Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.

Ülésnapok - 1878-243

243, országos ülés április 16, 18S0. 125 van, ott az elválás sokkal szigorúbb törvények által van körülírva, mint a melyek most uralkodnak a protestáns és reformált egyházban. Tehát az elválás tekintetében az állapot e két egyházra nézve rosszabb nem lesz. Ha pedig a katholikus egyházra nézve valami változás áll be: ez csak közelebb hozza ez egyházat azon intentióhoz, melyet mindig szemére hánytak a katholikusoknak protestáns és református hazánkfiai. Azt mondja Szeberényi képviselő ur, hogy ő azt, hogy az a nép erkölcsi sülyedésével jár, több mint 30 évi gyakorlatból tudja. Ha az 8 parochiájában ilyen nézetek uralkodnak, ő az oka és nem hívei, mert neki kellett e tévtanokat elterjeszteni és nem másnak, (ügy van! balfelöl.) Mi polgári házasság alatt nem értünk egyebet, mint azt, hogy ha a pap megtagadja az összeadást s a civil hatalomnak ez ellen nincs kifogása, akkor a civil hatóság előtt megtörténjék az összekelés s azért a házasság érvényes. Ha a felek aztán akarnak egyházi szertartás által összeadatni, az az ő dolguk, a status nem tiltja. Már pedig azt hiszem, hogy akármilyen papi szempontból csak akkor lehetne ellenezni a polgári házasság behozatalát, ha azt akarnák, hogy prohibitiv legyen az egyházi szertartás. Akkor azt mondhatnák, hogy azoknak lelkiismeretén, kik a házasságot sacramentumnak tekintik, ez által erőszak tétetik. De az állam azt mondja: kövessétek bármely egyház szertartását, én nem bánom, ha a köztörvényekbe nem ütközik. De mivel a házasság nemcsak egyházi szertartás, hanem civilszerződés is, én azt kívánom, hogy civil-hatóság előtt történjék. (Helyeslések szélső balfelöl.) Hogy miképen lehet ebben erkölcsi sülyedést látni, t. ház, megvallom, felfogai nem tudom. A mi azon észrevételeket illeti, a melyek itten tétettek és a melyek szerint a fejedelem azon jogát, hogy az alapítványokat kezeli, onnan származtatják, hogy Magyarország királyai szent István királytól fogva, apostoli királyok voltak : engedelmet kérek, de én azt nem tudom, hogy akár szt. István, akár pedig az Árpád-házból szármozott királyok egyike is apostoli király lett volna, mert ha jól emlékszem, a magyar királyok az apostoli czímet Mária Theresia korában vették fel. Igaz, hogy a királyok előtt a kettőskereszt vitetik a koronázáskor. De hogy ez annak jele lett volna, hogy a királyok apostoli czímet viseltek, ezt még meg kell tanulnom. Azt tudom, hogy az egyik király, a ki ezen kettős keresztet használta, midőn a pápa, királyi jogait a püspökök kinevezése tekintetében megakarta támadni, azt irta a pápának, hogy a magyar nemzet készebb a dupla keresztet megtriplázni, sem hogy jogait megcsonkítani engedje. Királyaink tehát e tekintetben függetlenségüket és királyi jogaikat a pápával szemben is fenntartották. Azt mondják, hogy a magyar király az alapítványokat, mint az egyház főpatronusa, kezeli. Én ezt a kérdést vita tárgyává tenni nem akarom. Nem is bajlódom én a királylyal, mert a király működéséhez semmi jogom sincsen. Meggyőződésem, hogy a magyar vallás- és közoktatási minister ezen alapítványokat csak, mint felelős minister kezelheti a parlament ellenőrzése mellett. Az 1848 : III. t. ez. azt mondja, hogy mindazon teendők, a melyek eddig a helytartótanács által végeztettek, ezentúl a ministerium által fognak felelősség terhe alatt végeztetni. A minister ur íehát felelősséggel tartozik azért, a mit végez. Ha a király, mint a kath. egyháznak főpatronusa, privát úton ezen jószágok kezelését Trefort Ágostonra bizza: ez ellen nekem nincs kifogásom; de ha ezt Trefort Ágoston vallás- és közoktatási ministerre bizza, akkor azt mondom, hogy a minister nem kezelhet vagyont, a melynek kezeléseért a parlamentnek felelősséggel nem tartoznék és a mely felett a parlament ellenőrzést ne gyakorolna. Én tehát azt hiszem, hogy a vallásés közoktatási minister ur tartozik a számadásokat beterjeszteni és magát a parlament ellenőrzésének alávetni. Nem akarok azon sok visszaélésről megemlékezni, a melyek e tekintetben felhozattak, hanem azt mondom, hogy az annyi éven át kimutatott visszaéléseket eltagadni nem lehet. Hiszen, hogy egyebet ne említsek, itt van az aiapítványok közte a telek és ház, mely a seminariummal szemközti van. Azt a minister ur elcsereberélte olyan áron, hogy valami mesés. És mivel indokolja a minister ur a királyhoz tett felterjesztését? nem mondom, hogy a minister ur tette, hanem akárki tette, ő felelős, előttem csak a miniszter ur van, nem ismerek senki mást. Avval indokolja, hogy az állami épület olyan rozzant állapotban van, hogy nem lakható, mégpedig azért, mert a közelebbről körülötte történt építkezések mintegy aláminirozták. De hiszen mintegy 30 — 40 év óta semminemű építkezés nem történt ebben az utczában, még csak közelében, még csak átellenben sem, hát akkor min alapszik az ily felterjesztés ő Felségéhez? Igen természetesen azt nem lehet kívánni, hogy a király odamenjen és saját szemeivel vizsgálja meg a telket. A legközelebbi építkezés, a mi ezen tájon volt, a Károlyi palota, mely 1848-ban már régen fel volt építve. Hát én — mondom — a visszaéléseket igen sok pontban bebizonyítottaknak tekintem, mert a minister ur által adott válaszok, végre is