Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-238

április 10. 1880. 4Q4 t38. ©rizágos ülé orvosolni legyen hivatása és yegya ki azon férfiú kezéből a posták feletti hatalom kizárólagos jogát, a ki ugy látszik, hire és tudta nélkül intézkedik. Biztos tudomásom van róla, hogy abban a városban, a melyben a posta addig, a mig szerződéses volt, évenként csak 2400 frtba került, hogy mert az egyes Csaszlauból ide rekedt postaigazgató, kénytelen a közigazgatási bizottságban referálni, nem birván hazai nyelvünket, hogy az ottani közhangulatot némileg megnyerje, azt mondta: „Uraim, én önöknek egy ajándékkal kedveskedem, minek fizessenek önök minden ide küblötr levél után két krajciíárt, mikor ha államivá tétetik a posta, ingyen kapják a levelet", ma az államnak ezen posta 10,000 írtjánál többe kerül s a publicum távolról sincs ugy kielégítve, mint azelőtt, mig szerződéses volt a posta, mert mig azelőtt az illető örökösen féltette állását Gervay-val szemben s iparkodott a közönséget kielégíteni, most a kinevezett bureaukraták, ő méltósága kegyenczei, a publieummal mit sem törődnek. Vau azonban még más is, a mit felfogásommal megegyeztetni nem tudok, mert azt hiszem s annak igy kell is lenni a Kárpátoktól le az Al-Dunáig, egyformán vagyunk mindnyájan, az egyenlőségnek, testvériség.eek és szabadságnak áldását mindnyájunknak egyaránt kell élveznünk, hacsak nem hamis az az állapot, melyet önök alkotmányosnak neveznek. Hogy esik az, hogy a szabadkai, a kecskeméti, a budapesti, a miskolezi, a gyöngyösi, a fehérvári s tudja isten hová való polgárok, leveleikórt egy fillért sem fizetnek a postahivatalnak, holott mi, szegény falusi emberek, örökösen azoknak a két krajezároknak fizetésével vagyunk keserítve. Engedelmet kérek, én ezt az egyenlőség s a közös teherviselés fogalmával összeegyeztetni nem tudom, mert ez elleukezik az 1848-iki törvényhozásnak egyik legszebb gyöngyével, a VIII. törvényczikkel, mely a közös teherviselést egyformán rendelte el. Ha már csak ezen szempontból mérlegelném is a postaügyet, kétségtelenül erre volna állítva azon aggodalomnak jogosultsága, a mely engemet a felszólalásra késztet és kötelez. Legutóbb, t. ház, szemem láttára, az én mintamegyémben, Pest-Piiis-Solt és Kis-Kún megyében oly helyen állítottak fel postákat, a hol a posta egyáltalában nem, vagy csak oly csekélységet jövedelmez, hogy az állam terhét viselő egyes polgárok filléreiből évenkint 8—9 száz foriaiot, sok helyütt pedig 1000 frtot kell ráfizetni. Higyje el a ház, hogy néhány példát idézzek, Tatár-Szent-György községben a most megnyitott posta alig hajt többet, mint 100 frtot, holott az államnak 700 írtjába kerül. Itt van Lajos-Mizse. Itt egy nótárius, egy pap és két intelligens ember lakik s ez a lajosmízsei posta nem jövedelmez 50 frtot és bele kerül az államnak 1,100 és egy néhány frtba. Ott van Ujharkány községe, nem tudom, ki veszi ott igénybe a postát, hiszen eddig is létezett, mig az a gyerek gyalog hozta át s ennek a fenntartására a szegény állam reá fizet 7—800 frtot. Itt van Bugyi községe, hol a múlt héten voltam csak, midőn nekem az ottani elöljárók azt mondták, hogy mi 100 írtért elláttuk a postakezelést, nem volt kifogása senkinek; most ez a 100 frt, ami a zsebünkben marad s a magyar állam 7—#00 forintot fizet évenkint. Tudnék éu esetet felhozni annyit, hogy késő éjszakáig itt ülhetnénk. De azt hiszem, hogy azokból ennyi is elegendő és megvallom, hogy elkomolyodom, különösen a módok felett, melyekkel eljár a t. minister urnák azon nagy hatalmú, hozzáférhetetlen mindenható generális direcíora; mert ezen posták felállításánál, semmiféle elvi szempont nem vezeti őt. Az egyáltalán mindegy, vájjon a községnek kell-e ott posta, vagy nem, az másodrendű kérdés, eljöhet oda Szent-György, adjon neki postát a minister ur mindenható generálisa, nem fog kapni, de ha van ott a vidéken, egy a többség pártjához tartozó képviselő, lesz ott posta, hadd fizessen az a szegény szélső baloldali nép 7—800 írttal többet. Nekem ez a dolog egyáltalán nem tetszik, ezen segíteni, változtatni kell. Ha valaha, éppen napjainkban érkezett ideje annak, hogy a magyar állam megnézze minden krajezárját, hova teszi, mert én azt hiszem, hogy annak az arany rente kibocsátásnak fel fogják állítani a határkövét, hogy ne tovább és be fog következni a visszafizetés nagy napja. Kérdem a t. házat és a t. minister urat, hogy vájjon az államkincstárt oly bőségszerűnek tartják-e, hogy haszontalan dolgokra el lehet szórni azt a pénzt; én azt hiszem, hogy ha az az idő bekövetkezik, midőn a rentét be kell váltani, roppant megrázkódtatásnak lesz kitéve az az állam, ha csak nem lesz egy bátorszivü lovag, ki azt fogja mondani, fel van irva a fekete táblára 2000 millió és letörli a vizes spongyával és azt mondja: nincs többé. (Derültség.) De hát ki tehet arról, hogy ezen bankárok nagyon hidegvérű emberek és ily törlésekre nem fektetnek nagy súlyt és az európai bíróság okvetlenül számul fogja kérni az adósokat. Egyáltalán nem tartom időszerűnek oly helyen állítani fel postát, — bármennyire óhajtsam is a szellemi érintkezés megkönnyítését — a hol a helyi viszonyok által nincsen semmiféleképen indokolva. De különben is, t. ház, megfoghatatlan dolognak látszik e'őttem, hogy mi annak az oka, hogy a posta kincstár épített egy óriási nagy palotát. Olyan oszlopok vannak benne, hogy azok árából más szegény ember emeletes házat