Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-236

236. országos ülés április 8. 1880. 34 J deményezte is a székesfehérvári kiállítást, de hatályosan támogatta, még pedig több ezerekkel; és hogy a legkevesebb antagonismus sincsen a székesfehérvári kiállítás, a kiállítók és a kormauy köztt. En tehát, bár nem az ott tartott congressusok adták meg minderre az eszmét, azokat szivesen üdvözöltem, mert törekvéseim ott sok tekintetben megerősítést nyertek a hozott határozatokkal. {Helyeslés jobbfelöl.) Nem tartom szükségesnek t. ház, egyelőre többet mondani. Elmondottam, hogy mikben indultam meg, figyelmeztetem a képviselőházat arra, hogy öszszes működésem egy év és 4 hónap óta tart, a mely alatt nem én, a csekély ember, de még Hercules sem lett volna képes az ipar és közgazdaság terén, hol a rendszeres fejlődés adhatja meg a jövőt, valami nagy dolgokat művelni. Ezeket elmondottam és én nem csodálkozom rajta, hogy a képviselő ur nincsen ezekkel megelégedve, épp ugy nem csodálkozom rajta, miut a hogy ő azon, hogy én azon nézetben vagyok, hogy e tekintetben többet tenni nem lehetett, nem csodálkozott és igy nincs egymásnak mit szemére vetni. Ennél ezúttal többet nem akarok mondani. {Helyeslés a jobboldalon.) Szalay Imre: {Halljuk!) Nem szándékozom, t. ház, a minister urat azon magas régiókba követni, a melyekben o a vámkérdésekről és az ipari szakoktatásokról szólott, hanem leszállok a pékzsemléig és röviden elmondom, hogy miből ered ez a zsemle. A földunvelés Magyarországon egyike azon tényezőknek, a melyekben 1867 óta oly kevés történt, hogy azt gondolná az ember, hogy oly parlamentben ül, a bol csupa ügyvédek, gyárosak, iparosok és professorok vaunak, pedig háromnegyed része a háznak, a mint én tudom, gazda. Mielőtt azonban az előadásnak tulajdonképeni tárgyára áttérnék, engedje meg a t. ház, daczára annak, hogy a ministerelnök ur nem szereti, ha ráolvasnak valamit, hogy mert szükségem van rá, felolvassam Tisza Kálmánnak ellenzéki korában volt véleményét a ministernek kötelességéről. Tisza Kálmán a borászatról szólva, a minister kötelességéről a következőket mondja: „Kötelessége jelesen, hogy a bortermő vidékeket jó közlekedési utak által, a borpiaczokkali összekötése ; kötelessége a szállítási tariffára gyakorolható befolyás és mindenek felett czélszerű kereskedelmi szerződések kötése utján oda törekedni, hogy a vámok a borkereskedésre előnyösek legyenek. Mert bár eszközölje ki a kormány 6,000, vagy nem bánom 60,000 írttal azt, hogy majdnem ingyen szállíttassanak ki boraink, én szivesen belenyugszom." Én magára a minister úrra hivatkozom, hogy azok a borvámok, melyeket ő súlyosaknak tart Magyarország borászatára nézve, 1870-ben, 10 évvel ezelőtt, változtak-e a magyar bortermelők előnyére vagy hátrányára, vagy megmaradtak KÉPYH. NAPLÓ 1878—81. XI, KÖTET. azon stádiumban, miut akkor voltak. így vagyunk Angliával, Oroszországgal, Németországban pedig sokkal jobban szaporodott és ez éppen azon vámpolitika, melyet a ministerelnök ur inaugurált, midőn a külön a vámterületet eldobván, a közös vámterületet hozta létre. {Ugy van! a szélső baloldalon.) Hog}>- ezzel készen legyek, bátor vagyok a ministerelnök urnák egy másik igen helyes észrevételét felhozni, midőn azt mondja, hogy „ő nem törődik azzal, ha a kormánynak 60,000 írtjába kerül, én szivesen bele nyugszom." Erre a 60,000 fxtra szükség lesz majd egy határozati javaslat elfogadása alkalmával, mely kizárólag a borászatra lesz irányozva s előre is bátor leszek azt a t. ministerelnök urnák figyelmébe ajánlani, nehogy incousequentiába essék majcl akkor, mikor ellene fog szólani; áttérek most már a t. minister ur előadására és bocsásson meg a t. minister ur, hogy ha én talán egy kicsit alaposabban nézem és számtalan dolgokkal foglalkozván, melyek tárczájának keretébe vágnak, némely dolgokban és némely helyen őt nem tartom odavaló embernek. Azt mondja külöuösen L) ka t. képviselőtársam, hogy azt szokták mondani és ez a rósz szokás máig is megvan, hogy a ki nem akar tanulni, az ne legyen doctor, jogász, hanem menjen gazdának, annak nem kell sok tudomány. Azt hiszem, a t. minister ur is hasonló helyzetben van, miután nem szeret tahin foglalkozni más tudományokkal, reá csapott erre és azt mondta: legjobb lesz nekem ez a szakma. Mert a mikor a belügyministeri államtitkárságot ott hagyta, akkor megengedem, mert nem foglalkoztam a belügyministeriuni személyzetével; talán ott helyén van; hanem annyit tudok, hogy ha ott helyén van, itt ugyan éppen nincs helyén és éppen azért azt a fohászt, melynek kifejezést adott Graál Jenő képviselőtársam, hogy adjon isten ennek a hazának nagy ministereket, teljesen osztom és ha a t. minister ur is osztja, azt hiszem, leghelyesebben tenné, hogy ha azon nagy ministert, ki netán ő utána fog következni, megelőzvén, állását ott hagyná, mint a melyet nézetem szerint nem jól tölt be, mint Graál képviselőtársam monda, mert a minister ur örökös sötétségben van. Hát én, t. ház, bátor vagyok annyit mondani, hogy én figyelemmel szoktam kisérni a minister urak előéletét s általában szakképzettségre különös súlyt fektetek. És a mi a jogosultságot illeti, hogy a t. minister ur azon a széken ül, én csak a következőkből voltam képes kimagyarázni. Hogy helyes-e, vagy nem helyes, azt magának a minister urnák ítéletére bízom. Ugyanis én nem tudtam meg a minister úrtól mást, mint a következőt: hogy van egy báró Kemény, ki Erdélynek igen nagy szolgálatokat tett a csombordi rizling terjesztésével, ez volt a 44