Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-238

394 238- országos üléi a nyelvet és ennélfogva a tanfolyamot nem tudták használni. Nem azért mondom ezt, mint ha ellensége volnék annak, hogy a magyarok is megtanulják a tót nyelvet, sem azért, hogy a tótok előbb megtanulják a magyar nyelvet és aztán hallgassák a tanfolyamot. Csak felvilágosítást kívántam kérni a mmister úrtól. Hogy pedig azután, midőn a kiadások majd egyenkint ezen gazdasági intézetekre megszavaztatnak, ne kelljei külön felszólalnom, beterjesztem azon határozati javaslatomat, melyről előre tudom, hogy önök takarékossági szempontból nem fogadhatják el. Határozati javaslatom a következő : Utasittatik a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minister, hogy ezen gazdasági tanintézetnél, a német nyelven előadni szokott tanfolyamot szüntesse be. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Simon Gyula: Madarász t. képviselő ur indítványa nem először van a ház előtt és megvallom őszintén, ha csak ugy venném, a mint az indítvány éppen hangzik, hogy t. i. egy német nyelvűi taufols am szüntettessék meg, magam is mellette szavaznék. De itt más körülmények forognak fenn, melyek engem éppen az ellenkező elhatározásra indítanak. Nem tudom elképzelni, t. ház, hogy az én t. képviselőtársamat javaslatának beadására más indítaná, mint azon aggodalom, hogy a német tanfolyam meghagyásából veszély keletkezhetnék, talán a nemzetiségre a hazai nyelv tekintetében, vagy talán félti a t. képviselő ur az ország államiságát. Én, megvallom, hogy a mi a germanisatió iránti aggodalmakat illeti, miután alkalmam volt több mint két évtizeden át ezen akadémia működését és fejlődését figyelemmel kisérni; minthogy magam is hallgatója voltam ezen akadémiának és pedig ugy a magyar, mint a német tanfolyamnak: bátran mondhatom, hogy annak tanári testületét a germauisatióval vádolni éppenséggel nem lehet. Ha ezen kérdést vitatjuk, fontolóra kell vennünk mindenekelőtt azt, hogy kik volnának azok, a kik ott germanisálnak és másodszor, hogy kik volnának azok, a kiket germanisálnának. A mi az első kérdést illeti, méltóztatnak tudni, hogy szorosabb értelemben vett német tanár ott három van. Ezek hosszabb ideig ott lévén, bátran mondhatom, hogy ismerik azon kötelességöket, melylyel újabb hazájok iránt tartoznak s be is bizonyították ezt azzal, hogy a mennyire elfoglaltságuk engedte, hazai nyelvünk tanulásával foglalkoztak, még pedig nem kis siker nélkül. Ott, a hol három német ajkú tanár van s a többi német tantárgyakat magyar tanárok adják április 10. 1880. elő, megvallom, nem félek, hogy e három képes legyen valami kárt tenni. De kik volnának t. ház, azok, kiket germanisalni lehetne? Vagy az akadémiai fiatalság, vagy talán a városi és megyei nagy közönség. A fiatalságot ismét két részre osztom. T. i. a nem magyar születésüekre, kiket nem lehet germanisálni, mert különben sem magyarok; s a magyar születésüekre, kiknek hazafias szellemét sokkal inkább ismerem, hogysem teljes biztonsággal ki ne merném mondani, hogy ezek magukat germanisálni semmi szin alatt, bárki által nem engedik. (Tetszés.) A mi pedig t. ház, a másik germauisálható factort illeti : ez volna a nagy közönség, a publicum. Megvallom, hogy némileg egy elfogult véleménynyel állok szemközti, a mennyiben t. i. Mosonymegye közönségének 8

/

10 része német ajkú; de ki merem azt is mondani, hogy ezen német ajkú közönség oly hazafias szellemű és annyira ragaszkodik a hazához, hogy gratulálhatok minden vidéknek, melyben a nem magyar ajkú közönség ily magyar szellemmel rendelkezik. (Felkiáltások: Ez igazi) Erre ugyan azt lehet mondani, hogy könnyű azt állítani, hogy valamely vidék hazafiúi érzelmeket táplál; ámde én röviden hivatkozni akarok a tényekre s fel kívánok említni egy factumot, melyről meg vagyok győződve, hogy a t. képviselő ur is teljes elismeréssel fog nyilatkozni s ez az, hogy 1848-ban ezen németajkú nép, a magyar sereg részére újonezokat és önkényteseket állított ki akkor, mikor már a megyének legnagyobb része és székvárosa is az ellenség által meg volt szállva. De felemlítem azon körülményt, is, a mely e nép hazafias szelleméről szól az újabb korban s ez azon nagymérvű vágy és törekvés a magyar nyelvet elsajátítani, melyért a legnagyobb áldozatokat hozta és hozza, úgy hogy ma már a siker is mellette szól, a mennyiben biztosíthatom a t. házat, hogy az ifjabb nemzedék köztt nincs senki, a ki hazai nyelvünket ne csak szóban, de írásban is többé-kevésbbé ne tudná. (Éljenzés) En tehát t. ház, megvallom, a germanisálástól itt nem félek. A mi pedig a költségeket illeti, hisz ahhoz azok, kik a németajkú tanfolyamot hallgatják, szintén hozzájárulnak, még pedig meglehetős összeggel — mint a minister ur ezt alkalmasint tüzetesen fel fogja derítni — de bátor vagyok azon körülményt is felemlíteni, hogy mihelyt a német parallel-tanfolyam megszűnik, csökkenni fog az akadémia jövedelme, mert a német tanfolyam eltörlése által, nem fogjuk elejét vehetni annak, hogy mindazon magyar származású ifjak is, kik bármely oknál fogva, most Magyaróvárott német előadásokat hallgatnak, Hohenheimsba és más ilyen intézetbe ki ne menjenek.