Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-235

235. országos ülés április 7 1880. 299 ez feltűnő. A mííszaki osztályban bizonyos Waldman fiatal technikus alkalmaztatott 1871-ben 35 fit havi fizetéssel, vagyis évi 420 frttal. Két év alatt 1873. június 5-én már 1700 frtra emeltetett fizetése. Meglehet, hogy megérdemli, nem tudom, nem is mondom én, hogy nem. Nem tudom ugyan, mikor neveztetett ki végleg főmérnökké, de valószínű, hogy két év után, midőn ily nagy fizetést kapott, végleg neveztetett ki. 1879-ben 3000 frtra ment fizetése, lakbére és pótléka és igy áll ma is. Emeltetett tehát nyolcz év alatt 2600 frttal. Nem mondom, hogy ez valami nagyon sok, de nézzük, miként emelkedett a magyar szakértő fizetése, a kiről szakértők részéről állíttatik az, hogy szakértelem tekintetében nem áll alantabb, sőt sokak szerint felülmúlja a másikat. Ez Kiincze Alajos, ideiglenes segéd-mérnök. Alkalmaztatott 1874. május elején 730 frt fizetéssel, 1875. augusztus elsején emeltetett fizetése 840 frtra, 1876. április elsején ,000 frtra, 1877. ápril 1-éu 1200 frtra, 1879-ki augusztus 1-én 1300 frtra és ma is ily fizetése van. Tehát hat év alatt évenkint 100 frttal emelkedett a fizetése és ma is, mint ideiglenes segéd-mérnök van alkalmazva. Én kérdeztem a t. minister urat, de bokros teendőivel el van foglalva, hogy az ideiglenes hivatalnokokat az igazgató minden órán szélnek eresztheti-e. Mert, midőn azon magyar erő, kit jeles tehetségnek mondanak, hat év óta működik és azóta sem birta annyira vinni, hogy a magyar állam gépgyárában végleg neveztessék ki és a magyarul nem tudó igazgató tetszésétől függ: kérdem magától a t. minister úrtól, tegye kezét szivére, nem lehet-e joggal moadani, hogy lehetetlen, hogy itt ne rothadjon valami; lehetetlen, hogy ne legyen igaza a mérnöki és építészeti egylet illető osztályának, midőn a gyökeres javítást kérte. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem sorolok fel most semmit s megvallom, nem is szeretek hivatkozni olyanokra, miket bizonyossággal nem tudok, pedig egyes ember nem tudhat bizonyossággal sokat. Ha alkalmam lehetett volna kimenni azon gyárba és utána járni annak, a mit azóta mondanak s a mi sok valószínűséggel bir, igen szomorú dolgokat kellene mondanom, de nem akarom ezt tenni. Annyit azonban jelzek előre, hogy sokat tartok vissza, a mikről már most tudomásom van. Ezúttal csak egy határozati javaslatot terjesztek elő, mely nem itél holtak és elevenek felett, hanem az igazságot akarja kideríteni, hogy azután ítéljen a ház. Én valótlanoknak állítottam azon tételeket, melyek a jelentésben foglaltatnak. A jelentés azokat valóknak állítja; sem én, sem az, a ki a jelentést tette, nem lehetünk birák; maga a minister ur sem lehet biró, higyje meg ezt és ismerje be. Mert kik által vizsgáltatná meg a dolgot? A maga emberei által, a kik lehetetlen, hogy arra ne törekedjenek, hogy a mennyire lehet, bizony hát a mennyire lehet, ha volt is baj, javítsuk azt, de a bajt egész erővel ne fedezzük fel. Határozati javaslatom nem személyek iránti ellen- vagy rokonszenvből ered, hanem tisztán és egyedül a magyar iparerő, magyar szakerő iránt érzett kötelességemnél fogra nyújtom be. És pedig ezen elhatározásom keletkezett akkor, midőn meggyőződtem, hogy azon állami gépgyárra nézve, az általam beszédem elején fölolvasott emlékirat tételei valóságot jeleznek. Határozati javaslatom igy hangzik: Baross Gábor jegyző (olvassa).- Határozati javaslat. Küldjön ki a ház egy hét tagú bizottságot, a mely vizsgálja meg, mennyibe került az állami gépgyár, mi fektettetett bele, jövedelmei arányban állanak-e a reá tett kiadásokkal? Vizsgálja meg, váljon a felügyelő igazgatóság kellően ellenőrizte-e az állami gyár vagyonát s annak igazgatását, váljon a gyár kiadásai és bevételei részletesen kitüntetve, megfelelnek-e a valóságnak és az állam igaz érdekeinek, váljon szükségesek-e és mily mérvben a további építkezések és nem eszközölhetek e nagyobb megtakarítások ? Vizsgálja meg, váljon az igazgató, a ministerium által engedett és rendelt hatáskörben mozgott-e, nem történtek-e részéről is terhes mulasztások, miként teljesítette feladatát magyar szakerők alkalmazása és kiképzésére nézve ? vizsgálja meg, mennyiben magyar és mennyiben német a gyárban használt kezelési nyelv. A bizottság jelentése a ház által elváratván. Madarász József, Kada Elek, Orbán Balázs, Nóvák Grusztáv, Szongoth Jakab, Degré Alajos, Németh Albert, Thaly Kálmán, Szalay Imre, Turgonyi Lajos. Kérem a t. házat határozati javaslatom elfogadására. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Szatliniári Miklós: Méltóztassanak megengedni, hogy a fennforgó tárgyra nézve nagyon röviden elmondjam nézetemet. Teljesen elhiszem azt, hogy az állami gépgyárban nincsenek hazánkfiai oly arányban alkalmazva, mint a mily arányban óhajtandó volna* De fog emlékezni az én t. barátom arra, hogy 1875-ben, midőn a költségvetés tárgyaitatott, arról volt szó. hogy ezen gépgyárat be kell zárni, mert nagy deficittel dolgozik. A szakminister ur azon kérést intézte a házhoz, méltóztassék megenged-d, hogy legalább még egy évig dolgozzék a gyár; ha egy év alatt nyereségünk nem lenne is, már az is elég, ha némely gyártmányokért nem kell külföldre küldeni pénzt és 5 — 600 embernek foglalkozást ad az állam. Azon időben állott a gyár élére a