Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.

Ülésnapok - 1878-243

118 243. országos ülés április lü. 18811. kath. termeszeinek, én magam mozdítanám elő a kath. autonómiának létrehozását, hadd kezelje a hivatott népből alakított egyházi tanács e vagyonokat és ne dúslakodjanak benne oly emberek, a kik sem a múltban, sem jelenben érdemeket nem szereztek és kétségbe vonom, hogy a korteskedésen kivül egyéb hasznot tettek volna a hazának. T. ház! Előhozatott itt a polgári házasság kérdése, különösen Maadel Pál képviselő ur dicshymnust zengedezett a vallásbeliei és más felekezetek előnye, dicsősége és nagyszerű intézményei felett, mig a szegény 8—9 milliónyi katholikus népre egy nagy vádat ken, mintha az a Kőnek tanár egyenesen az ég küldöttje lenne s mintba Kőnek tanár művét közjegyző hitelesítette volna (Élénk derültség) s nem lehetne azt is kétségbe vonni, mint minden egyebet, a mit irnak. (Derültség.) T. ház! 1873-ban, midőn e ház küszöbét átlépni szerencsém volt, a felirati vita alkalmával kifejeztem az álláspontomat, mely akkor eltért az általam különben mai napig mindenben híven követett függetlenségi párt nézetétől, mert azt mondottam, hogy nem tartom az időt elérkezettnek arra, hogy áz idő ezrede által megszentelt, a nép szivébe beplántált, meggyőződésem szerint is helyes szokásoktól, egy tollvonással megfoszszuk a nemzetet, mert az nagy visszatetszést és elkeseredést szülne a Kárpátoktól az AlDunáig. Tehát én akkor, midőn egy ilyen egészen új epochát geráló alapot teremteni akarunk, azt igen érett megfontolás után tudnám elhatározni, mert a vallásos érzület a népek szivében találja gyökerét. En akkor, megvallom, nem ismertem úgy hazám katholikusainak sorsát, viszonyait, mint ismerem ma. Ki mertem mondani akkor a háznak rettenetes visszatetszése közit, hogy én a polgári házasság behozatalának idejét elérkezettnek nem látom. De hát mit tapasztaltam azóta? Azt, hogy akkor, midőn ily tant vallottam, saját magam hitfelekezetem ellen cselekedtem, (Halljuk! Halljuk!) mert hiszen különben divatba jött, hogy az u. n. intelligeiiczia, mihelyt a férj a feleséggel összevesz, jelentik magukat akár az evangélikus, akár a református papnál, áttérnek más felekezetre s ide hagyják az általában soha el nem hagyandó örökölt vallást és pusztulásnak indul a mi számunk. Ma szükségét látom a szükségbeli polgári házasságnak. (Halljuk! Halijuk!) En ezt úgy kivánom t. ház, (Halljuk! Halljuk!) pl. a törvény által megbízatnék Magyarországon Budapest főpolgármestere, Erdélyben a kolozsvári polgármester, hogy azon szerencsétlen gondolkozású emberek között, (Derültség) kik a hit áldását többé nem tartják kegyelmi szentségnek, kösse meg a házassági szerződést és annak rendje szerint, a mint a törvény megszabja, a házasság felbontását eszközli. Ez által a katholikus egyház a világi értelmi séguek nagy részét megtarthatná magának, egyszersmind annak az örökös szőrszálhasogatásnak is vége szakadna. Mindenki úgy cselekednék, a mint legjobb belátása és meggyőződése kívánná. De Mandel Pál képviselő ur érintett egy oly dolgot is, a mely nézetem szerint nem parlamentáris, (Halljuk! Halljuk!) mert mihelyt olyas valami hozatik fel itt, a mi a személyt sérti, azt én parlamentárisnak nem tartom. (Egy hang a jobboldalon: Hát ön nem érintett személyt!$) Es én, t. ház, oly dolgok fejtegetését, hogy ez, vagy ama vallásból mennyi törvénytelen gyermek születik, nem tartom a parlamentaris felfogással összeegyeztethetőnek, annál kevésbé oly ember részéről, a ki a vett jogokért, hálával tartoznék; (Derültség. Mozgás.) igenis hálával azon együgyű jámbor keresztényeknek, kik esetleg megajándékozták méltatlanul szavazatukkal. (Nagy de?-ültség.) Rosszul mondtam, ezennel kijavítom, nem méltatlanul, hanem nem érett megfoutolással. (Derültség.) Emlékezhetik a t. ház, hogy valahányszor Istóczy képviselőtársam a zsidókérdést szellőztette, én tartózkodtam minden megjegyzéstől, pedig nekem nincs okom a zsidó uraknak akár ijesztésétől, akár barátságától megrettenni, de nem akartam magamra vonni némelyeknek — mert valljuk meg, közöttünk is sok érdekelt ember van —- (Elénk derültség) — azon kijelentését, mintha én zsidófaló volnék. Az én nem vagyok. (Derültség.) Miattam minden vallásfelekezet gyakorolhatja vallását. De egyet megkövetelek s ez az, hogy a mily mértékben tisztelem kinek-kinek a maga mythosszeru szokásait, (Helyeslés jobbfelöl) épp oly mértékben tisztelje mindenki az én meggyőződésemet. Azt hiszem, ennyit csak vau jogom ezer évi itt lakásom után megkövetelni. (Hosszas derültség.) Azt mondta a t. képviselő ur, hogy a polgári házasság behozatalát leginkább azért látja szükségesnek, mert a katholika egyházból jön létre a legtöbb törvénytelen szülött és leginkább azzal motiválja ezt, mert nem válhatnak külön a felek s azért követnek el olyan dolgot, mely törvény sz,.rint nem engedhető meg. (Derültség.) Igaz, hogy vannak egyesek, kik a házasságot nem tartják oly szent frigynek, mint őseink, kik ha egyszer elmondták a holtomiglant, nem volt többé szükség arra, hogy azt valamely új érzelem kedveért megváltoztassák. És ha a multak emlékét vizsgálom, azt tapasztalom, hogy a magyar földnek magyar kézben maradása egyik oka az volt, hogy a hithez oly szigorúan ragaszkodtak őseink, a mily