Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-235

235 országos ülés április 7. 1880. 315 t. felügyelő bizottsági elnök ur, hogy midőn ezek tények, hogy akkor kérjem, hogy vizsgáltassák meg, miután az államtitkár ur tagadja, hogy való. Hát ime itt van az okom. És itt egyúttal rá megyek arra, a nrit a minister ur Ráth Károly ur előadása következtében mondott, hogy miért nem jelentetett fel, hogy a titkár ur visszautasított egy magyar beadványt. Hát ugyan kérem, minden szegény ember ide jöjjön? Ilyesminek nem szabad történni és ha történik, ez maga elegendő alkalmat szolgáltat a minister urnák, hogy azon erélyt kifejtse, a melyet sajnált, hogy mi megtagadtunk tőle. Majd meglátjuk, hogy a magyar állami gépgyárban — miután a dolog a képviselőház előtt szóba lett hozva — megmaradhat-e azon tisztviselő, a ki a hozzátett magyar nyelvű folyamodást visszautasítja azért, mert az nincs német nyelven szerkesztve. Meg fogjuk látni, lesz-e elég erélye a minister urnák, vagy nem? De rá térek önmagam állításainak igazolására. Tehát ha ért az igazgató magyarul, a mint sajnálom, én kénytelen vagyok azon véleményben lenni, hogy fogalmazásban magyarul nem ért és már tisztelet becsület, a ki fogalmazásban nem tud magyarul, bizony egy más által beadott irományt, ha megmondják neki, hogy mi van benne, akkor megérti, de hogy máskép megértse, azt én nem hiszem. De ha ért magyarul, akkor annál bűnösebb, mert akkor az ügyvitelnek a műszaki osztályban is magyarnak kellene lenni és mert nem magyar, azért kell hinnem, hogy ő nem ért ugy magyarul, a mint kellene érteni. Azt mondja t. barátom, Hieronymi államtitkár ur a terminológiára nézve, hogy biz az nincsen. Hiszen nem én mondtam, de szakértők, hogy van; de én részemről többet engedtem meg, azt mondtam, tartsa meg az egész terminológiát idegen nyelven, de az ügyvitel legyen magyar. Azonban itt van Herrmann Ottó t. barátom, a ki kijelentette, hogy Pech kiadott a bányászati terminológiáról egy könyvet, a melyben a „kohászat, gépészeti és más hasonló kifejezések megvannak. De mondom, fogadja el az idegen terminológiát, csak legyen az ügyvitel magyar. Az én óhajtásom csak ez. Azt mondja továbbá ő is, a minister ur is, hogy nem mennek át az összehasonlításra. Engedelmet kérek, midőn azon jelentést, az igazgató - tanács nevében Hieronymi államtitkár úr beadta, maga ez által azt monddotta: ítéljétek meg az ügyet azon csatolmányokból, melyeket ide zárunk. Bármilyen jeles legyen az a Waldmann mérnök úr, — ámbár azt mondják, hogy a magyar Künczel-nél alantabb áll, — nem tehetek arról, ha az elénk adott okmányból összehasonlításokat teszek, ha azokat megbírálom s azokkal magokkal mutatom be vádjaim alaposságát. S midőn ez okmányok bizonyítják, hogy mig a külföldinek fizetése két év alatt 1300 írttal emeltetik, addig a magyaré emeltetik egy év alatt 100 frttal és az egyik, az idegen, végleges, a magyar csak ideiglenes; lehetetlen, hogy rá ne mutassak arra, hogy a magyar erők háttérbe vannak szorítva. Hogy az való-e, vagy nem, arra vizsgálat kell. A mi a jövedelmezőséget illeti, én azt kétségbe vonom. Sajnálom, de ha mindjárt bizalmatlannak kell lennem a minister, vagy az igazgató-tanács, illetőleg a számszék iránt is, éu annak valódiságát kétségbe vonom; mert én azt állítom, hogy ha egy állam nagy kamatú kölcsönt vesz fel valami vállalatra, ennek annyit kell jövedelmezni, hogy ha nem hozza is be a fizetett méreg drága kamatot, de legalább 6% abból fedezhető legyen. Azután ott van az irodában az igazgatónak szerződése. Én nem csodálom, hogy magyar polgárrá lett, mert oly szerződést nem hiszem, hogy Kochinchinában aláirtak volna; — oly szerződést, melyben az egyiknek meg van a felmondási joga, az államnak pedig nincs az fenntartva. Én ezt nem tartom igazságosnak, tehát ily máshol elérhetlen kedvezmények folytán nem csodálkozom, hogy idejött, de hogyha egy kissé jól akarunk gazdálkodni, lehetetlen, hogy ha az igazgatónak már tantieme van a jövedelemből, először legalább is a beruházott tőke 6%-os kamatja le ne vonassák. En sajnálom, de ezen jövedelmezőséget költöttnek találom. Miért mondtam azt, hogy részleteztessék. Hát én kérem, megvizsgáltam a számszék jelentését. A hozzánk juttatott számszéki jelentésből a jövedelmeket, mint kiadásokat, csak nagyjából látjuk. De a számszék 1878-iki jelentésében még két évi jövedelem hátralékban is van, hanem hát erre ki nem terjeszkedem, de óhajtom, hogy egy bizottság állítson össze egy jelentést és csak a kimutatott tiszta jövedelemből adjuk azután a tantiémeket; s ennek folytán bíráljuk meg, van-e jövedelem? — (Helyeslés a szélső balfelöl) De a miért az igazgató-tanács és az igazgató ellen is a bizottság kiküldését még kérem, az az ellenőrzési kötelesség, En ugy vagyok értesülve, hogy Í87 4 óta az állam által a gyár leltárának felvétele, vagyis rovancsoltatása nem rendeltetett el. Ez évben, midőn arról volt szó, hogy a diósgyőri vasgyár is ezen igazgatóság alá helyeztessék, —- mit ugyan nem bántam volna, ott már nem ger-