam, hogy a törvényekkel és a törvényen alapuló királyi resolutiókkal adattak ez alapok a helytartó-tanácshoz s hogy nem mellette, hanem annak kebelében volt egy bizottság, mely mint véleményező testület foglalkozott ezen ügyekkel, referálta azokat a plenumban és a plénum határozott. Ezt elismerte főt. Krajcsik püspök és képviselő ur ő méltósága is, hanem azt mondta, hogy ezen bizottság mégis nagy morális befolyást gyakorolt ezen ügyek kezelésére a helytartótanácsban. Én ezt nem vonom kétségbe. De méltóztassék viszont azt is megengedni^ mert az is történeti tény, hogy 1765tó'J, vagy 1766 tói — az évre biztosan nem emlékszem — mikor az állam tüzetesebben kezdett a protestáns iskolákkal foglalkozni, ugyanazon bizottsághoz utasíttattak a protestáns iskolák ügyei is s ezeket is ez kezelte, t. i. a mennyiben az állam a protestáns iskolákkal, mint maguk a protestánsok által önkormányzatilag fenntartottakkal foglalkozott; a második tény pedig az, hogy későbben, mikor nemcsak katholikusok, hanem protestánsok is neveztettek ki a helytartó tanácshoz, ezen bizottságnak szintén voltak protestáns tagjai is. Tudjuk, hogy egy időben anynyira domináns religiónak tekintetett a katholika vallás Magyarországon, hogy sem a királyi curiánál, sem a helytartótanácsnál más, mint katholikus ember nem alkalmaztatott. De később,