Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-221

ÍO 221. országos ülés márczins 10. 1880. intézet állíttassák fel, a magam részéről nem helyeselhetem. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Nagy vívmányként tünteti fel a képviselő ur, hogy Hildeslieim rabbi-orthodox volt s hogy ez később meggyőződött arról, hogy a rabbinus-seminarium felállítása szükséges. Beszédének argtimentatiója abban összpontosul, hogy ez okos ember, mert erről meggyőződött (Halljuk!) és hogy az orthodoxok sem perhorrescálják ezen intézetet. Miután a t. képviselő ur annyira előtérbe tolta Hildeslieim személyét, legyen szabad egy kicsit itten kitérnem. Igaz, hogy Hidesheim orthodox Vasmegyéből, vagy Kis-Mártonból. Be is választották őt a congressusba, csakhogy itt kétkulacsos volt, mert tartott az

r orthodoxokkal és a congressus - pártiakkal is. 0, mikor az orthodoxok kiléptek a congressusból és ezek hittak őt magokkal, azt mondotta Hildeslieim, hogy ő nem jön, hanem ott marad, mert ő a congressus által felállíttatni szándékolt rabbi-seminarium direktora akart lenni. Mikor aztán látta, hogy őt nem akarják direktornak, akkor meg azt mondta, hogy tiltakozik a rabbiseminarium felállítása ellen. Mikor azután hazament, akkor meg nem akarták acceptálni őt sem az orthodoxok, sem a neológok s igy nem maradt más hátra, mint hogy elmenjen Magyarországból Berlinbe s ott állítson egy privát rabbi-intézetet. Ez azon egyén, a kire a t. képviselő ur hivatkozott, mint olyanra, hogy mennyire változnak magoknak az orthodoxoknak is nézetei a rabbi-seminariumról. Különben at. képviselő ur nékem azzal, hogy Hildesheimot idézte és őt oly auctoritásnak tüntette fel, nagy szolgálatot tett. Molnár Aladár: Ezt nem mondtam! Mocsáry Géza: Ha nem mondotta, akkor nem mondotta, de úgy tüntette fel. [Derültség.) A legáltalánosabb vád, melyet a t. képviselő ur és minden más szónok, a ki irtózik a strimfliktől, pedig sok más vallásfelekezet is volt, a mely kék strimpflit viselt, az, hogy Gralicziából jönnek ezek a strimpflis rabbinusok és hogy ezek vezetik a hitközséget az izraelitáknál. Igen sokszor hallottam e vádat, t. ház, de hogy ez részletezve lett volna és statisticailag ki lett volna mutatva az, hogy a tényleg létező 200 orthodox rabbinus közül hány vándorolt be Gralicziából, hogy mily qualineatióval birnak, ez még eddig nem történt meg. Biztosíthatom a t. házat és a t. képviselő urat is, a ki irtózik a strimpfliktől, [Derültség) hogy a Magyarországban létező 200 orthodox rabbinus között csak kettő van olyan, a ki Gralicziából jött. Azt hiszem, t. ház, hogy ez oly lényegtelen szám, a mely nem érdemes arra, hogy a képviselő urak ezen, mondhatni kedélyizgatásra szánt eimntiatiókkal éljenek. Azt mondja a t. képviselő ur, ezt különben mások is mondották és erre a térre nem terjeszkedem ki, mert korainak látom és csak azért hozom fel, hogy némi iaconsequeutiát constátálják a képviselő ur beszédében. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy ezen alap feloszthataílan, mert hiszen tulajdonképen egy felekezettel állunk szemben. Én ugyan megezáfoltam, hogy nem egy felekezet ám ez, de kettő, de elfogadom a t. képviselő ur állítását, hogy egygyel állunk szemben és elfogadom azon okoskodás másik részét is, melyet példaképen hozott fel, de nem a maga részére, de az én részemre, hogy a románok és szerbek is elváltak egymástól, ez nem rituális, nem clogmaticus különbség miatt történt, de nyelvkülönbség miatt történt, ezt a t. képviselő ur nem fogja eltagadni. Hát én elfogadom ezt az álláspontot. Mi történt a szerb és román alappal? Történt az, hogy a közös egyházi vagyon numerice szépen felosztatott és a felett most az illető felekezet önállólag a másiktól intézkedik. Az tehát nem akadály, t. képviselő ur. Pedig itt nincs csak egy vallásfelekezet, mert hiszen itt rituális különbség van, mint méltóztatott mondani — vaunak orthodoxok, a kik igy imádkoznak, vannak neológok, a kik sehogysem imádkoznak. [Derültség) Itt tisztán csak rituális különbség lenne a képviselő ur fogalma szerint. Ezen rituális elválás nem akadályozhatja az alap felosztását. Azt mondja a képviselő ur: nem lehet felosztani, mert nem lehet feltalálni a helyes kulcsot, mert a községek folytonos fluctuátióbau vannak, egyszer orthodox, máskor neológ, azután meg statusquo községek. De ezen kérdésen már túl vagyunk, ezt a gyakorlat már megmutatta. Hiszen törvényünk van arra, hogy mi történjék a felekezeti alappal akkor, midőn abból valaki kivál, akár tömegesen, akár egész felekezet. Azt a törvény rendezi, ez iránt minden scrupiüuson túl vagyunk. Ha egyik a felekezettől elválik, megmarad a vagyon, a nélkül, hogy a felekezet abból ä ki lépőt részesítené; hogy ha átlép más felekezetre, úgy részesül az új alapban, mint részesülnek azok, kik eredetileg azon feletkezetbe tartoztak. Ez tehát az én véleményem szerint akadályt nem képez a felosztás ellen. Ámbár mondom, az időt arra, hogy az alappal mi történjék, most eljöttnek nem látom; azt hogy miért, később fogom csak kifejteni. Most egészen röviden az igen t. képviselő ur határozati javaslatára fogom nézeteimet elmondani. Hosszasan nem kell azzal foglalkozni, mert majdnem megegyezik azon határozati javaslattal, melyet szintén akarok megérinteni, a különbség közttük csak az, hogy az egyik a minister urnák meg akarja kötni a kezét a tekintetben, hogy az a felesleges jövedelem, mely nem közös czélokra fordittatik, directe mily czélokra fordíttassák, egy