Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.
Ülésnapok - 1878-234
284. országos ülés április 6. 1880289 Még csak egy dologra nézve vagyok bátor a minister ur figyelmét és nyilatkozatát kikérni. (Sálijuk!) A jelentésben is előfordul, hogy az államvasutakon a személyszállítás 1873 óta bizonyos symetrikus arányban hanyatlik, oly annyira, hogy 1873 óta, midőn az északi vonat jövedelme 1.595,000 frtra ment, leszállt 1878-ig 1.066,000 frtra, tehát teljes 50%-ot tesz a személyforgalmi hanyatlás. A t. minister ur tegnapi igen objectiv nyilatkozatában hivatkozott arra, hogy saját tapasztalata szerint is a tour és retour jegyek, továbbá az évjegyek stb. által behozott könnyítések, kedvező hatással voltak a személyforgalomra; de a minister ur jelentésében hiába keressük a hanyatlás indokainak elősorolását, mert esak azt constatálja, hogy a személyszállítás évről évre kedvezőtlenebb, de hogy ezt mi okozza és hogy miképen lehet és kell e bajon segíteni, arra nézve mit sem mond a jelentés. Kérem tehát a minister urat, méltóztassék felvilágosítást adni arra nézve, hogy constatálván azon sajnos tényt, hogy a személyszállítás évről évre rendkívül nagy mérvben leapad, nem gondolja-e, hogy a vitelbérek leszállítása által lehetne-e a személy forgalmat élénkíteni? És ezt annyival inkább hangsúlyozandónak vélem, miután a minister ur beleegyezésével egy törvényjavaslat fekszik a ház előtt, mely éppen a személyszállítási adónak jelentékeny felemelését czélozza. Azt hiszem, t. ház, hogy az által, ha a különben is nagyon magas viíelbért még drágítani akarjuk, nem segítünk a bajon. Csakis felsorolt kisebb gyakorlati kérdésekre, kívántam szorítkozni, kifejezést adva a kereskedelmi világ némely sokszor hangoztatott panaszainak. Az államvasutak üzleteiőirányoztát elfogadom. (Helyeslés.) Péchy Tamás közlekedésügyi minister : Azokra, a miket Ráth Károly t. képviselő ur elmondott, bátor vagyok néhány észrevételt tenni. (Halljuk!) A képviselő ur azon óhajtásnak ad kifejezést, hogy a budapesti indóházban esti 6 és 7 óra után is adassék ki a megérkező, vagy vétessék fel a feladandó árú, úgy a mint Bécsben történik, a hol a kiadás és felvétel éjjeli órákban is történik. Én azt helyesnek tartom és az initiativánäk az államvasutak által megtételét el fogom rendelni. De ne méltóztassék azon csodálkozni, hogy ez eddig nem történt. Nehéz feladat ez ott, hol a helyiségek erre nem alkalmasak. Csak a hol igen alkalmas zárt helyiségek vannak, ott könnyű. Más nálunk, a hol méltóztatik ismerni az államvasutak felvételi helyiségét az indóházat, a hol setéttel, sárral és minden egyéb alkalmatlansággal kell küzdeni. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy olyankor szabad lopás gyakoroltatik. Igaz, az is nagy akadálya volt annak, hogy eddig be nem hozatott, mert ott éppen a helyiségek alkalmatlan voltánál fogva a lopások különben is nagyobb mértékben történtek, mint másutt. Ha az behozatik, ettől még inkább óvakodni kell. De miután ezen intézkedés csakugyan czélszerű és a hazai kereskedés erre nagy súlyt fektet, én azon nézetben vagyok, hogy ez irányban kísérletet kell tennünk s ha ezélszerűnek bizonyul, akkor az intézkedés meghagyatik. A t. képviselő ur kifogást tesz a kelenföldi magas tarifa ellen. Ebben is igazsága van, de ez megint az eddigi tarifa-rendszerben leli magyarázatát. Az a szokás van a tarifa-képzéseknél, hogy a hol valami nagyon költséges objectum van, mint például itt az összekötő hid, mely nagy városok közelében szokott lenni, mert a nagy városok többnyire nagy folyók mellett feküsznek, ottan az illető átmeneti vasútnak hosszasága nem számíttatik rendes kilométerhossz szerint, hanem bizonyos hosszabb mennyiség vétetik mindig számításba, a mihez rendszerint, mint nálunk, hozzájárul a hídvám, a mi szintén bizonyos emelést okoz. Én igyekeztem ezen segíteni és már némileg lejjebb szállíttattam a tarifát. Most midőn kilátás van rá, hogy a forgalom lényegesen nagyobbodni fog a tenger felé történő szállítások folytán, helyén látom, hogy ezen kicsinyes dolog ne a tarifa-képzésnél szokásba vett mód szerint oldassék meg, hanem a pálya hossza szerint számíttassák ki a tarifa s ez abnormitás megszűnjék. De ha ez megtörténik is, ne higyje a t. képviselő ur, hogy a kelenföldi keserű vizet mind vasúton fogják szállítani és a fuvarozás nem fog igénybe vétetni. Mert a vasúton a teher Kőbányára s onnan a Ferenczvárosi indóházba megy, a honnan ismét fuvarral kell tovaszállítani. Lesznek tehát sokan, a kik olcsóbbnak fogják találni az egyenes fuvarozást, A szénre vonatkozólag a képviselő ur azon nézetének ad kifejezést, hogy helytelen az, hogy a hazai szén, bizonyos mérvben nagyobb díjtételt fizet, mint a külföldi. A hazai szénnek 6 /i" krajczár a tarifája, a mi egyike a legolcsóbb tarifáknak. Ezen tarifa lejjebb szállítása alig lehetséges. Igaz, hogy a hol verseny áll elő és a távolság is nagyobb, hol tehát a vasútnak éppen a távolság adja ki a kicsiny fractiókban mértföldenkint jelentkező jövedelmet, ott az 5 Ao krajczárnál is történik lejjebb szállás, mint a porosz kőszénnél is. Ha tekintetbe veszszük, hogy Salgó-Tarján és a porosz Luisenglück bánya, mily távolságra van, akkor kitűnik, hogy a luisenglücki szén viteldíja, mind a mellett még is sokkal nagyobb, mint a salgótarjánié. Én azt tartom, t. ház, hogy az oly czikkeknél, melyek industriális czélokra szükségesek, a szállítási díjat a lehetőségig le kell szállítani és hogy a
