Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-236

3S0 236. országos ülés április 8. 1SSÖ. sürgetés indokolva^ van, azt nem fogja kétségbe vonni senki sem. És ez azon egyetlen tér, t. ház, melynek említésénél el kell ismernem, hogy a t. kereskedelmi minister ur, valamit csakugyan mégis kezdeményezett. Hogy e részben mit tett és mit szándékozik tenni, azt kifejtette a közgazdasági bizottságban, azonban, a mit ott felhoznak, az csak ugy lesz keresztülvihető, ha helyén kívüli takarékosságával e részben felhagy és ha az újjászervezendő gazdasági egyletekben, továbbá a lótenyésztési bizottságokhoz hasonló valamely autonóm alakulatban, a szükséges segédközegeket is biztosítja magának. Hanem hát azon homoepathicus módszer és azon particuláris szellem, mely kezdeményezését átlengi, nagyon leszállítja az én szemeimben annak értékét. Felette sajnálom azonkívül, hogy a t. minister urnák éppen ezen kezdeményénél kell valamit felhoznom, a mi oly lényegesnek látszik előttem, hogy nem hallgathatom el, mert felfogását, habár nem is valami tetszetős színben, ismét élésen tünteti elénk. Egy nyilatkozatát kívánom a t. minister urnák idézni, melyet a némileg nyilvánosan tárgyaló közgazdasági bizottságban, állattenyésztési esposéjának előterjesztése alkalmával tőn és mely szélesebb körökben bizonyos feltűnést keltett. A bizottságban ugyanis megkínálták azzal, hogy a marhatenyésztés emelésére nagyobb összeget adnak rendelkezése alá. De a t. kereskedelmi minister ur, állásának decorumát sem kiméivé, nem azt mondta pl., hogy fél a reá nézve különben kedves ajánlatot elfogadni, mert a pénzügyminister az állam fiscális érdekeinek természetes őre ellene nyilatkozván, az itt keresztül vihető nem lesz, hanem e helyett másfél éves ministerkedése után, midőn különösen Erdélyben a vásárlásokat már megindította, helyesnek találta mereven kijelenteni, hogy ő azzal a pénzzel tulajdonkép nem is tudna mit kezdeni, legalább a kitűzött czélra azt elköltenie lehetetlen. Hogy ily nyilatkozat egy közgazdasági minister szájából, a fennforgó körülmények köztt mit jelent és mire enged következtetni, annak megítélését bátran bizhatom ezen ház minden elfogulatlan tagjaira. [Elénk helyeslés balfelöí.) De messze vezetne, t. ház, ha csak ilyen részletezéssel mennék is végig a gazdák kérvényében foglalt tárgyak sorozatán s ha csak röviden mondanám is el, hogy a borászat, a a dohány és más gazdasági czikkek termelése, mezei rendőrség, a gazdasági statistika, az Öntözés és csatornázás, továbbá a telepítés és a gazdasági munkás - kérdés, a mezőgazdasági ipar feltételeinek biztosítása érdekében, mi minden volna kívánatos és mi minden nem történt,; vagy ha történt, csak félszegül történt a kormány részéről. (Halljuk! Halljuk!) Azért nem is fejtegetem tovább ezen kérdéseket, bármennyire hasznos lenne is azokkal többet foglalkozni e házban. Azonban ugy hiszem, hogy az eddig felhozottak által is sikerült már kitüntetnem azt, hogy bizony azon nagyon is kicsinyelt régi állapoton, melybe mezőgazdaságunk ápolása a volt közgazdasági ministerek alatt, az azt megelőzött még kezdetlegesebb állapotból áíment, a t. kereskedelmi minister ur lényegileg nem változtatott semmit sem. Ha tehát ő azon régibb állapotot joggal elitélhette, a mint épp ugy el kell ítélni nekünk is és pedig annál inkább, mert azóta ismét haladt az idő, a nélkül, hogy az annyira sürgetett jobb és olcsóbb termelés alapfeltételeinek biztosítására, a kormány, ezen körben elhatározó komoly lépést tett volna. Már pedig e nélkül folyton újabbkori észszerű gazdálkodásra buzdítani földmívelőinket annyit jelent, mint azt kívánni tőlük, hogy a földmívelési ministerium nagyobb dicsőségére, szorosan a tisztaság elvei és szabályai szerbit menjenek tönkre. (Elénk helyeslés balfelöl.) És midőn azt állítom, hogy a t. minister ur a gazdaság; ápolásának régi állapotán lényegileg nem változtatott semmit sem, egyáltalán nem vagyok igazságtalan, mert én addig nem mondok mást, legfeljebb világosabban ugyanazt, a mit indokolásában ő is mond, midőn ezt a tavalyival egybeveti: Kitűnik ezek összehasonlításából, hogy e tárcza körébe tartozó egyes főbb ágaknak, az eddiginél nagyobb mérvű és tágabb körbeni fejlesztése terveztetik, hogy némely fejlesztés érdekében szükségesnek nyilvánított institutiók meghonosítása és életbeléptetése szándékoltatik és hogy daczára az ezzel járó nagy kiadásoknak, az eddig engedélyezett összegeknek okszerű felhasználását igazoló tekintélyes bevételi emelkedések folytán, nemcsak nagyobb megterheltetése az államnak nem szükségeltetik, hanem az eddiginél még kevesebb áldozat igényeltetik. Tehát még mindig csak terv és a valósítás egyik stádiumába sem lépett jó szándék, mely mellett, az itt talán nem is egészen a maga helyén hangsúlyozott takarékosság, azután természetesen nagyon könnyű dolog. (Igaz! halfelől.), Áttérek most, t. ház, az iparra, melyre vonatkozólag mondandóimat rövidebben adhatom elő, nem azért, mintha annak a mezőgazdaságinál kevesebb fontosságot tulajdonítaaék, hanem mert több közös érdeke levén a földmíveléssel, ennél egyetmást arra nézve is megérinteni volt már alkalmam és mert remélem, hogy az ipar terén teendő intézkedéseket egy más alkalommal, teszem az iparos congressus kérvényének tárgyalása idején, tüzetesebben fogom elemeztetni. Gazdasági rendszerünk egyoldalúságának hátrányai, t. ház, már a jelenben annyira érezhetőkké, veszélyei a jövőben pedig oly immiuen-