Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-233

2S3. országos ülés április ő. 1880. 24.^ nagy csapások sújtották, de ezen veszteségeket összeköttetésbe hozták egy névvel, egy oly névvel, melynek hordozóját a hazai szakértelem képviselői között említik. T. ház! Én Herrieh urat e házban sem védni, sem megtámadni nem akarom; ő magát itt ugy sem védhetné, de különben is ezt tennem feleslegesnek tartom. Azt azonban nagyon karakteristikus esetként tekintem, hogy egy oly ügy, mely milliókat képvisel, mely az egész ország létkérdésével összefüggésben van: a vizszabályozás ügye, nálunk kizárólagosan egy névvel hozathatik összeköttetésbe. Kicsoda Herrieh tir? Egy technikus, mondják és alaposan képzett szakember. De lehetséges-e egy embertől, még ha az alaposan képzett ember, még ha az ministeri tanácsos is, függővé tenni ez ügyet, melytől az ország jóléte függ

% Ez karakterizálja szomorú helyzetünket. Én valóban azt hiszem, hogy nálunk méltán nevezünk meg egyes neveket, akkor, midőn közérdekű ügyek elintézéséről van szó, mert a ministeriumban gyakran a legfontosabb ügyek, kizárólag egyes embeiek tehetsége és eljárásától függnek; egyes bureauk képviselői kotlának e bureaukban országos érdekű ügyek tojásain, kogy^mily eredménynyel, látjuk és naponta tapasztaljuk. T. ház! Legyen szabad még azon kérdést tennem, hogy állunk egyéb építkezési és technikusi ügyek kezelésével, pl. az útépítkezés, az állami építkezések ügyében? Az imént nyújtatott be a házhoz egy törvényjavaslat, mely hivatva volt arra, hogy a ház évek előtt hozott határozatának és óhajtásának tárgya és elintézése legyeu, hogy e nembeli közmunka-ügyünket jobb állapotba hozzuk. T. ház. én sem a házban, sem a házon kivül nem találtam ahhoz értő egyénre, ki e törvényjavaslatnak — bocsánat a kifejezésért — silánysága felett pálezát ne tört volna. Csak egyet említek. E törvényjavaslatban oly elv lett alapul felvéve, az utak megvámolásának elve, melyet már 1868-ban e ház és az ország szaktestületei egyhangúlag elvettettek s most egy évtized múlva ezt ismét a ház elé hozzák, e felett hetekig kell tanácskoznunk s utoljára mi lesz az eredmény? Az, hogy jól-rosszul megfaragva, el kell majd e halvaszületett javaslatot fogadni; vannak azonban számtalan más technikai kérdések, melyekre hivatkozhatom. Vegyük fel azt, a mit legtöbbször hallottunk emlegetni, a vasutak csoportosításának, a vasúti tarifáknak, az Ínséges vasutak rendezésének ügyét stb. Mi történt ezekben? E kérdéseket évek óta szellőztetik e házban és folyton kérik a ministereket, hogy ez ügyekben intézkedjenek, de még nem történhetett ezekben semmi, mert szerény felfogásom szerint, hogy valaki ily jelentékeny ügyekben programra és rendszeres terv nélkül eljárjon, azt lehetetieunek tartom. Ha mi vasutainkat bizonyos kiviteli irányban csoportosítani akarjuk, ha mi új vonalakat, melyek milliókba kerülnek, építeni akarunk, akkor elvárhatjuk, hogy a kik igy intézkedni akarnak, legalább általános tervet készíttessenek és nyújtsanak be e házhoz. Már pedig, t. ház, én kétlem, hogy e tekintetben egyáltalában egy oly alaposan készített tervezet és eljárási sorrend, oly modus procedendi készíttetett légyen, mely lehetővé tenné azt is, hogy kormányunk ez iránti eljárásának egyes részletei iránt az ország tájékozva legyen és melyből kitűnjék, hogy ezen részletek a főezéllal teljes harmóniában vannak. E tekintetben legyen szabad ínég azt kérdeznem, hogy tulajdonképen ki készítsen egy ilyen programmot és tervezetet? A közlekedési ministerium szakügyeinek kezelésénél én nem látom sehol azt az együttműködést, azt a harmóniát, mely szükséges, hogy ily nagy művet létesítsen s hogy mily viszonyok uralkodnak e tekintetben a közlekedési ministerium bureauiban, legyen szabad egy rövid példával szolgálnom. A t. közlekedési minister ur már ressortja átvétele alkalmával nyilatkozott, hogy szándéka olcsó és oly vasutakat építeni, melyek az államgarantiát igénybe nem veszik. Ezen szándékának Ő erélyesen igyekezett megfelelni; ezen szándéknak és személyes erélyének köszönheti — (és ezért különösen hangsúlyozom) az országban egy kis vállalat is — lételét, a melyet többször hallottunk, mint mintavállalatot emlegetni. Meghagyta egyúttal a t. minister ur ugyanakkor bureauinak, hogy törvényjavaslatot készítsenek a vicinális vasutak építésére. Ezen törvényjavaslat már azon időben el is készíttetett azou testület által, a mely erre leginkább hivatva volt azt elkészíteni, a vasúti felügyelőség : és ma 5 év után, még az mindig azon bureauk asztalfiókjaiban hever. {Felkiáltások jobbfelöl : Már beadatott!) Kérem méltóztassanak a conclusiót meghallgatni. Valóban beadatott, elismerem és azt is, hogy ma ismét a t. közlekedési minister ur erélyének és jóakaratának köszönhetjük azt, hogy e törvényjavaslat előttünk fekszik. De mily módon történt ez? Ugy, hogy bár 5 éve, hogy készen volt e javaslat, mégis ezen házból kellett magának egy másik törvényjavaslatot megszerezni ésezt terjeszteni beaház elé,csak hogy a bureauk féltékenységén, egy ötéves kanapé processuson magát túltehesse. Hogy ez igy történt, a lapok is irták és erről mindnyájunknak tudomása lehet. Igy vagyunk, t. ház, minden ilyen kérdéssel, a mely egyáltalában a közlekedési ministerium bureauinak ügykezelésével összefüggés-