Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.
Ülésnapok - 1878-243
120 243. országos ül vallás- és közoktatásügyi minister tagadólag int.) Már kérem ezt beszélik szájról szájra s a tények hatalma a beszélők mellett bizonyít. Kérem tehát a minister urat, hogy szabadelvű fellépésével, 9 millió katholikus nép elnyomott állapotának felszabadításával és az alkotmány, illetőleg önkormányzat áldásaiban való részesítése által czáfolja meg azt, a mit mondtam, ha meri, a prímással szemben, (Derültség.) Senki sem tiszteli jobban azon egyház nagy fejedelmét, de kétségbe vonom azon jogát, hogy akár ő, akár a többi egyházfejedelmek —• jól mondja Boér t. képviselő barátom — épp úgy, mint Erdélyben, a katholikus status nélkül, katholikus ügyekben, alapítványi kérdésekben szerződést kötni lehessen. És mert én ágy fogom fel a dolgot, kijelentem, hogy szükségesnek tartom, hogy ezen vallás- és tanulmányabpok jelenlegi kezelésök alól elvonattassanak s kérem a t. házat, hogy ez érdemben intézkedni méltóztassék. Míehl Jakab: T. ház! Megszoktuk évek óta, hogy az általános budgetvita alkalmával mindenféle de rebus omnibus et adhuc quibusdam aliis beszélünk. így hozatott be és vonatott be a vallás- és közoktatási budgetvita alkalmával már évek óta a katholikus alapok, a min éppen nem is csodálkozom, hiszen a minister úr maga elismeri és kinyilatkoztatja, hogy az eddig fennálló kezelési rendszer nem jó, hogy az nem is tartható. De most már az a kérdés, vájjon a katholikus alapok kezelésének tárgyalása, a parlament elé tartozik-e és ugyancsak a perlament elé tartozik-e annak ellenőrzése? Én ezen kérdés megvilágítását szeretném néhány szóval előmozdítani. (Halljuk!) Szent István király óta gyakorolják a magyar királyok apostoli jellegöknél fogva a főfelügyeleti jogot a katolikus egyház és igy annak javadalmai, jószágai, vagyona felett, a nélkül, hogy századokon át csak eszébe is jutott volna a magyar országgyűlésnek, a királyoknak ezen jogában osztozkodni akarni. Midőn tehát mi ma itt a parlamentben és a parlament részére befolyást követelünk ezen vagyon kezelésére, akkor azt hiszem, hogy mi két fogalmat zavarunk össze, t. i. az állam negatív ellenőrzési jogát a királyi positiv, activ főkegyúri jogával. Az elsőt megadja az államnak, tehát a parlamentnek is a hazai törvény, mert a katholikus birtok, valamint más egyéb birtok is a hazai törvények alá tartozik és csakis ily értelemben gyakorolhatja a magyar parlament jogát ezen javadalmak administratiójára és kérdheti, vájjon megfelel-e az mindenben a törvény igényeinek. Ez tehát csak negatív jog, a magyar király főkegyúri joga activ és származik annak hármas április 16. lssíi. jellegéből, u. m. katholikus, apostolikus és főkegyúri jellegéből. Már most uraim, ezen hármas jelleget feltalálni vajmi nehéz volna a mai magyar parlamentben, azon parlamentben, melyben csak tegnapelőtt is szabad volt egy képviselőnek minden megrovás nélkül a katholikus szertartásokat, melyeket én és minden katholikus hívő szenteknek tart (Igaz! ügy van!) „hocus-pocus"nak nevezni, mely önmagát elitélő kifejezés ellen én a magam és^ egyházam nevében ünnepélyesen tiltakozom. (Élénk helyeslések.) Minthogy ezen hármas jelleg a parlamentben ma fel nem található, én a követelt befolyást a katholikus alapok kezelésére a parlamentnek nem szavazhatom meg. És minthogy ezen követelés mind a Helfy, mind a Molnár iUadár, mind pedig a Szederkényi képviselő urak javaslataiban nyiltan, vagy lappangva ki van fejezve, én azok egyikét sem fogadhatom el. De nem érthetek egyet azon állítással sem, mely a niinistert alkotmányellenességgel vádolja azért, mivel ő Felségének az ellenőrzésre, vagy további kezelésre egy bizottság kinevezését és kiküldését ajánlotta fel. — Már t. ház, a király, királyi minőségénéi fogva, közjogilag véve is, eltekintve a katholikus alapok jellegétől, nem-e főgondnoka minden közalapítványnak Magyarországon ; nem-e legfőbb királyi hivatásához tartozik gondoskodni arról, hogy azok kezelésében, administratiójában semmi olyasmi ne történjék, a mi ezen alapok természetével ellenkezésben áll? Ha ez áll, következik, hogy legmagasabb hivatásánál fogva gondoskodik módokról, melyek által e hivatás teljesítése elérhető. Én tehát nem láthatok alkotmányellenest abban, ha e hivatás körüli teendőkre egy bizottság küldetik ki javaslattétel végett azon meghagyással, hogy alaposan vizsgáljon meg mindent és úgy a tényleges állapotról, mint a további törvényes és czélszerü intézkedések iránt véleményt és jelentést terjesszen elő. De tovább megyek. A legkegyelmesebb kir. le rat nines-e ellátva a minister ellenjegyzésével; tehát formailag ugyan nem lehet alkotmányellenes. —- De nem az lényegére sem, mert Angolországban, melyre oly szívesen és oly sokszor hivatkozunk, a király, vagy a királyné törvényjavaslatok kidolgozását, vagy királyi tevékenységet , intézkedést igénylő akármicsoda rendelet előkészítésére nem egyszer küld ki bizottságot. Hit ezt a magyar király bármely törvényhozási tevékenységében nem teheti-e éppen úgy, mint az angol királynő ? De maga az 1848. t. cz.-nek 3. §-a nem mondja-e, hogy a végrehajtás hatalmát ő Felsége gyakorolj i ministeriuma által. Nem következik e ebből, hogy ő Felsége e joga gyakorlására kiküídhet egy bizottságot, vagy megbízhat egyeseket, hogy a szükséges felvilágosításokat, vagy az előkészítő munkát