Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-223

62 223- országos ülés zetesen: a polgári házasságot és a hadisarczot s ez utóbbiból akarja következtetni, hogy épp ellenkezője áll annak, hogy t. i. a hadisarcz történetében fekszik a magyarországi izraeliták hazafiatlansága. A polgári házasságra vonatkozólag azt mondja a t. képviselő ur, hogy ez mesterségesen előállított s a napirendre mintegy feltolt kérdés, melyet maguk az izraeliták tolnak fel azért, hogy ez által a közfigyelem az izraelita kérdés általános rendezésétől eltereltessék. Meglehet t. ház, a t. képviselő ur a polgári házasságtól azért retteg, — mert ez fogja majd szülni a nagy keresztény elemnek beolvadását az izraelita elembe. Meglehet, hogy a t. képviselő ur azon szándékot tulajdonította, hogy az izraeliták ezen fogás által csakugyan a többséget fogják beolvasztani a kisebbségbe, de legyen szabad e tekintetben a bibliából egy igen hasonló idézetet felemlítenem, a mely találó lesz. A midőn t. i. az izraeliták az elő tük annyira rettegett Sámsont a ki óriási erejéről ismeretes volt, legyőzni képtelenek voltak, akkor cselhez folyamodtak és a férfierőt gyenge nő által igyekeztek legyőzni. Delila ugyanis, midőn Sámson aludt, levágta haját, melybea Sámsonnak ereje rejlett. Meglehet, hogy az izraeliták ragaszkodva gyakrau a bibliai történetekhez, a t. képviselő ur felfogása szerint rnost a polgári házassággal akarják azon női erőt helyettesíteni. Én, t. képviselő ur, magam is azon erőt, melyre ő gondol, t. i. a női erőt nagyhatalmasságnak tekintem nemcsak küldiplomatiai és positiv, hanem bel-, pénzügyi és activ közreműködés tekintetében is. A mi a t. képviselő urnák a hadisarczra vonatkozó nézetet és véleményét illeti, ugy akarja előtüatetai, hogy a hazafiallanság abban rejlik, hogy Haynau által ki rótt hadisarczot képesek voltak lealkudni. Az elismert tény s e tekintetben osztozom a t. képviselő ur véleményében, hogy a zsidók igen jól és ügyesen tudnak alkudni, mégis aggály merül fel az ellen, vájjon ebben tökéletesek-e, mig gépesek nem lesznek a képviselő urnák irányukban táplált nézeteiből valamit az ő javukra változtatni. Istóczy Győző (közbeszól): Megpróbálták már! {^agy derültség.) Mocsáry Géza: Csak még néhány szót. Molnár Aladár t. képviselő ur egyik-másik rabbinak magaviseletéből az összes orthodox zsidóságra akar következtetést levonni és egyikmásik fanaticus, a vallási kérdésekben elfogult rabbi álláspontjából akarja következtetni, hogy a magyarországi izraeliták zöme szintén hódol ezen elveknek. Ez ellen kell hogy határozottan tiltakozzam. Sőt épptn a t. képviselő urnák állítása igazolja azt, hogy az izraeliták nagy zöme nem osztozik a fanatismusban, mert hiszen, ha az a hires rabbi, a kit előtérbe tol, oly tanokat hirdet, márczins 12. 1880. a melyek az orthodox zsidóság zömének kebelében fogékony talajra találnak, ha ezen tanok közttük ápolásra találnának, akkor ma nem lenne egy zsidó sem az országban, hanem követve azon zsidó rabbi fanaticus előadását, mindnyájan Zionba vándoroltak volna. Sőt ellenkezőleg, a tapasztalás igazolja és Örvendetesen kell magunknak is arról meggyőződést szerezni, hogy az orthodox felekezetűek is, annyiszor, a hányszor alkalom és mód nyujtatik nekik, gyermekeiket az államtanodákba küldik tömegesen és ott a magyar eszmékkel megismerkedve, magyarokká válnak. Hivatkoztam példákra a felvidéken; hivatkoztam az ungvári gymnasiumra és a népiskolákra és állítottam azt. hogy a felvidéken a tanodákba járók 30, sőt 50%-át az orthodox izraeliták gyermekei képezik. Ezt a t. képviselő ur nem volt képes megczáfolni. Tehát áll az a feltevésem és állításom, hogy az orthodox izraeliták zömében az ily fanaticus lelkészek praedicatiója egyáltalában nem fészkelte be magát. Azt mondja a t. képviselő ur, már azért is ki kell szerinte azon rabbikat küszöbölni, mert azt hirdetik, hogy a vallás, a szertartás nyelve legyen a héber, a zsidó-német. Én bármennyire is óhajtanám azt, hogy minden hitfelekezetnek magyar legyen a szertartás nyelve, még sem szeretném azt, hogy a felekezeteknek egyházi ügyeibe annyira bele nyúljunk, hogy vallási szertartási nyelvöket is megváltoztassuk, mert akkor a római kath. vallás szertartási nyelvére is azt kellene óhajtanom, hogy az ne legyen a latin, hanem a magyar nyelv. Ez szerintem oly következésekre vezetne, a mit talán a t. képviselő^ ur sem akar. Én, t. ház, a kérdést nem úgy állítom fel, mint azt Molnár Aladár képviselő ur tette. 0 t. i. a kérdést ugy állította fel, hogy kell-e nekünk rabbi-seminárium. Erre a kérdésre nézve azt hiszem, a ki a műveltségnek és haladásnak pártolója, el kell, hogy ismerje, hogy ennek az intézetnek valamikor a jövőben lesznek áldásos gyümölcsei. Én ezt társadalmi kérdésnek tekintem és a kérdést ugy állítom fel: mi kell nekünk, népiskolák-e vagy rabbi-semiuarium? Azt hiszem, mindenki be fogja látni, hogy első sorban népiskolák kellenek, azután seminarium. Ezen kérdésnek eldöntésénél az, a miből ki kell indulnunk, a szorosan vett igazság. Itt, t. ház, az enyém és tied kérdéséről van szó. A leg utóbbi vita alkalmával tapasztaltam, hogy éppen azon padokról, hol Molnár Aladár képviselő ur tartotta szép beszédét, előtérbe tolult egy kérdés, t. i. a közigazgatás kérdése, a melyről azt mondotta ott egy képviselő ur, hogy e kérdés helyes, vagy nem helyes megoldásától függ a magyar állam eszméje, üdve. Most, t. ház, azon padokról azt halljuk, hogy nem annyira az igazságról