Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-222

40 222. országos ülés márczins 11. 1880. a milyenek más felekezeteknél vanaak, banem fökliaívelők, bérlők, kocsmárosok stb. Az ilyen papnak azután híveire nagyon csekély a befolyása, kivéve néhányat, a kikről már említtetett, hogy szédelgésük által nagy befolyásra tettek szert. Általában sem kortes, sem kormányczélokra sem semmi egyéb, a nép jóléte elleni czélokra nem lehet fölhasználni. De az absolustisticus emberek ennek véget akartak vetni és a zsidóságban is egy hierarchiát, egy, H papismus magasabb követelményeivel ellátott külön kasztot akartak alkotni, melynek tagjai a népnek és hitsorsosaiknak érdekeivel többé nem azonosak, hanem kik a kormány befolyása alatt áJíó intézetekben nyervén kiképeztetésüket és külön fizetésben részesülvén, az absolutisticus vagy egyéb, a nép érdekei ellen törekvő hatalom kezében a nép köztt hathatós eszköz gyanánt felhasználhatók, (ügy van! a szélső baloldalon.) Ez tebát eredete azon eszmének, melynek keresztülvitelére a t. minister nr oly nagyon büszke. Éu a minister ur iránt ezen eszme sikeres megvalósításáért egyáltalán nem viseltettem köszönettel. (Helyeslés a szélső balon). De t. ház, ha a minister ur egy ilyen rabbisemináriumot az ország költségén, vagy bármely más e ezélra rendelkezésre álló pénzből alapított volna, az előbb mondattak mindenesetre fönnállanának, de nem állna azon vád, melyet az orthodoxok szerintem jogosan emelnek: hogy a minister ur százezreket elköltött azon alapból, egy ezen alap ezélját nem képező intézet létesítésére és ez által a pénzt voltaképeni ezéljától, a népneveléstől, elvonta. Én azt hiszem, hogy ha azon pénzen egy pár száz zsidó népiskolát alapított volna, tartott volna fenn és hozott volna jókarba. ez által mind az általános kultúrának, mind a Magyarországnak sokkal nagyobb hasznot tett volna, mint midőn a semináriumban néhány embert kiképezhet, kiknek hasznát az ország nem igen veszi. (Helyeslés a szélső baloldalon) Kern akarva a t. ház türelmével visszaélni, (Halljuk! a szélső balon) ha meg méltóztatnak engedni, csak Molnár Aladár t. képviselőtársam beszédjének néhány tételére fogok reflectálni. (Halljuk!) Molnár t. képviselő ur azt mondja, hogy az orthodox zsidóság minden panasza egészen alaptalan, mert, mikor először folyamodtak a képviselőházhoz, akkor az országban még sokan voltak, mert hiszen 1872-ben 720 község nevében folyamodtak a képviselőházhoz és később már csak 300 és néhány irta alá a kérvényt és az utolsónál, azt látjuk, hogy azt csak egy ember irta alá. Ez voltaképen, méltóztassék megengedni mistificatiója, félrevezetése a háznak; mert 1872ben, midőn először nyújtotta be a kérvényt dr. Reieh, mint a fővárosi izraelita egyesület hitőre, akkor ő, mint ezen egyesületnek elnöke nem nyújthatta be ezen kérvényt másképen, mint ligy, hogy ha a községeknek aláírásait egyenkint beszedheti, tehát nem járhatott el úgy, mint most, mint egy autorisalt, felsőbb helyen helybenhagyott országos közegnek képviselője. Akkor még nem létezett a felsőbb helyenhelyben hagyott magyar országos izraelita központi közvetítő iroda. Ma ellenben, midőn másodszor nyújtották be ezen kérvényt, akkor már ezen felsőbb helyen h lyben hagyott közpouti iroda is létezett és azért most nem volt szükség arra, hogy künn a falukon összeszedjék az aláírásokat, hanem az összes magyarországi és erdélyországi orthodoxok nevében nyújtották be a kérvényt. De azt is mondja Molnár Aladár képviselő ur — és ebből is következteti, hogy az orthodoxok adherentiája csökkent az országban — hogy mióta a semiuarium létezik, a minister ur már egy első osztályú gynmasiumot is felállított s hogy pedig akkor az orthodox zsidók nem tiltakoztak ez ellen. Hát ez uagyoa természetes, hogy nem tettek semmi lépést ezen első osztálynak felállítása ellen, mely gondolom csak 300 frtnyi töubletet okoz, miután csak egy tanára van. Ez oly csekély valami, hogy először nem lett volna érdemes felszólalni, másodszor remélték, hogy a seminariumra vonatkozólag eontemptált és táplált ellenvetéseik, nehezteléseik figyelembe fognak vétetni és ezek a semiuarium appendixét képező első osztályú gymnasiumot úgyis magokban foglalták. Továbbá t. ház — és ez már fontosabb —azt mondja t. képviselőtársam, hogy ő már csak azért sem egyezhet bele ezen iskolai alapnak felosztásába •— és sokan mondják ezt, — mert hiányzik a felosztási kulcs. No, t. ház, ha én ezen kulcsnak birtokában volnék én nem járulnék Hegedűs László t. képviselőtársam határozati javaslatához, hanem azt mondanám, hogy utasítsa a képviselőház a minister urat, hogy ezen kulcs alapján oszsza fel az iskolai alapot. Hanem Hegedűs László t képviselőtársam határozati javaslatában éppen azon tendentiát látom, hogy ilyen kulcs hiányában is lehessen ezen iskolai alap jövedelmeinek felosztását eszközölni. Mert hisz meg van mondva, hogy először kiséreltessék meg a barátságos egyesség. És ezen emberek ki is fognak tudni egyezni. Ha pedig ez nem sikerülne, a bíróságnak dolga lesz az illető kulcsot az o meghallgatásukkal megállapítani. Ezt a t, ház nem teheti, ez a t. háznak semmiképen nem lehet feladata, de mert ilyen kulcs ma nincsen, azért igazságtalanságot az egyik felekezet ellen sem lehet elkövetni. T. ház! Ezek után, miket egész utólagosan