Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.
Ülésnapok - 1878-230
234 280. országos ülés márczins 20. 1880. és Pozsonymegyében , általában Komárom és Pozsony köztt több rendbeli szakadások történtek a Dunánál és a hol az árvíz jelentékeny károkat okozott. Én akkor rögtön, mikor ez történt, január 8-án, a mire méltóztatott is hivatkozni, a beSügyminister úrral egyetéríőleg intézkedtem az iránt, hogy ott a munkák megindittassanak, az elzárás tekintetében és a községekben a veszély, a mennyire veszély van, megszüntettessék és Zuber komárommegyei főispán urat ezen ügyben kormánybiztossággal bíztuk meg. Zuber kormánybiztos ur kiment a helyszínére, rögtön elkezdte a töltéseket eszközöltetni s a* illető mérnöki hivatalnokok és száz katona segélyével el is zárta volna, hanem egy helyen oly örvény támadt, hogy ott emberélet veszélyeztetése nélkül a munkát folytatni nem lehetett, mig a viz alá nem sz;;il, a mi bekövetkezvén, pár nap múlva e munkát is elvégezték, de különben is e községek beltelkei nem szenvedtek az árvíztől, hanem csak a határ és némely mélyebb helyek. A mint méltóztatnak tudni, itt is, mint a Tiszánál és más folyóknál, vannak bizonyos erek még a régi időkből s ezekben maradt meg a viz s igy tulajdonképen nagymérvű kár ezen községekben nehezen fordulhatott elő, a mennyiben, a mint méltóztatnak az 1876-ki árviz idejéből is tudni, hogy midőn télben hideg viz megy a vetésre, az nem okoz kárt, hanem a viz lefolyása után kizöldülnek a vetések ; csak ha meleg időben éri a vetéseket a vizáradás, akkor rontja el azokat. Azt hiszem, hogy azon intézkedések, a melyeket akkor tétettem s a melyeknek következtében az elzárás véghezvitetett, ezen községeket megmentette nagyobbmérvű bajoktól. Meg kell azonban jegyeznem, hogy ezen községeknek a további veszélyektől való megóvására múlhatatlanul szükséges, hogy a most rögtönzött munkálatok megerősíttessenek, mert a jövő évben hasonló szakadások történhetnek. A ki ismeri a Csallóközt, csudálkozik azon, hogy a Duna árja ellen, hogyan mernek oly gyenge védgátakat emelni vidékük megvédhetése czéljából, mert hiszen e gátak csekély ellentállást képesek kifejteni. Szükséges tehát, hogy azon vidékek maguk is hozzájáruljanak azon gátak nagyobbmérvű megerősítésére, hacsak a jövő esztendőben magukat hasonló veszélyeknek kitenni nem akarják. Most azonban a védelem megtörtént s ezen községek nagyobb veszélynek kitéve többé nincsenek »s nem is szenvedtek nagyobb kárt, kivéve a laposabb helyeket, melyeken a viz megállott. Mindezeknél fogva kérem, méltóztassék a választ tudomásul venni. Gr. Somssich Iván: Tisztelt ház! Én a minister ur válaszát köszönettel tudomásul veszem. {Helyeslés.) Elnök: A minister ur válaszát a tiszt, ház tudomásul veszi. Most az interpellatiót bejelentő képviselő urak fogják interpellatióikat előterjeszteni. Lázár Mihály : T. ház! Magánúton vett értesülésem szerint, a mely értesülést az erdélyi részben megjelenő kormánypárti félhivatalos lap a „Magyar Polgár" is igazolja, valamint a fővárosban megjelenő napilapok is közlik azon minden magyar ember szivét elszomorító és megrázó eseményt, bogy Erdélyből, főleg a Székelyföldről nagyszámú kivándorlása, vagy kibujdosása történik a magyar népnek. Bátor vagyok erre vonatkozólag egy kis czikket felolvasni: (Olvassa.) „Levelezőink állítása szerint az erdélyi határon kibujdoäott magyarok száma a 70,000-et bizton túlhaladja. Ezt a kormány egyik félhivatalos lapja, a kolozsvári „Magyar Polgár* is megerősíti s hozzá teszi még, hogy az útlevelek kiállításánál a legnagyobb visszaélések történnek. Brassóban egy iroda van, mely hamis útleveleket gyárt a bujdosók számára s gondoskodik, hogy a határon ezekkel akadálytalanul átjussanak." T. ház! Igaz ugyan, hogy azon vidéken, melynek szerencsés vagyok képviselője lenni, szoktak törvényes útlevéllel s megtörténik néha, hogy ugy álutakon is szoktak kivándorolni, élelemkeresés, jobban mondva pénzszerzés végett a szomszéd Moldvaországba, a miképen Brassó vidékéről Törcsvár, Bükkös, Hétfalu, Leányfalu környékéről juh-tenyésztés végett Moldva-Oláhfejedelemségbe, de hogy kivándorlás történt volna ily nagy mérvben, arra nem emlékszem, arról tudomásom nincs. Hogy azonban mégis lenni kell valaminek a dologban, bizonyítja az, hogy felszólalások történtek, mert ok nélkül a napisajtó nem jajdult volna fel. Élelemszerzés nem kényszeríthette a kibújdosásra, mert a múlt évben, ha nem is dús, de mindenesetre meglehetős termés volt a Székelyföldön. Es hogy e kivándorlás jövőre meg ne történhessék, mind szellemi, financiális, gazdasági, nemzetiségi és politikai szempontból kívánatos. Nagyon Örülök, hogy a belügyminister ur jelen van, a ki ugy a sajtó, valamint az én, ugy a képviselőház megnyugtatására felvilágosítást adhat az Ugy valódi állásáról. Iuterpellatióm következőleg hangzik : (Olvassa). „Interpellatió a t. belügyminister úrhoz. 1-ör. Van-e tudomása a t. belügyminister urnák arról, hogy Erdély, főleg a Székelyföld határain át több ezer magyar kivándorlása történik; 2-or. Van-e tudomása arról, hogy az útlevelekkel több visszaélések történnek, nevezetesen Brassóban egy iroda léteznék, mely hamis útleveleket gyárt a bujdosók számára s gondoskodik, hogy a határon azokkal akadálytalanul átjussanak ? Ha van tudomása a minister urnák, minő intézkedéseket tett; ha nem volna addig tudomása, szándékozik-e intézkedéseket tenni, hogy a bujdosó magyar nép itt maradjon, sorsán javítani, jövőjét a haza földjén és a magyar állam
