Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-237

372 287. országos filés április ft. 1880. van ezen törvényjavaslat sorsára nézve. Azt hiszem, hogy a t. ministerelnök ur azt várja, hogy mi is ugy tegyünk, mint a Lajthántúliak, hogy mindaddig, míg azok el nem mentek a királyhoz, a gyártott borokról szóló törvényjavaslat sem törvényerőre nem emeltetett, sem szentesítve nem Jeti. Azt várja a t. ministerelnök ur, alkotmányos országban, hogy mi is oda menjünk koldulni. A kérdés, a melyet felvetettem, megérett arra az ország közvéleménye előtt, hogy az elintéztessék. (Helyeslés a szélső balon.) Azt mondja Móricz Pál t. képviselő ur, hogy a támadás akkor, ha ezélt akarunk érni, nem helyes, mert akkor a kívánt eredményt sohasem érjük el. Ezt nagyon sajátságosnak tartom, különösen azon párt részéről, a mely folyton azt hangoztatja, hogy mi bosszú politikát űzünk. Hát ki ííz boszú politikát, ha önök azért, mert megtámadtatnak, a helyes eszme ellen is szavaznak, ki ííz boszú politikát, mikor azon mozgalmat, melyet respectálni kellene, figyelembe nem veszik? Egy kifejezésével tisztelt barátom itt derültséget keltett, pedig legyenek meggyőződve, nem egészen jogosan, mert ő miudössze csak egy

r szót hibázott el. Azt mondta ugyanis, hogy hamis borok azok, melyek nem borból készíttetnek. Hát ezt roszul fejezte ki. De miután ő vele többször beszéltem, tudom, hogy ő nem azt értette, hanem a mustot, szőlőnedvet és ezen lapsus lingueért a ház derültsége helytelen volt, Biztosíthatom a t. házat, hogy ha kizárásával azoknak, a kiket Hermánn Ottó t. barátom, házi szakembereknek jelzett, például én bízatnám meg azon. szakértő bizottság összeállításával, biztosítom a t. házat, hogy az eredmény ugy a mi igényeinknek megfelelő, mint a külföld igényeinek is megfelelő lenne. Tehát csak azokat a házi. szakembereket tessék elkerülni és a törvényjavaslat életbeléptethető lesz, Tisza Kálmán t. ministerelnök ur, szokása szerint némely dolgokban kisikolva a dolog érdemében adandó válaszadás alól, egyszerűen a polémiához nyúl. Elismerem, hogy a t. minister úrral e téren mérkőzni nem tudok, de azért van némely dolog, a mit el kell mondanom. Mielőtt szakszerű fejtegetésébe bővebben belemennek, fel kell hoznom állítását. Azt mondja, hogy a milyen jogom van a ministerek szakszerűségét kétségbe vonni, éppen olyan joga vau a ministerelnök urnák, az én képviselői jogosultságomat kétségbe vonni, (felkiáltások jobbfélől: Teketségét!) tehát képviselői képességemet kétségbe vonni. En erre bátor vagyok csak annyit mondani a ministerelnök urnák, hogy én részemről egy felsőbb forumot ismerek e tekintetben s ezek az én választóim. Én azt hiszem, hogy ezek jobban megbírálhatják képviselői képességemet, mint a ministerelnök ur. (Helyeslés a szélső balon.) Es e tekintetben arra nézve, hogy mennyi kárt csinált ő az államnak azokkal a dolgokkal, melyekkel ő foglalkozott 1875 óta, a legnagyobb kritérium az volt, hogy a választó közönség és a közvélemény nemcsak a ministerségre, de még a képviselőségre is régen nem tartja őt alkalmasnak, a mit bebizonyított azzal, hogy éppen az ő választó-kerülete, melyről pedig mindenki azt mondta, hogy ő ott csalhatlan, omnipotens, hogy ő a debreczeni pápa, szépen elkergette onnan és ő kénytelen volt Erdély bérezés vidékeire menekülni. (Tetszés a szélső balon^) Azt is mondja a t. ministerelnök ur, az én törvényjavaslatomról, a melyről én azt áhítottam, hogy nem akarok mást keresztül vinni, mint annak szellemét és elvét, azt mondja — mondom — hogy ezt nem lehetett tenni azért, mert nem volt benne szellem. Bocsánatot kérek, megengedem azt, hanem azt vagyok bátor erre felhozni, hogy e törvényjavaslat ez előtt négy évvel adatott be általam és a ház azt tárgyalás alapjául elfogadta; de mivel valószínűleg a ház is azon meggyőződésbén volt, hogy abból hiányzik valami, t. i. a szellem, ennek pótlására utasította a mmisteriumot. Es mi történt? Négy év óta az összministerium nem volt képes ezen szelszellemet beleönteni. (Élénk derültség a szélső balon.) Ha tehát az összministerium nem tud bele szellemet önteni, nagyon elfogadom, hogy én sem tudtam belé szélit met önteni. Azután azt is mondotta a ministerelnök ur, —• nevetséges dolognak említvén fel, — hogy én azért nem tudok abba szellemet önteni, mert ez latinai spiritust jelent; én pedig tiszta bortakarok a pohárba önteni, nem pedig spiritusos vizet. Ezért tehát megengedem, hogy azon törvényjavaslatban nincs szellem. (Tetszés a szélső baloldalon.) Különben javaslatomnak még egy fasisára vagyok bátor a t. házat figyelmeztetni s ez az, hogy mikor én azon törvényjavaslatot beadtam, intentióm az volt, hogy a mennyire lehet, a gyártott borokat korlátoljam és ha már az iparszabadság miatt sokan nem akarják eltiltani a gyártott borokat, a fogyasztók többféle intézkedések, mint vignettákon, a bor gyártott minőségének megnevezése által, ezek hátrányaitól megóvassék. Ez a borok gyártására oly hátránynyal járt volna, hogy az magától megszünendett. Midőn a törvényjavaslatot a ministerium intentióinak megfelelöleg terjesztettem be, arra ébredtem, hogy az összes törvényhatóságok, de a hírlapok is ellenem támadtak, mint a ki a borgyártást inaugurálni akarja. A közvélemény ezen hangos nyilatkozata arra bírt, hogy belátván, .;