Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.
Ülésnapok - 1878-223
56 223. országos ülés mározins 12. 1880. mintha én azt állítottam volna, hogy az izraeliták iszonyodnak a culturától. Később, közbeszólá.sorara már oda módosította, hogy az orthodoxokról nyilatkoztam igy; én pedig beszédemben sem egyiket, sem másikat nem mondtam. Annyival kevésbé mondhattam, mert hiszen igen jól tudom, hogy nemcsak Magyarországon, hanem <*gész Európában a civilisatiónak és előhaladásnak igen jelentékeny elemét képezik az izraeliták a civilisatió hősei köztt, ugy a tudomány és a művészet körében, mint egyéb tereken, nem egy elsőrendű herost találhatunk éppen izraelita vallását, {ügy van!) Én beszédemben a következőket mondtam: „Méltóztassanak csak végig nézni ezen pártnak törekvésein. Kezdettől fogva vörös fonalként húzódik azokon végig egy bizonyos iszony a közös culturába, a közös európai, vagy ha tetszik a magyar culturába való participatió ellen és másodszor egy bizonyos vonakodás annyira, mennyire lehet, éppen a magyar intézetek a rabbik magyarosodása ellen." De hozzá tettem, a mit a t. képviselő ur elhallgatott, hogy: „nem akarom vádolni azzal, hogy minden orthodox zsidó, vagy legalább azok nagyobb része, osztozik ezen nézetben, de vezetőik eljárása ezt bizonyítja." Tehát a „vezetőkről" mondtam ezt. Tartozom a t. háznak azzal, hogy ezt közelebb megmagyarázzam. {Halljuk!) Az a párt, a mely ma orthodox-izraeliták neve alatt ismeretes, eredetileg, mint egyesület alakult, „Somre hadasz" „Hitőr" név alatt. Ennek az egyesületnek tagjai később az izraelita kongressusból, mint kisebbség kiléptek és azután nézeteiket és ezéljaikat a hozzájok csatlakozott hitközségekben s azok szervezésében érvényesítették. Statútumaikat benyújtották b. Eötvös akkori cultusministerhez. B. Eötvös azokat nem erősítette meg, még pedig azért nem, mert ezen statútumok szerint annyira a rabbik, a vezetők kezében volt letéve minden befolvás és hatalom és az illető gyülekezet annyira a rabbiknak és vezetőknek volt kiszolgáltatva, hogy b. Eötvös azt mondta: ez nem autonómia; autonómiát adunk a polgároknak, adhatunk a közönségnek, de az autonómia ezímén nem adhatunk absolut hatalmat a nép fölött egyes rabbiknak, egyes vezetőknek s ezért nem erősítettek meg a statútumok. Később Pauler minister ur közoktatási ministersége alatt e statútumok megerősíttettek. Végre is t. ház én nem akarok bele szóllani abba, hogy ha tetszik az izraeliták egy részének, magukat a rabbiknak és vezetőknek ily feltétlen uralma alá vetni, ez az 3 dolguk; de constatálom, hogy itt oly szervezettel van dolgunk, melynél a népnek, a gyülekezetnek nevében egynehány rabbi és vezető beszél és tesz. Ezen értelemben mondhattam én, hogy azon separatisticus irány, a többi polgároktól elszigeteltségre törekvés, a közös culturában való participátiótól iszouyodás, a magyar nemzettel való meg nem barátkozás: nem is az orthodoxok többségének, hanem azok vezetőinek nisusa. Hivatkoztam arra, hogy ugyanezen rabbik voltak azok, a kik folyamodtak, hogy az az iskola-alap ne iskolai czélokra, hanem inkább rokkant katonák ellátására fordítassák. Hivatkoztam a siketnémák ügyében beadott mostani folyamodásukra , mind ezeket nem czáfolta meg a t. képviselő ur, hanem azt vetette szememre, hogy az izraelitákat az átalános eultura elleni törekvéssel vádolom. Azonban, a mit a múltkor említettem, csak jelezte azon irányt, a mely vörös fonalkép húzódik keresztül az orthodoxok vezetőinek törekvésein, most kiegészítem ezt azzal, hogy ez megfontolt határozat alapján törteink, hogy ez azon pártnak nemcsak egyes esetben követett eljárása, hanem hozott határozatok alapján való elvszertí, consequens törekvése t. i. hogy mennél inkább elszigeteljék a hazai zsidóságot a haza többi polgáraitól, sőt a közös nyelv használatát is tiltják. {Halljuk! Halljuk!) Ugyanazon rabbik, a kik a „Soinre-hadaszt" alapították. Özt. Mihályon tartottak egy gyűlést, vagy zsinatot — nem tudom minek nevezzem. Ok ezt maguk törvényszéknek s határozatait a törvényszék Ítéletének, (Beszak-Bethdin) nevezték — s ezen zsinaton a többek köztt kiátkozták a neológokat és miért? Azért, mert azok az idegen népek közzé elegyednek, azok cselekvéseit eltanulják. {Mozgás.) Ugyanazon törvényszék a többek köztt a következő ítéletet hozta, a melynek van gyakorlati commentárja is, melyről később szólok. {Olvassa) : H-nöKn nam yvzvb TDX pi nbiyn mais \wbi nr-n Vnnb -IIDK -II-IK -K 3is? voti* IÍTS banvr -2 bs -p s 2 "2 'V"™ I™^ 3 mtib "pJt nnm rrpin DKJAI anstitia xwb ns: pvbz amn "•nxn nnon •rós Dniten btna" is o^aiato mirr \wbz (Derültség felkiáltások: Halljuk magyarul!) azaz tiltva van predicátiót tartani idegen népek nyelvén. Egyébiránt, ha tetszik Mocsáry Gréza urnák, átadhatom neki az eredetit, hogy ellenőrizze, vájjon jól mondtam-e magyarul. {Élénk derültség). Tiltva van predicátiót tartani idegen népek nyelvén; hasonlóul tiltva van meghallgatni a predicátiót, mely idegen népek nyelvén mondatik ; azért kell, hogy Izraelnek minden fia, azaz minden zsidó, a ki hallja, hogy a rabbi, vagy valaki más idegen nyelven predicál, a zsinagógát — az imádság házát — elhagyja s az utczárn, menjen ki, (Mozgis) hanem kell, hogy a ki predicálni akar, azon a zsidós nyelveu beszéljen, melyen az ezen országban .lakó kóser zsidók beszélni szoktak. {Derültség és mozgás.) Ez a más nyelv pedig nem az eredeti héber, melyen beszélni nem szoktak s melyhez egy régi, több ezredéves dicsőséges történet traditiója csatolhatná őket, hanem elrontott német nyelv, melyet épp oly
