Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-225

108 225. országos ülés mérczius 15. 1880. •• tők úgy alkalmazzák és annak előnyeit úgy ak- j názzák ki, a mint akarják. Mert méltóztassék csak azon egy körülményre tekinteni, azt mondja az 1871: XVIII. t. ez. ide vonatkozó paragraphusa, hogy a községekben és városokban, továbbá a megyékben az 1871: t. ez. ide vonatkozó §-a szerint 3 évnél, illetve 6 évnél tovább tisztviselő, vagy előljáró nem lehet. Hiszen a törvény világos, mint az istenség létele, mint a világ világossága, hogy esik az, hogy itt a minta-megyében, Nagy-Kőrösön több, mint egy év óta rendkívüli állapot áll tényleg fennt. Elmúlt a € év, a régi tanács él és uralkodik, hogy lehet az? hogy van pl. Csongrád városában, több rendbeli leirat után sem volt képes a belügyminister ur, a megyei basáskodással szemben csak azért, hogy a barátság, sógorság meg ne sértessék, a törvény ezen parancsának elégtételt, szerezni és 20 hónapig törvénytelenül, eskü nélkül uralkodtak mandátum nélkül a városházában a nép felett. Engedelmet kérek, ezen állapotot az én pártomnak nem lehet hivatása támogatni. Annál kevésbé, mert ha elmentem a belügyministerium illető osztályába, ott azt mondták „a helyhatósági intézménynek meg van a maga autonómiája, melyet ha mi érintünk, egyszerre az országgyűlés elé fogják hozni a kérdést és akkor óriásikig megverik a nagy dobot" ; ha elmentem a megyéhez, ott azt mondták, hogy a ministeri omnipotentia olyan, melyhez mi nem férhetünk. Én ezen dolgokból nem kérek, sem a magam, sem a közönség részére. De van ezen törvénynek egy másik igen sajátszerű paragraphusa, melyet én sehogy sem tudok megérteni. Pl.: ha engem egy megye megválasztana alispánjának, (Derültség) nem mondottam ezzel semmi nagy dolgot, hiszen a qualificatiom meg van rá. Az 1871: XVIII. t. ez. szerint a községi jegyzővizsgálóbizottságnak, törvényből kifolyólag, elnöke vagyok. Azonban nekem eszembe jut, hogy valamely községben a jegyzőség többet jövedelmez, mint az alispánság. Megüresül a jegyzőség, én, mint alispán el akarok menni jegyzőnek, de engemet a fennhatóságom alatti szolgabíró pályázatra nem bocsájthat, habár a jegyzői vizsga elnöke vagyok, mert nincs jegyzői oklevelem. No már, ha nekem nincs jegyzői képesítésem, hogyan lehetek én a jegyzői vizsga elnöke, azt érteni nem tudom. Az egész törvény tehát oly hiányos és a belügyi kormányzat a hiányon annyira nem iparkodik segíteni, hogy én ily állapotban az ő költségvetését nem szavazhatom meg. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A mi a közbátorság állapotát 'illeti, (Derültség. Halljuk!) nem azon eset miatt említem ezt fel, mely velem történt és mely azt mutatja j hogy a szép csendesen, az utczán menő embert egy suhancz meglophat (Derültség) és nem is a budapesti rendőrség ellen akarok észrevételt tenni, hanem a megyei közbátorságról. Az valami szomorú állapot, t. ház, úgy hogy csak egy szerencsénk van, hogy népünkben nem harapódzott el az erkölcstelenség annyira, hogy a szegényebb a gazdagabbat agyonverje. Mert ha ez a bűn befészkelte volna magát a társadalomba, úgy, nagyon szomorú volna állapotunk. Kikből állnak a pandúrok? Ezek többnyire olyan emberek, a kik már a megyeházat is meglakták, másik része pedig az italnak óriási mértékben való élvezetében szenved. Egy esetet akarok említeni ezen állapotok megvilágosítására. Jegyzőségem idejében történt, hogy egy szegény lajosmizei asszony szaladt hozzám egy nap reggelén s panaszolja, hogy egy zsidó gyerek jött házához és szállást kért tőle éjjelre; ez meg is adta neki, de reggel rémülve látja, hogy a nyomorék ember hála helyett, mig Ö a tehenét fejte, feltörte ládáját és több holmijával megszökött. Én azonnal kerestettem ezt az embert és magam is az utczára menve, láttam, hogy egy suhancz a közeli boltba ment be. Arra gondoltam, váljon nem ez-é a tolvaj és utántia mentem. Kérdezem őt: hol van a selyem kendő, a mit ellopott? Azt mondja: a korcsmában, ott ivott és elzálogosította. Azonnal összehivattam a községtanácsot, berendeltem egy pár pandúrt és kérdeztem, kiben van bátorság ezt a suhanezot a csendbiztoshoz felkísérni ? Az egyik azt mondja, hogy ő elég erős iá. Az volt a szerencse, hogy a lopott tárgyakat visszaadathattam a szegény asszonynak. Alig hagyta el a fegyencz és kísérője a községet, komázni kezdtek és minthogy a pandúr nagyon szerette a pálinkát, betértek a korcsmába, bruderschaftot is ittak és végre a gyermek megugrott, a pandúr csak harmadnap este jött be a községházába botorkálva és azt mondja: „Itt a könyv la !" Mondom, kegyelmed most is részeg? Azt mondja: „a szegény igy szokta búját elfelejteni." De a rab megszökött. Ugyanazon levelet, melyet a csendbiztoshoz küldtem, a pandúr visszahozta. Rögtön feljelentettem őt a szolgabiróhoz és kértem a pandúr megbüntetését. Azt hiszi a t. ház, hogy mai napig ez a pandúr megfenyíttetett? Megengedem, hogy vannak egyes szolgabirák, kik átérzik a népnek anyagi és szellemi bajait és ők a maguk érzetéből indulva ki, elkövetnek mindent, hogy a kerületben a közjó előmozdíttassék és a közbátorság teljesen biztosítva legyen. De ott, a hol az úrfi szolgabíró többet ád arra, hogy lovai mikép vannak felkantározva, mint arra, hogy a közszolgálat elláttassék, ott szomorú a közigazgatási állapot. Pedig nem helyezek kevesebb