Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.
Ülésnapok - 1878-221
18 221. országos ülés márczius 10. 1880. embernek, másika jeles szakértőnek állíttatik s a kik távozásukat a gyárban uralgó német szellemmel indokolták volna. Hajlandó-e minister ur ezek iiáut szigorú vizsgálat folytán tudomást szerezni és a házat irántok lehető minél előbb felvilágosítani? Hajlandó-e, ha és a mennyiben az aggodalmak valókká bizonyulnának, gyorsan és sikeresen intézkedni, hogy a magyar állam gépgyárának vezetése, idegenek helyett magyar szakférfiak vezetésére bizassék? Hogy a német szellem kiküszöbültetvén, magyar szellem vezérelje az intézetet. Ez által lehetővé tétessék, miként megfeleljen a gépgyár azon rendeltetésének is, hogy magyar gépész-mérnököket, gépészeket, művezetőket és gépmunkásokat képezzen; s igy a hazai gépészet és gyár ügyének szolgálván, a magyar állam érdekei előmozdittassanak." T. ház! Méltóztatnak tudni, hogy a magyar állami gépgyár vezetésével 1871-ben, tehát ez előtt 9 évvel bízatott meg Zimmermann gépészmérnök, a ki azon időponttól a mai napig, mint igazgató vezeti a gyárat. O nem magyar származású ember, de méltóztassék elhinni, hogy ha én osztanám azon nézetet, melynek itt Madarász képviselő ur kifejezést adott, hogy ha azt hinném, hogy oly kezekben van az állami gépgyár, a melyek a magyar nemzeti szellemnek ottani érvényesülését akadályozzák, daczára a kitűnő tehetségének és hasznos szolgálatainak, már régen igyekeztem volna más kezekbe tenni a gyár vezetését. Azonban határozottan mondhatom egyéni meggyőződésein után, hogy az ellenkezőt kell hinnem, mert igaz ugyan, hogy az igazgató, a ki nem fiatal korában jött Magyarországba, a magyar nyelvet csak törve képes beszélni, de érti, de én tapasztaltam nála az őszinte és valóságos akaratot magyar polgárrá lenni, a mennyiben a maga és családja számára a magyar polgári jogokat megszerezte és tapasztaltam családja körében is a magyar szellemet, valamint tapasztaltam működésében is, hogy nála különbséget nem tesz, hogy ki milyen nemzetiségű, hanem arra fekteti a súlyt, hogy ki milyen munka-erő. Ily körülmények között én lehetetlenségnek tartom, hogy egy ilyen nevezetes és fontos állásra, melyre magyar embert a legbájosabb volna találni, helyette mást állítsak és a gyár vezetését másra bizzam. Méltóztassék fölvenni, hogy 1875-ben, mikor átvettem a ministerium vezetését, ezen gépgyárat a képviselőház bezáratni kívánta azért, mert igen nagy áldozatokba került a fenntartás. Akkoriban e'n azon óhajomnak adtam kifejezést, hogy méltóztassék ezen bezáratást elhalasztani legalább egy évre, hogy meggyőződjem arról, hogy vájjon képes-e az állam ezen gépgyárat kezelni, vagy nem? És ezen idő alatt azon meggyőződésre jutottam, hogy képes az állam ezen gyárat és pedig haszonnal kezelni, de meggyőződtem arról is, hogy a gyár nemcsak anyagi jövedelmet mutat fel, de erkölcsi hatást is fog gyakorolni Magyarország gépészetére, mert e gyárban képeztetnek oly egyének, kik a magyar gépészetnek a külfölddel való versenyére igen kitűnő szolgálatokat tehetnek. Azért én részemről bár fokozatosan és sikerrel igyekszem is magyarosítani a gépgyárat, de annak ez irányban való egyszerre való átalakítását nem tartom kívánatosnak, mert figyelemmel kell lennem arra, hogy a gépgyár jövedelmezősége meg ne szűnjék, mert ezen esetben megint előtérbe lépne azon áramlat, a mely szerint az állam semmiféle üzletet vezetni nem képes, mert nehézkességénél fogva a kezelést nagyon megdrágítja és a most virágzó gépgyár ismét a bezáratás veszélye előtt állana. Az állami gépgyár nem olyan német szellemű, mint Madarász t. képviselő ur mondja. Én ezen interpellatió folytán és korábban már a sajtóban és a mérnök- és épitész-egyesületben felmerült felszólalások után, szigorúan megvizsgáltam a gépgyárat és azt tapasztaltam, hogy 1871-ben, midőn Zimmermann idejött, tisztán német volt s ma pedig egyedül a műhelyszolgálat, vagyis a stricto sensu véve technicai szolgálat az, a mely még nem egészen magyar; a többi ügyek azonban magyarul kezeltetnek. Hiszen ha nem így állana a dolog és ezen ügyek nem mag} r arul kezeltetnének, akkor a magyarosodás sem haladhatott volna oly fokozatosan, mint tényleg történt. A gépgyárban ma ötvennégy hivatalnok van alkalmazva. Ezen Ötvennégy hivatalnok közül 34 magyar, 20 idegen s ezen 20 idegen közül csak hét van véglegesen alkalmazva, 13 pedig ideiglenesen. És ezen húsz idegen közül is nyolcz a magyar nyelvet is érti. Már ha igy áll a dolog, pedig e tényállás szigorú vizsgálat után derittetett ki, azt, hogy itt német szellem és germanisatió uralkodik, nézetem szerint nem lehet mondani. De a munkások között is 281 magyar van; 215 Ausztriából való és 14 idegen. Tehát összesen 229 az idegen és 281 a magyar. A többség tehát itt is magyar. Igaz, hogy a magyar munkásoknál egy sajátságos körülmény észlelhető, (Halljuk!) az, hogy a magyar munkások többnyire a kovács-és vasmunkához kívánkoznak, mert erre képeztettek, mielőtt a gyárba jutottak és ott is ezen szakban működnek, ugy, hogy a gépgyár ezen osztályában majdnem kizárólag magyarok vannak alkalmazva, mig a réz és másféle munkáknál, pl. a rajzoknál idegenek vannak alkalmazva. Azt mondja a képviselő ur, hogy különösen a felsőbb technicai vezetésben nincsenek magyarok
