Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-221

24 221. országos ülés márczius 10 1880. zás — a földtehermentesítési pótlékot ide nem értve — körülbelül 7 millióra ment fel. Ezen kérdés már a pénzügyi bizottság múlt évi tárgyalásain felemlíttetett és felhivatott a kormány, hogy ezen baj orvoslását tartsa mielőbb kötelességének. A baj csakugyan ily nagymérvű lévén, kötelességemnek tartottam iránta intézkedni. Ezen intézkedésnél legelső szükségnek tartottam azt, hogy a pénzügyi igazgatóság élére olyan egyént állítsak, a ki ezen bajok orvoslására képes. [Helyeslés.) Azt kérdi a t. képviselő ur, hogy jogilag és a fennálló törvény alapján, nevezetesen az 1868: XXX. t. alapján mikép járhatott el a minister ugy, hogy ezen kinevezés iránti fölterjesztését megtette a zágrábi autonóm kormány megkérdezése nélkül. Erre nézve bátor leszek hivatkozni az 1868: XXX. t. ez. 43. §-ára, a mely azt mondja, hogy mindazon ügyekre, melyek nem tartattak fenn az autonóm kormányzatra, a budapesti központi kormány gyakorolja a felügyeletet saját közege által. Ugyanezen törvénynek 22. §-a pedig azt mondja, hogy a magy. királyi pénzügyminister Horvát-Szlavonországban az egyenes és közvetett adók stbit illetőleg, az általa kinevezendő zágrábi pénzügyi igazgatóság által gyakorolja a végrehajtást. Ezekből tehát méltóztatnak látni, hogy a törvény idézett §-aiban nincs említés arról, hogy az illető közeg megválasztására nézve a pénzügyminister a zágrábi autonóm kormány hozzájárulásához kötve volna. De azt mondja a képviselő ur és hivatkozott a törvénynek 43. §-ára, hogy a szerint lehetőleg olyanok neveztessenek ki Horvátországban a központi hivatalok ellátására, a kik bennszülöttek. Erre nézve éppen a t. képviselő ur maga hangsúlyozta felszólalásában, hogy a törvényben világosan az van, hogy „lehetőleg", tehát kötelezettség nincs oly módon, hogy csak az neveztessék ki, a ki bennszülött. De méltóztassék ugy gyakorlati tekintetben, mint Horvátország érdekének szempontjából is megítélni, hogy vájjon történt-e e tekintetben bárkire nézve is sérelem. Helyesen teszik minden oldalról, — Horvátország részéről is, — hogy a pénzügyek körül felmerült egyes visszaélésekért a pénzügyministert teszik felelőssé. A törvény értelmében csakugyan ő tartozik felelősséggel. De hogyan méltóztatnak kívánni, hogy e felelősségnek eleget tegyen, ha nem alkalmazhat oly közegeket, a kik iránt bizalma van ? Maguknak az adófizetőknek és igy a Horvátországban levőknek is vannak méltányos érdekei, melyeket respectálni kell. Ilyen érdeknek tartom, hogy legyen ott olyan egyén, a ki a pénzkezelésben teljes jártassággal birjon, az administratiót értse, a ki a közönség méltányos érdekei iránt figyelemmel van. Ezeket megkövetelhetjük, de ezenkívül megkövetelhető egy más is és ez az: hogy azon egyén, a ki ilyen nevezetes pontra állíttatik, ha nem horvátországi bennszülött is, mindenesetre ismerje az ottani hivatalos nyelvet, hogy igy alkalmuk legyen az egyes adózóknak vele közvetlenül érintkezni. Ezen kellékeknek pedig, t. i. ugy az adminstratióban való jártasság, mint a horvát nyelv ismerete, teljesen megfelel a kinevezett. Azonkívül, a mint magam is meggyőződtem, de a mint annak ellenkezőjét azoktól, a kik az odavaló viszonyokat ismerik, nem hallottam, minden tekintetben megfelel állásának, megóvja az állam érdekeit, de egyúttal figyelemmel van az egyes adózók méltányos igényei iránt is; és azért mindaddig, mig ezen kellékeknek meg fog felelni — és a tapasztaltak után okom van hinni, hogy meg fog felelni — mindaddig — és ezzel felelek a képviselő urnák hozzám intézett második kérdésére, — nem szándékozom helyéről eltávolítani és kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. {Helyeslés jobbfelöl.) Báró Ozsegovits Lajos: T. ház! Kijelentem, hogy a t. minister ur válaszát tudomásul nem veszem, indokolásomat azonban, miután a magyar nyelvet nem bírom, méltóztassék megengedni, hogy horvát nyelven adjam elő. (Halljuk! Halljuk! Horvátul beszél,) Ja se odgovorom preuzv. gosp. ministra financijah iz sledeiih razlogah pod niposto zadovoljiti nemogu. | Prie svega mi moguóe nije bezuslovno vjerovati u nemoguenost, náci izmedju svih sinovah kraljevine Hrvatske i Slavonije strukovnjaka sposobnog u smislu §. 46 nagodbenog zakona od 1868. za mjesto kr. upr. fin. ravnatelja. Da preuzv. gosp. ministar takovog nasao nije, to za mene niti najmanje mjerodavno biti nemoze, jer da bi se u smislu §. 45. nagodbenog zakoua od 1868. sa autonomnom kr. zem. vladom Hrv. i Slav. u sporazumak stavio tio, ili barem oko takovog sporuzumka nastajao, nedvojim, da bi sredisnja vlada izmedju nasih hrvatskoslavonskih sinovah sposobnjaka za upitno toli vazno mjesto vec nasla bilo. Ja hocu dotlje samo, da konstatujem to, da, makar preuzv. gospodin ministar ovdje posve subjektivno mnenje goji, da u nas sposobnjaka za upitno mjesto neima, e Xj. Preuzv. ipák se objektivno nije drzala slova §. 45. nagodbenog zakona od 1868, koj doslovce poóimlje: Sredisnja vlada nastojati ce, da u obsegu kraljevinah Dalm. Hrv. i Slav. sporazumno postupa sa autonomnom vladom istih kraljevinah. Ja mislim, da predlog za imenovanje kr. zem. fin. ravnatelja u Zagrebu sacinjava vazan postupak, koj eminentno navedenog u §. 45. sporazumka ili barem nastajanja oko sporazumka od sreclisnje vlade zahtieva