Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.

Ülésnapok - 1878-242

242. országos ülés április 15. 1880. 107 hogy mind az előadó ur, mind pedig Tisza Lajos képviselőtársam és egyszersmind királyi biztos kifejtették azon okokat, melyeknél fogva a tör­vényjavaslatok ily módon való előterjesztése szükséges volt. Felszólalok főleg csak azért, hogy a kérdésnek különösen pénzügyi oldalára elmondott némely megjegyzésekre megtegyem észrevételeimet. Különösen egyik felszólalt kép­viselő ur hibáztatta, hogy a törvényjavaslatok miképen terjesztettek Szeged város törvényható­sága elé, azt mondván, hogy ezek úgyszólván egy ultimátum kíséretében terjesztettek eléje. Erre nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy a kormány előtt két út állott. Meg kellett állapítani, vájjon elébb tárgyalás folytatandó-e a városi munieipium és a kormány közegei köztt a köl­esönnek miképen leendő eszközlésére és bizto­sítására és a teendő intézkedésekre nézve, vagy pedig megállapodni a kormánynak az eljár;';s iránt, melyet helyesnek és czélszerünek lát ugy a kölcsönnek biztossága szempontjából, valamint Szeged reconstructiója érdekében. Az első út, véleményem szerint alig lett volna czélszerü és ha más nem szólott volna ellene, annyi időt igényelt volna, hogy ma bizo­nyára még nem tárgyalhatnék ez ügyekben a törvényjavaslatokat. És igy kénytelen volt a kormány a másik utat követni: megállapítani az áldozatokat, me­lyeket az állam szempontjából Szeged érdekében meghozandóknak tart, melyeket az államkincstár megbir és melyeket ezen szempontok figyelembe vételével a kormány elfogadhat és elfogadás végett a háznak javasolhat; továbbá tisztába kellett jönnünk azon garantiák iránt, melyek szükségesek arra, hogy a kölcsön financirozható legyen; végre meg kellett állapodnunk arra nézve, hogy azon áldozatokkal szemben, melyeket az államkincstár hoz, melyek viszont azon köte­lezettségek, melyeket Szeged városnak magára vállalnia kell. Én sokkal helyesebbnek , sokkal czélra­vezetőbbnek tartom ezen utat, mert ha a másikat követjük, a kormány — ismétlem — nem ter­jeszthette volna még elő ez ügyekben a törvény­javaslatokat. De ha csakugyan oly hátrányosak volnának e törvényjavaslatok s Szeged városa meggyő­ződött volna róla, hogy reá nézve károsak: az által, hogy a város előlegesen megkérdeztetett, alkalom nyújtatott neki a nyilatkozásra és elve­tésük indítványozására. A város hozzájárulása által legjobban bebi­zonyította, hogy magára nézve előnyösnek tartja a tervezett intézkedéseket és az áldozatokat, melyeket maga elvállalt , nem tartja túlzot­taknak. A közvetlenül előttem szólt t. képviselő ur annak bírálatába bocsátkozott, hogy azon egyik intézkedés, melyet Szeged városa életbeléptetni szándékozik, — jövedelmeinek fokozása —hely­telen és igazságtalan. Én nem tudom, hogy ezen kérdés nűkép tárgyalható e képviselőházban és hogy Szegednek tisztán autonomicus dolgába a törvényhozás miként bocsátkozhatnék. Szeged városa jónak látta a pótadók leszállítása mellett más indirect adókat hozni be. A város kétség­kívül adózó polgárainak többségével hozta ezen határozatot, melyet megváltoztatni, vagy módo­sítani a fennálló törvények értelmében nem is áll hatalmunkban. A t. képviselő ur felemlített egy másik fontos kérdést is, t. i. a Tisza-szabályozás s a kormánynak e tekintetben követendő eljárása kér­dését. Azt hiszem, hogy az, minő eljárás követ­| tessék ez irányban, ma, ezen törvényjavaslatokkal I összeköttetésben, napirenden nincs. Méltóztatnak tudni, hogy e dologban, a törvényhozás hozzá­járulásával, külföldi szakértők hivattak be, kik az eddigi tervek megbirálásával foglalkoztak. Megjegyzendő, hogy itt nem egészen új tervek megállapításáról, hanem a szabályozás keresztül­vitelében talált hiányok orvoslásáról van szó. Ez a feladata a kormánynak és a törvényhozás­J nak. Erre nézve a külföldi szakértők elkészí­tették a tervezetet s most a kormánynak fel­adata nyilatkozni a törvényhozás előtt az iránt, hogy ezen tervek, mikép, mily módon és mily sorozatban legyenek keresztülviendők. Nézetem szerint kell, hogy fennmaradjon azon elv, hogy a folyam medrének szabályozása maradjon ezen­túl is az állam feladata, mint eddig volt, a töl­tési és ármentesítési munkálatok keresztülvitele pedig az érdekelt vidékek, a társulatok feladata legyen. Van ezenkívül még egy másik szempont, melyet figyelembe venni kell s ez az, hogy a viz gyorsabb lefolyása szempontjából az alsóbb átmetszésekre fordittassék fő gond és ott, hol a folyam medre a fennálló töltések által túlságosan össze van szorítva, ennek elhárítására történjék intézkedés. De nézetem szerint erről az egész kérdésről tüzetesen akkor lehet szó, mikor a kormánynak erre vonatkozó előterjesztései a ház asztalán fognak feküdni. Egy előbb felszólalt képviselő ur, azon, sze­rintem is igen fontos kérdést intézte a kormány­hoz, mi történik a könyöradományokkal ? Hogy erről nem történt említés, az onnan van, mert ez a kérdés nem tartozik e törvény­javaslatok keretébe. Minthogy azonban a kérdés felvettetett, czélszerünek látom, hogy a törvény­hozás ez iránt tájékozva legyen. {Halljuk!) S e tekintetben jelenthetem, hogy a királyi biztostól vett értesülésem szerint, a könyör-adományok e hó végén, vagy a jövő hó elején szétoszthatók lesznek s minthogy ez időre a most itt tárgyalt 14*

Next

/
Thumbnails
Contents