Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-238

238.or*zigos ülés április 10. 1880. 334 a felett, hogy a közös pénziigyministeri polezot azon férfiú foglalandja el, a kinek alkotmányos érzelme és tíízpróbás hazafisága biztosíték ránk nézve az iránt, hogy ezen hivatal, a melynek hatásköre most már a megszállott tartományok közigazgatásával is nagyobbodott, mindenkor összhangban fog tartatni alkotmányunk alapté­teleivel és mindazon tiszteletreméltó aggodalmakat, melyek az elméletben keletkeztek, el fogja osz­latni a gyakorlatban a biztos végrehajtó kéz. Azért, hogy ezen polezot, mely most már való­ban nehéz lesz, Szlávy József foglalandja el: ez ugy hiszem, közös örömünkre szolgál; de épp ugy közös a fájdalom is, hogy ez a kép­viselőház elveszti Szlávy Józsefet, elveszti őt nemcsak mint elnökét, hanem mint parlamenti életünknek egyik legnevezetesebb, legfényesebb tehetségű és legrokonszenvesebb tényezőjét. (Elénk tetszés.) Nehéz volna megmondani, hogy vájjon par­lamenti életünk változatai közepette, jó barátai tisztelték-e őt jobban, vagy az ellenfelei és hogy mint ellenfél, nem tisztelték-e őt éppen ugy, a hogy tisztelték őt, mint párthívet? (Tetszés.) Hogy mindazon nagy fényes tulajdonokat felsoroljam, a melyek a pártfél és ellenfél által eléje hozott hódolatot számára kivívták, attól eltilt az idő korlátoltsága és személyes jelenléte. Köztudomá­súak azok és senkinek újat, ismeretlent e tárgy­ban e házban nem mondhatok. De egyet kieme­lek. Fényes nagy tulajdonok és tehetségek vívhatnak ki valaki számára irigyelt magas mél­tóságokat. Szlávy József azokat is birta mindig, de a mely polczról most leszáll, e háznak elnöki széke, ez azon méltóság, a hova, kit a nemzet­gyűlés felemel, azt elismerte közttünk a legigaz­ságosabb embernek és a polgári koszorúk köztt ez a legelső. (Tetszés.) Ő viselte ezt, megérde­melten pártatlan igazságszeretetével, bölcs tapin­tatával, classieus nyugalmával, melyben a kedély az erélylyel egyesült; mindenkor valódi vezére volt k e ház tanácskozmányainak, a ki felette tudott állani mindenkinek, a nélkül, hogy súlyát érezte^ volna bárki is. (Tetszés.) 0 valóban elmondhatja magáról azt a büszke szót, a melyet Dante mondott, mikor Florencz­ből elküldték követségbe Rómába: „Ki marad itt, ha én oda megyek ; és ki megy oda, ha én itt maradok?" Akkor fogjuk őt legjobban látni, a midőn nem lesz közttünk. Azért eltávozásakor a legvisszásabb érzelmeket kellene tolmácsolnom, örömből, fájdalomból vegyültet, ha meg nem találnám annak valódi nevét és ez a szeretet. Mindnyájunk közös szeretete kiséri őt oda és megtartja emlékét itt és birni fogjuk őt a távol­ban mindenkor és ott is a magunkénak fogjuk vallani. (Élénk helyeslés.) Ugy hiszem, a t. ház helyeslésével találko­KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XI, KÖTET. zoui, midőn indítványozom, hogy búcsút vevő elnökünknek, Szlávy Józsefnek e ház és a haza szolgálatában szerzett érdemei, e ház jegyző­könyvében hazafiúi elismeréssel megörökíttessenek. (Élénk hosszas helyeslés.) Adjon az isten ő neki egészséget, líj hiva­tala köréhez megfelelő erőt és sok szerencsét; de jó és rósz időkben egyaránt nem csak honfi­társainak, hanem a monarchia minden népeinek bizodalmát és elismerését. Éljen Szlávy József. (Hosszan tartó általános zajos éljenzés és taps.) Baross Gábor jegyző (olvassa az indít­ványt). „Határozza el a ház, hogy búcsút vevő el­nöké nek, Szlávy Józsefnek e ház és a haza szolgálatában szerzett érdemei, a ház jegyző­könyvében hazafiúi elismeréssel megörökittes­senek." Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott t. képviselő ur, midőn távozó elnökünk iránt a legmelegebb tisz­teletnek és rokonszenvnek adott kifejezést, ugy hiszem nem csalódom, ha kimondom, hogy nem­csak a ház azon oldalának, melyhez ő tartozik, hanem a ház minden tagjának érzelmeit tol­mácsolta. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Midőn mégis felszólalok, hogy az általa tett indítványhoz csatlakozásomat kijelentsem, teszem ezt, mint egy igénytelen tagja e parlament kisebbségének, azon kisebbségnek, mely a parlamenti rendszer­ben fekvő többségi hatalommal szemben, egy biz­tosított jogkörrel bir: a discussio szabadságával és birja ezen jogkörnek legfőbb biztosítékát a házszabályokban, a biztosíték hatályosságának garantiáját pedig; az elnök személvében. (Tetszés a baloldalon.) És e tekintetben nem vélek sokat mondani, ha azt constatálom, hogy midőn Szlávy József foglalta el az elnöki széket, a megtes­tesült méltányosság vezette a ház tanácskozásait. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) 0 elnöki tisztének teljesítésében fenn tudta tartani jobban, mint bárki, azon tekintélyt, mely a parlamenti méltó­ság őre, de össze tudta azt egyeztetni jobban mint bárki, azon jóakaratteljes szivélyességgel az egyes képviselők iránt, mely a collegialis szellemet a parlamentben ébreszti, mely a vitat­kozások elmérgesedését sokszor sikeresen meg­előzi, mely a tisztelet mellett kivívja és biztosítja magának kiolthatatlanul sziveinkben a szeretetet is. (Élénk helyeslés és tetszés.) Lehetetlen tehát fájdalmasan nem éreznünk ezen elnök távozását körünkből; de e mellett annak is kell kifejezést adnom, hogy magasan a pártszempontok fölött álló tekinteteknél fogva, sokan, igen sokan őszinte megnyugvással látják az ő meghivatását a korona tanácsába. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Egész hazafiúi, egész állam­férfiúi múltja és azon bölcs nézetek, melyeknek 49

Next

/
Thumbnails
Contents