Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-229

204 229. országos ülés márczins 19. 1880. léseken e háznak jelenleg is tagja, Móricz Pál képviselő úr volt cLZj ti ki több alkalonmmal kimutatta, hogy mi módon lehetne eltörölni a dohányegyedáruságot a nélkül, hogy az állam károsodjék bármi tekintetben. Köztudomású dolog hogy maga a jelenlegi ministerelnök Tisza Kálmán is többször nyilatkozott a dohányegyed áruság megszüntetése érdekében és valóban, ha más tekintetben politikai hitelveit meg is változtatta, azt hiszem, hogy e kérdésben nem fog a jelenben, ellentétbe jönni önmagával. Én, t. ház, miután ugy vagyok meggyőződve, miszerint a dohányegyáruság által bekövetkezhető károk igen könnyen pótoltathatnak, mert tudom azt, miszerint a dohányegyáruság a nép elerkölcstelenitésével van szoros összeköttetésben, kérem a t. házat, hogy méltóztassék a Madarász József t. képviselő társam által beadott indítványt elfogadni. (Helyeslés a szélső balon.) Molnár György: T. képviselőház! Én azt gondolom, hogy azon határozati javaslatot, a melyet Madarász József t. képviselőtársunk beterjesztett, igy egyszerűen elfogadni nem lehet; mert igaz ugyan, hogy régebben voltak ebben a házban nyilatkozatok, a melyek a dohányegyedáruság megszüntetését kívánták, de az is igaz, hogy ennek megvalósítását mindig azon leltételhez kötötték, hogy a kincstárnak ez által szenvedett kára más úton módon helyrepótolható legyen. Igaz továbbá az is — és ezt mutatják az állami zárszámadások — hogy a dohány-jövedék jövedelmei abban az időben alig ütötték meg a 7 milliót. 7 milliót kipótolni akkorában könnyebbnek látszott. Ma már a dohány-jövedék jövedelme •— miként az előttünk fekvő előirányzatból mindenki tudja— 16 milliónál többet tesz. Hegedűs Sándor előadó (közbeszól) : 17 és V» milliót! Molnár György: Világos, hogy ezt más úton-módon fedezni nagyon nehéz. A zárszámadásokból tudja mindenki, hogy midőn a dohányegyedáruság megszüntetéséről e házban szónoklatok tartattak, még olyan költségvetési előirányzatokkal volt dolgunk, a melyek Magyarország pénzügyeit virágzóknak tüntették föl. Azóta — 1873 óta — minden zárszámadás, minden költségvetési előirányzat azt mutatja, hogy ennek a nemzetnek deficittel, még pedig nagy deficittel kell küzdeni. Ha a képviselőház pénzügyeinknek ilyen állapotában, a dolognak minden előleges megvizsgálása nélkül, elvként kimondaná, hogy megszüntetendő a dohányegyedáruság, ez nem volna más, mint a fürdőlével együtt a gyermeket is kiönteni. A mit Madarász József t. képviselőtársunk mond, hogy az államkincstárt ezért a 16 millió frt veszteségért mindenesetre kártalanítani kell: ez meggondolást, nagy előyigyázatot és alapos számításokat feltételez. Én tehát azt tartom, hogy ily merevségében ezen határozati javaslatot elfogadni semmi esetre sem lehet. Bármennyire kelletlen legyen is az ország lakosságára nézve a dohányegyedáruság, az oly rossz, a melytől egyhirtelenében megszabadulni nem lehet. Tudom én, hogy súlyos ez a teher; de tán még súlyosabb Amerikában, hol a világ legnagyobb kiterjedésű dohánytermesztése van és a hol nem ugyan monopólium formájában, de más formában az adónak ez a neme megvan és a hol a háztartásnak évenkint 160 millió márkát hoz. Madarász József: Amerikában nincs monopólium. Molnár György: Ismétlem, monopólium nincs, hanem van adó, a mely az előbb emiitett nagy összeget hozza. Magam is sokat foglalkoztam ezzel a kérdéssel, sőt annak idején, mikor még csak 7 millióról volt a sző és mikor Magyarország pénzügyeit rózsás színekben láttuk, magam tettem azt az ajánlatot, hogy az amerikai gyakorlat értelmében, a gyártás útján hajtsuk be ezen adót, hajtsuk be részint gyártás, részint termelés, részint a kereskedelem útján. Akkoriban lehetséges volt volna oly adórendszert combinálni, mely a 7 millió állami jövedelmet kipótolhatja vala. Ma, nem mondom, hogy ez lehetetlen, de egyelőre semmiesetre sem merném azt mondani, hogy lehetséges, mert mindenesetre áll az, a mit Madarász József képviselőtársam mondott, hogy az államkincstárt a megszüntetésből eredő veszteségért múlhatatlanul kárpótolni kellene s éppen hic Rodus, hic salta. Oly sok előmunkálatot, annyi tanulmányt feltételez, ennek a kérdésnek szerencsés megoldása a beadott határozati javaslat helyett, elég volna talán csak annyit mondani, hogy a dohánymonopoleum kérdése tanulmányozás végett a pénzügyministernek figyelmébe ajánlatik. Ilynemű szövegezéssel elfogadom a határozati javaslatot; a beterjesztett szövegezéssel azonban az állam és az adózók érdekében egyaránt elfogadhatlanak tartom. (Élénk helyeslés a jobb oldalon) Hegedűs Sándor előadó: Azt hiszem nem kell tüzetesebben indokolnom azok után, miket Molnár György t. képviselőtársam elmondott, hogy a pénzügyi bizottság nevében sem fogadhatnám el a határozati javaslatot. Maga az indítványozó úr sem tartja ezen kérdést actualisnak és ennek következtében sem a jelen költségvetésben, sőt indokolásából az vettem ki, hogy ezen országgyűlés alatt sem tartja a dolgot keresztülvihetőnek. (Ellenmondás a szélső balon.) A jelen országgyűlés tartamából még egy