Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-236

236. országos ülés márczins 8. 1*80. ggy szivének és meggyőződésének elhatározásától függ. (Tetszés a jobboldalon.) Mit tettem ezen felül? Egy, az országra nézve csapássá válható ügy, a kormánynak munkásságát többször vette igénybe. A mint a phylloxera ügy felmerült — mert én nem irtózom a szakértőktől, miként ezt a másik oldalról állították — szakértőkből rögtön bizottságot állítottam össze s ennek véleménye alapján megtétetnek a kellő intézkedések és én mindenképpen rajta leszek, hogy a mi e téren elérhető, azt el is érjük. Lesz-e és minő eredmény, arról ma nem szólhatni. Hogy akkor, a mikor Fräncziaország nem tudta szőllőinek jelentékeny részét megóvni a phyllosera pusztításaitól, m nő hatásnak lesznek a mi intézkedéseink, azért kezességet nem vállalhatok. De azt talán a t. ház nem méltóztatik hibáztatni, hogy lelkiismeretesen foglalkoztam a tárgygyal, úgy érzem, hogy méltán mulasztás vádjával illethetnének, ha nem tettem volna meg mindent, a mi tehető. (Helyeslés a középen.) Ezzel kapcsolatban van egy reánk nézve kedvező körülmény is. (Halljuk!) Francziaország a közelebb elmúlt évekig igen nagy mennyiségű cognacot állított elő s a borban nem csak saját szükségletét volt képes fedezni, hanem nagy mennyiségben exportált a Svájczba, Olaszországba, Angliába. E czélból kellő mennyiségű bor már most nem áll rendelkezésére. Valahányszor külföldi borkereskedő fordult hozzám, mindannyiszor tájékoztam őket arról, hol minő bort és milyen mennyiségben találhatnak. Egyúttal figyelmeztettem gazdáinkat is arra, hogy álljanak el az eddigi, a tapasztalat szerint és köztudomásilag nem helyes borkezeléstől és iparkodjanak rajta, hogy azon anyagunk, mely ritkítja párját széles e világon, egyenetlenné ne tétessék, ne tegyenek semmit, mi által boraink nagyon kevéssé tartósakká válnak, a mennyiben hol couleurokat, hol tisztítókat használnak, hol oly anyagot tesznek a borba, mely meggátolja az erjedést és következménye az, hogy a bor egészen váratlanul, először megsavanyodik, másodszor szinét veszti, harmadszor nagy mértékben megzavarodik és egyáltalán nem válik kereskedelemre képessé. Ha ezen eljárástól lehetőleg tartózkodva, használják fel ezen most kedvező időpontot, az a magyar borkereskedés fejlődés pontjává lehet és igen jelentékeny borkivitelt biztosíthat az országnak. Hogy mi lesz az eredmény, azt bizonyossággal megmondani most, midőn 5 hónapja, hogy külföldi kereskedők hozzám fordultak, nem tudom. Keménylem, hogy lesz eredmény, de csak azon esetben, ha a magyar gazdák felfogván a helyzetet, kellő időben szüretelnek, jó edényt használnak s nem sietnek oly módon a bor eladásával, hogy nem bort, hanem mustot adnak el és ez által a legnagyobb nyereséget biztosítják annak, a ki, mint borkereskedő kezeli. Ismétlem, hiszem, hogy jelentékeny eredmény lesz elérhető, de egy esztendő alatt még nem fejlődhetett a dolog valami nagyot. Még kevésbé tudhatok eddigelé positiv múltra utalni a cognac-gyártást illetőleg. Némelyek talán azt fogják szememre hányni, hogy e tekintetben légvárakat építek; de szükségesnek tartom elmondani a dolog miben állását a kezeimnél lévő és a gazdasági egyletekkel és iparkaraarákkal közlött adatok alapján, melyeket t. képviselőtársam, Gaál Jenő, ki egyszersmind iparkamarai titkár, kétségkívül szintén ismer. (Halljuk!) A borból, nem nagyon drága borból, hanem olyanból, mely akóukint 7—8 írtnál többet nem ér, igen jövédelmezőkig lehetne cognacot előállítani. Vannak nálam kísérletek; próbák s egy párról azt mondják, hogy igen kitűnő; én még nem ízleltem. Én hiszem, hogy el fogjuk érni legalább is azt, hogy részint a külföld számára tudunk cognacot gyártani, részint igen jelentékeny bormennyiségtől mentjük meg saját piaezunkat és ez által a jobb minőségű borok árát emelni fogjuk. Ez irányban való működésem szintén nem valami egetrázó nagy dolog. Hangya szorgalommal kifejtett működés az, a melyet folytatni kívánok és reménylem, hogy lesz eredménye. Egy kis porczikája ez azon mozaiknak, melyből egyszerre külön kép nem áll ugyan elő, de ha munkásságunkat folytatni fogjuk, ha a kövek azon rendben és törvény szerint rakatnak egymás mellé, a mint a kép megkívánja, akkor létre jön a kép. A marhatenyésztésre vonatkozó kérdéseket, mondhatnám, eléggé felfejtettem már a közgazdasági bizottságban, melynek ülései az előttem szólott t. képviselő ur szavai szerint is majdnem nyilvánosak voltak. Mellőzhetem, hogy bővebben szóljak arról, hogy mi történt ez érdekben. (Halljuk!) Hogy mi történt, — mondom — nem kívánom fejtegetni; de van pár szavam a t. képviselő ur azon megjegyzésére, hogy engem particularis szellem vezetett a marhatenyésztési ügy kezelésében. Kérdezhetem, hogy miféle particuíarismus? Azt gondoltam, ki fogja sütni, hogy netalán ott, a hol születtem, vagy az erdélyi részekben különnemű intézkedés történt, olyan, mely az ottani viszonyok szerint nem helyes. Es mi sült ki? Megvallom, nem értem a szó használatát. Az sült ki, hogy mikor azt ajánlotta a közgazdasági bizottság, illetőleg a gazdák congressusának kérelme folytán az az indítvány tétetett a közgazdasági bizottságban, hogy a